Harangszó, 1934
1934-09-02 / 36. szám
1934 szeptember 2. HARANGSZÓ 289. kész, a Ref. Külmisszíói Szövetség együttérzését dr. Csia Sándor főorvos tolmácsolta. A konferencia a székesfehérvári Missziói-Fiókegyesiilet sürgönyén keresztül üdvözölte Kiss István püspököt 70. születésnapja alkalmából. Nagv ívet irtak tele a konferencia taciai D. dr. Raffav Sándor püspök üdvözlésére. Megható volt, amikor Fábián Imre a sárszentlörinci gyülekezet üdvözletét átadta, ahol 1932-ben első nyári konferenciánkat tartottuk. A gyülekezettől dr. Molnár Gyula beszédén keresztül búcsúzott a konferenciai sereg, megköszönve a felejthetetlen kedves vendéglátást. Hisszük, hogy szíveink úev összeforrtak, bogv ezentúl másutt tartandó konferenciánkra mindig fog jönni Aoostagról egy kis sereg. A gyülekezet a lelki áldásokat viszont Bakay Péter esperes búcsúszavaiban juttatta kifejezésre. Megemlékezett arról az asszonyról, aki a múlt nvári konferencián megindító hangos imában köszönte meg Istennek, hogv elküldötte az. ö tájaikra az. Úr a maga szolgáit. ..Magasra tartottátok a Krisztus fehér zászlóját. Legyen áldás érte rajtatok és további szent utatokon!“ Az apostagi lámpák. A konferencia szolgálata kiterjedt több helyen egv-egy háziáhítat és beteg- látogatás formájában a családokra is. Egy kis csapat ismételten is felkeresett egy 86 éves, egészen elhagyott nénit. Milv boldog volt. amikor énekeltek, imádkoztak és bibliát olvastak néki. De Apostagon nemcsak lámpagvujtás várt reánk. A jól gondozott gyülekezet képét mutatta sok minden. Igv a Missziói Gyermekszövetség megalakulása, amelyen Kovalcsik Ilona, miskolci diakonisz- sza és Ahaffy Gyula szólt a gyermekekhez. Azután a leányegyestilet összejövetele-, amelyen Szent-Istvány Marga s a külön ifjúsági összejövetel. amelyen Abaffy Gyula Péter hét arcképéről beszélt. A meggvujtott lámpákat, a tíz szűzről szóló példázat égő mécseseit láttuk azokban az ablakbatett világítószerekben, amelyekkel a vallásos estéről szállásra igyekvő vendégsereg számára kivilágították az apostagiak az egyébként sötét utcákat. Két évvel ez előtt egy cikk jelent meg a Harangszóban Apostagról. Megtudtuk belőle, hogy ezt a községet dúlta a török, többször elmosta az árvíz s az őt körülvevő kákás, nádas mocsárban félelmet és rettegést terjesztve bújtak meg egykor a szegény- legények. Nevét a falu, ma már ref. templomának egykori apostol-szobrairól kaphatta. Most már nem dúlja a török. Lám, apostoljárást lehet tartani benne! Nem önti el a Duna. De mintha mégis valami szent özönvíz napjait élte volna át abból a vízből, amely Ezékiel látomásában szerepel, amely a templomból ömöl ki s amely az Ige, az élet és a kegyelem gazdag árját viszi mindenfelé. Nemcsak Apostagra, hanem mindazokra, akik ott voltak a Szendétekről szóló s Szentlélektő! áldott apostagi konferencián. Gáncs Alá ár. Iiiiiiilliiiiiilliiiiiilliiiiiilliiiiiilliiiiiilliimilliiiiiillliiiillliiiiillliiiiiilli Terjesszük a „HARANGSZó“-t! Nagykocsit. Kemenesalja kis községében, Nagy- köcskön, István király napján közel- s távolról- nagy számban jelentek meg az ev. hittestvérek, hogy résztvegyenek a kis. fiókgyülekezet örömünnepén, betöltsék az apostoli felhívást: „örüljetek az öriilökkelI“ Nagy öröme volt a 16 családból álló fiókgyülekezetnek, mert ezen a napon avatta fel Molitórisz János, a kemenesaljai egyházmegye esperese az imaházhoz emelt szép új tornyot. Az oltárí szolgálatot Tompa Mihály paró- chus lelkész végezte. Molitórisz esperes „Vigyázzatok és imádkozzatok!“ szentige alapján mélyhatású igehirdetésben fejtette ki, hogy napjainkban milyen időszerű Jézusnak ez a komoly figyelmezA nagyköcski új torony. tetése, milyen nagy szüksége van Krisztus minden hívének a vigyázásra és az imádkozásra. A vigyázásra és az imádkozásra intsen az új torony, melyet Isten nevében átadott rendeltetésének. Az avató istentiszteletet követő ünnepélyen az egyházmegyei felügyelő képviseletében megjelent Berzsenyi Miklós, keme- neshőgyészi gyülekezeti felügyelő, üdvözölte a toronyépítő buzgó fiókgyüleke- zetet. Vajda Lenke és Pordán Emilia duett éneke után Garas Irma „Az igaz istentisztelet“ c. költeményt adta elő. Balázs Béla, a szomszédos alsósági egyházközség lelkésze, ünnepi beszédet tartott. Megemlékezett az ünneplő gyülekezet múltjáról, a mostani toronyépítésről; rámutatott a torony jelentőségére s bejárata felett aranybetükkel tündöklő „Erős vár a mi Istenünk“ felirat, a homlokzaton Levő Luther-rózsa, a torony csúcsán álló kereszt s a toronyban a harang jelentésére. Király Elek helybeli földművesnek a toronyavatásra írt alkalmi versét Molnár Lajos szavalta el. Az Ifjúsági Egyeslílet énekkara Joós Béla tanító vezetésével két énekszámmal szerepelt. A paróchus lelkész zárószavai után a lélekemelő ünnepség a himnusz eléneklésével fejeződött be. A néhány lélekből álló fiókgyülekezet önkéntes adakozással rövid idő alatt összeadta az építés költségét s teljesen a maga erejéből építette fel a szemre s lélekre kedves tornyot. Ez a torony bizonyság arra, hogy nem a szám, nem a vagyon sokasága a döntő, hanem a léleknek, az Istenben vetett bizodalomnak, a hitnek, az imádságnak, a buzgóságnak ereje. Példát mutatott, hogy ebben a mai nehéz gazdasági helyzetben is tud alkotni az a gyülekezet, ahol megvan a hívekben az akarat és az áldozatkészség. Isten beteljesítette a nagyköcski hívek hő vágyát, megsegítette és megáldotta jó igyekezetüket. „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnvra kelnek, mint a saskeselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!“ OLVASSUK A BIBLIÁT. Az Ige. Szeptember 3. Testté le'*. János 1 :14. Szegény lenne a keresztyén vallás, ha Isten, akit nem láthatunk, nem öltött volna Jézusban testet. Isten csak szép gondolat, színes képzelődés lenne a gyengehitű ember számára, ha nem lakozott volna közöttünk és nem láttuk volna az ő dicsőségét. Az én nagy bűnöm s Isten nagy szeretete a testet öltött Jézusban találkozott. Jézus nélkül tehát nincs igaz bűntudatom s igaz Isten- ismeretem. Szeptember 4 Vildgolt néklink János 1:9. |ézus, a testté lett Ige fényes csillagként ragyogott a halál árnyékának völgyében. Sötétben botorkált az ember s az Ő fénye megmutatta az igaz utat. Boldog vagyok, mert sötét, bánatos éjszakámba ö ma is és mindenkor megnyugtató fényességet sugároz. Boldog vagyok, mert bárhová tévedek, az ő keresztfája megmutatja a helyes utat. Szeptember 5. Tanítóit bennünket. János 3:9—11. Milyen szánalmasan tudatlanok és állatiak lennénk, ha szüléink nem tanítottak volna bennünket. Isten atyai gondoskodása a legbölcsebb embernél is hatalmasabb tanítást nyűit né- künk a Jézus életében. Igazán értékeset csak ö adott a világnak, mert az Ő Igéje soha el nem múlik és sohasem változik. —- Óh csak lenne ez a mai napon is az Isten Igéjében elmerült lélek tanulása. Szeptember 6. Dolgozott érettünk, lános 5:17. Jézus nemcsak áldott tanítással, hanem áldozatos munkájával is megmutatta Istennek dicsőségét. Minden erejét és minden idejét mások boldogítására áldozta. Az ilyen életpélda a legnagyobb tanítás. Mennyire szégyenkeznünk kell, ha meglátjuk magunkban azt az önzést, mely csak magának akar dolgozni. Uram! Add, hogy a mai nappal kezdhessem el egész hűséggel a másokért való munkálkodást! Szeptember 7. Szenvedett érettünk. János 19:1—2. Az Ige, mely tele van kegyelemmel, olyan világban akar szerető élet lenni, mely tele van kegyetlenséggel. Kegyelmét és szeretetét azonban nem veheti el az ököFcsapás s a megos- torozás kínja. Más lenne a világ, ha mi így tudnánk szenvedni. Ma és minden napokon több áldás és boldogság érne, ha ostorcsapásra nem ostorral s arcul- verésre nem ököllel felelnénk. Taníts
