Harangszó, 1934
1934-09-02 / 36. szám
288. HARANGSZÓ 1934 szeptember 2. hivő szülőket, ha gyermekeik nem mutatják mindig az ö hivő nevelésük eredményességét. Meg kell tenni mindent, hogy gyermekeinket az Úrhoz vezessük; de alázattal kell fogadni, ha az Úr próbára tesz és megérezteti, hogy mi még gyermekeinket sem tudjuk keresztyénné tenni. Ez is a Szentlélek ajándéka. A sorozat koronája. A Szentiélekről szóló előadások bete- tőzője s egyben koronázója Németh Károly esperes csodálatos erővel megtartott bizonvságtétele volt: a Szentlélek megszentelő munkájáról a gyülekezetben. Efézus 5, 23—27. Jézus itt kitűzött célját az egyház megszentelésével el fogja érni. Ebben nem kételkedhetünk. Nem kisebb célra hivott el minket, mint munkatársi életre. Nem helyes az, ha a gyülekezetben csak a legeltetésre váró nyájat látunk. A Szentlélek az Igén és a szentségeken keresztül végzi a megszentelő munkát, de az Ige tisztán és igazán való hirdetéséhez hozzátartozik annak cselekedetekkel, megfelelő szeretetmunkákkal való hirdetése is. Bűnösök vagyunk, de ne hajtogassuk ezt szüntelen a másik oldal rovására, mert mi szentek is vagyunk és felséges, hősies, aktív és munkás gyümölcstermő életre vagyunk elhíva. Az a katona, aki előtt folyton azt hajtogatják: te úgy sem találsz a célba! — elveszti a kedvét a harchoz. Pedig mi harcra vagyunk elhíva, mert ha a Szentlélek munkájának engedünk, a harc és áldozathozatal kikerülhetetlen. Enélkül nem megy egyházunk ébredésének szolgálata. Több ösz- szetartozás-érzésre van szükség. Nem nézhetjük távolból, ha egy-egy különösen keményszívű, holt gyülekezetben testvérünk egymagában, magát emésztve küzd. Felelősek vagyunk a saját gyülekezeteinken túl is. A Szentlélek hódítóbban végezheti a maga munkáját, ha bizonyságtételeinkkel egybefogózva segítünk evangélizáló napok és konferenciák rendezésében. A szentek gyülekezete nem utópia. Lényegében már megvan, mint a harmadik hitágazat és annak lutheri magyarázata is mondja. Kell valami bátorság ehez a hithez. De ha rábi- •zom magamat a Lélek vezetésére, akkor tagja vagyok annak a seregnek, amelyet az Úr kovászként elegyít egyházunk megújhodásra váró drága testébe. Hadd jöjjön Luther! A konferencia harmadnapján két theológiai professzorunk tartott előadást. Dr. Wiczián Dezsőtől Luther alakjának újjáéledéséről hallottunk. Gyönyörű szép Luther-idézetek csillantak elő itt is, ott is. Mutatták, hogy a lelki élet legmélyebb kérdéseiben ma sincs biztosabb kalauz Luthernél. Annak a lelki ébredésnek, amelynek ezután kell jönni, nem szabad Luthert úgy elhanyagolni, mint az eddigieknek. De viszont ne formáljuk át Luthert a magunk ízlésére! Nem a wormsi hitvallás a legcsodálatosabb Luthernél, hanem az a megdöbbentő komolyság, amellyel a maga végtelen bűnösségét s az Isten végtelen kegyelmét meglátta. A maradék megtartatik. Dr. Karner Károly theol. tanár egyházunk megújhodásának útjáról beszélt. Nem szólhatunk fölényesen: a múlt és jelen kellő megbecsülése nélkül az egyház megújhodásáról. De az bizonyos: el vagyunk kötelezve mindent megtenni azért, hogy egyházunk összes életmegnyilvánulásai az .evangélium lelkét sugározzák ki. Egy egyházra sem bízatott oly tisztán az evangéliom, mint mireánk, azért egy egyháznak sincs oly nagy felelőssége. Ne akarjunk a tömegegyházak felületes keresztyénségére berendezkedni. Lehet, hogy zsugorodunk, de a maradék megtartatik .. . Tekintettel arra, hogy mindkét előadás szűkebb körnek volt szánva, a konferencia közössége pedig még az utolsó nap is 150 körül járt, a nők számára külön órákat kellett rögtönözni. Marcsek Jánosné a házi áhítatokat, Szent-Istvány Marga a kassai Bethesda-Hajléktalanok Otthona csodálatos létrejöttét ismertette. Szeretetintézményekben nagyon szűkölködünk. Szegénységünkre hivatkozunk. A példából kitűnt, hogy minden lehetséges a hívőnek, még ha szegény is. Az utolsó előadást Abaffy Gyula, békéscsabai vallástanár tartotta. Igen alaposan mutatott rá a Missziói Gyermekszövetségek áldásaira és vezetésének módszerére. Bár minél több helyen vennék programmba ezt az egyházunk jövője szempontjából felbecsülhetetlenül jelentős új munkaágat! A konferencia önépítő munkájához tartoztak még a reggeli bibliakörök. Az Úr színe előtt! ■—• erről volt szó az első alkalommal 3 csoportban. Dr. Deák János theol. tanár (I. Sám. 10, 6—7.), Jancsó András és a nők körében Szabó Mariska, a Bethánia női titkára vezette az órát. A másik alkalommal az egyik csoportot br. Podmaniczky Pál (János 20, 24—29.) és Mokry Eszter vezette. Tárgy: Az Úr szolgálatában. A megtérés és a Krisztussal való találkozás legszentebb kérdései vonultak el előttünk. A szolgálat titka is a megfeszített Jézus, a vele való közösség és a látás, melyet a Szentlélek ad. A konferencia szolgálata. Mint korábbi nyári konferenciáinkon, úgy Apostagon is fontos volt számunkra a vendéglátó és környéken levő gyülekezeteknek a .szolgálata. Általában az egész apostagi konferenciát a s z o 1 g á- 1 a t jobban jellemezte, mint az önmagunk egyéni, lelki vágyainak kielégítése. Megnyugszunk ezen, hisz a kovász célja, hogy elegyittessék. Különben a gyülekezetnek szóló előadások alkalmat adtak a missziói seregnek is, hogy újból átélje az evangélium dicsőségét s az első szeretet boldog örömét. ,,Még ezen éjszakán általmegyek...“ Nagyon szép az apostagi templom belseje. Nyolc nagy félköríves bolthajtás tartja fehér mennyezetét. Itt jöttünk össze két estén a gyülekezettel, amely szinültig megtöltötte az Isten házát. Első estén Németh Gyula imája után br. Podmaniczky Pál tartott előadást a Szentlélek gyűjtő munkájáról. Felsorakoztatta az Isten országa és a misz- szió történetének legfelségesebb fejezeteit, amelyekben a Szentlélek a felébredett lelkeket a legkülönbözőbb módon hiv- ta és gyűjtötte. Sok buzdulást nyertünk, hogy ma is engedjünk a Lélek indításának, mert ma is fáradhatatlanul toboroz Isten Szentlelke: ép a mi hazánkban, ahol az elvíilágiasodás és racionalizmus kora még csak most kezdi átadni helyét az egyházban iaz élő hit és az egy szükséges dolog szolgálatának. Dr. Molnár Gyula Máté 3, 13—17. alapján szólt Jézus alázatosságáról, amellyel aláveti magát Istennek, sőt Keresztelő Jánosnak s amelyet Isten az atyai szív túláradó örömével jutalmaz. Reánk is vár az atyai szív áldása s egyben megmentés a bűn rettenetes hatalmától, ha alávetjük magunkat a Jézus királyságának. Befejezőleg dr. Deák János imádkozott. A második estén Fábián Imre tartott előadást a Lélek embereiről. Megrázó módon mutatott rá ■ az Egyiptomon átvonulást tartó Isten mai jelentkezéseire. II. Mózes 12, 12. Dr. Karner Károly bibliamagyarázata a Jelenések könyvének utolsó verseiről szólott. Jézus várása nélkül nem lehet viruló keresztyén élet. Megkapó módon fonódott így egybe a konferencia vezéréneke: Jövel Szentlélek Úristen és a Szentlélek utolsó bibliai szózata: Jövel Uram Jézus! A bevezető imát dr. Wiczián Dezső, a befejezőt Gáncs Aladár mondotta. Mind a két estén énekelt Németh István helybeli tanító vezetése alatt a gyülekezeti vegyeskar s többször is a konferencia folyamán Gergely Dezsőné és Zarándi Attila budapesti vendégek. Kedves volt a leányegylet egyik tagjának szavalata a Baliloni köntösről Vargha Gyulánétól. De talán legkedvesebb maga a hallgatóság, amely kitartó türelemmel, sőt szomjas lélekkel fogadta a késő esti órákba is benyúló vallásos estéket. Apostagon kívül Dunaegyházán s Hartán, Dunavecsén és Kisapostagon is felcsendült a Lélek ébresztő, hívó és toborzó szava. Az Úr munkásai mindenütt nagy örömmel szolgáltak; ott is, ahol százakra menő sereg töltötte meg a tekintélyes nagyságú templomokat s ott is, ahol híveink csekély száma folytán csak kisebb sereg verődhetett össze. Mindenüvé két bizonyságtevő ment, mint a tanítványok első kibocsátása alkalmával. Dunaegyházán Rimár Jenő, budapesti vall. tanár és Magyar Géza, száki alesperes; Hartán Hanzmann- Károly, soproni és Sikter András, soltvadkerti lelkész; Dunavecsén dr. Kneffel József kiskőrösi járásbíró és Ittzés Mihály győri ifjúsági lelkész; Kisapostagon Drenyovszky János és Ho- reczky Béla lelkészek tartottak előadást a Szentlélek gyűjtő munkájáról és szóltak az Igéről. Úgy hisszük, hogy ezeken az estéken nemcsak Apostagon, hanem a környékező gyülekezetekben is általment a templomokon és szíveken az Úr Lelke. Ami mindig sürgős. A konferenciát Németh Károly bibliamagyarázata zárta be Cseleked. 16, 6—■ 10.-ről. Még egyszer fuvalt ránk a Lélek. A sok intésből, amit felénk irányított, csak egyet. Legyünk a Léleknek mindig engedelmesek azonnal, mihelyt indít, mert Jézus ügye mindig sürgős. Sok mindenről kellene még írni. így az üdvözlésekről, ezek sorában br. Radvánszky Albert egyetemes, dr. Pesthy Pál kerületi felügyelő áll az élen. Levélben kívántak áldást a konferenciára mindketten s azonkívül még mintegy 30 lelkész. A helybeli református egyház üdvözletét Olasz Sándor lel-
