Harangszó, 1934
1934-09-02 / 36. szám
2Ö6. HARANG SZÓ 1934 szeptember 2. hajónk bárhonnét el tudja hozni szegény hazánk utolsó falucskájába is. A rázós út beszéde. Ám Apostag nem az utolsó falucska. Megtudtuk ezt mindjárt a dunávecsei hajóállomáson. Nagy kocsitábor fogadott bennünket. S pár perccel később több, mint 20 pár táncoló paripa repített vagy 60 vendéget az üvegmeggyéről és korai szőlőjéről híres Apostag felé. Hogy az út kőkemény s a simajárású hajó után nagyon rázós volt, az is szimbólummá vált. Nem álombaringatás kedvéért jöttünk a konferenciára, hanem, hogy felrázzon bennünket a kemény érveréssel lüktető élet s az Ige dübörgő ereje. A számok beszéde. A konferencián 36 helyről — nem számítva a helybelieket — több, mint 160-an vettek részt. Ebből 26 lelkész, 4 theol. tanár, 7 lelkészjelölt és theológus, 15 tanító, 36 felügyelő és presbiter, 9 lelkészné, 9 missziói munkás, 4 orvos. Nagyobb számmal voltak képviselve: Budapest 19, Kiskőrös 18, Kisapostag 16, Dunaföldvár 14, Gyón 13, Dunaegy- háza 10, Székesfehérvár 9. Többen voltak még: Sopron, Győr, Kispest, Orosházáról. Közreműködött 33 előadó, köztük 5 nő. Elhangzott 25 előadás, 12 bib- hamagyarázat, 6 üdvözlöbeszéd és sok ima. Mennyi áldozatról, lelki vágyról beszélnek e számok! Akadályok folytán igen sokan nem tudtak eljönni, de szinte minden résztvevőnek alagutat kellett fúrnia a nehézségek meredek hegyei alatt, hogy el tudjon jönni. Nagyon tévednek, akik azt gondoljak: kényelmes kedvtelés konferenciázni! Volt, aki 39°-os lázzal feküdt 24 órával az indulás előtt. Volt, aki decemberig törleszti a kölcsönt, mellyel költségeit fedezte. Volt, aki Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 31 Dömötör nem tudja tovább oly mesz- sziröl nézni. Kirohan. Emma finom arca olyan, mint a vér. Nekipirult, csak úgy lángol a felszabadult ösztön belülről s amint meglátja Dömötört, leesik a karja, mely ép dobni akart, még a labda is kihullott kezéből. Eltakarja kipirult arcát. A fiúk összenéznek. Mi zavarta meg a játékot? Mi van a nénivel? Szemrehányó pillantásokat vetnek Dömötörre. Minek jött? Dömötör már jobb szerette volna, ha nincs itt, sajnálta a megzavart nebulóhadat, de hát, mit csináljon? Odament Emmához. Megszorította kezét s csak annyit mondott: —- Köszönöm, Emmácska. Az Úr mondja: Amit eggyel tesztek az én kicsinyeim közül, azt velem teszitek. Az Úrral teszi ezt Emma. Köszönöm... köszönöm..., játsszanak csak tovább..., nem zavargók, de ennyit kellett magának mondanom. Köszönöm. Ezzel visszament a gyárba. A játék tovább folyt, de elveszítette előbbi zamatját. A néni szórakozott lett, amit a gyerekek is észrevették. Minden labda a nénit találta s az ö labdái mind félrementek. -Nagyokat nevettek rajt a fiúk, hogy egyszerre oly ügyetlen lett. Ő is restelte s magára hagyta a fiúkat, a lányokhoz könnyezve mondta el, hogy az egyháztanács, mint szavazta meg neki a konferenciai segélyt, anélkül, hogy ő erre csak gondólni is mert volna. Megható volt, amikor a kiskőrösiek, győniak, du- naföldváriak teherautón, rögtönzött nagy omnibuszon beállítottak. Az utóbbiak minden bejelentés nélkül, meglepetésszerűen. A kisapostagi asszonyok még az utolsó napra is átjöttek, pedig az két külön csónakutat jelentett nekik a Nagy- Dunán! Megkétszereződik a számok beszéde, ha hozzátesszük, hogy mindenkit tárt karral fogadtak az apostagiak s házaikat megnyitották sokszor még a más felekezetűek is. A konferencia munkája 14.-én, kedden este 6 órakor kezdődött. Felcsendült a mindig felséges kezdőének: „Jövel Szentlélek Úristen!...“ Ezúttal különös szent joggal: lévén a konferencia .alaptárgya a Szentlélek munkája. Németh Károly esperes imája után dr. Molnár Gyula kir. táblabiró mondott rövid megnyitót. Ne méricsgél- jük az előadók személyét. Az Ur Jézus egy kis gyermek kenyerével és halával vendégelt meg 5000 férfit. Előadássorozat a Szentlélekről. A sort Fábián Imre, sárszentlörinci lelkész kezdte megj: A Szentlélek jelenléte címmel. Lukács 24, 15—28. Feltűnő az ember vágyódása a magasságok felé. Még a sztratoszféra-repülők is ezt szimbolizálják. Hitetlen ember nincs, olyan azonban annál több, akinek Isten csak köd, amellyel nem tud mit kezdeni. A Szentlélek munkája nélkül nemcsak Jézust, de Istent sem ismerhetjük meg. És mégis a Szentlélek a legelhanyagoltabb személye a Szentháromságnak. Még a Krisztussal való találkozás élményei is megkövesednek bennünk, ha a Szentlément. De ez az elballagás oly édes volt, hogy Dömötör, ki ezt is megfigyelte, szeretett volna ismét utána rohanni, hogy még egyszer megszorítsa a kezét. Elfáradt különben az egész sereg. Hozták is az uzsonnát. Koronczainé készített kávét. Szinte szenvedélye lett a takaréktüzhely s amint alkalom kínálkozott: főzött. Nem ép a jótékonyság gyakorlása ösztönözte, hanem az egyszerű vágy, hogy főzzön. Olyan volt a gyerekhad, mikor mindegyiknek kezébe nyomtak egy bögrét, mint az éhes, hangos csibefalka, mikor búzát öntenek közéje, egyszerre elhallgattak s csak megelégedett egyhangú csipogás hallatszott a parkban s kedélyes bögrecsörrenés. Az esti istentiszteleten nem volt kántor. Késett valahol. Emma a harmonium mögé ült s játszott. Énekelt szívből, erőteljesen. Mindenki felfigyelt. Magával ragadta a híveket s oly áhítatba emelte az imaházait, hogy az igehirdetés, mint eleven élet vájódott bele a szívekbe. Dömötör volt a legboldogabb. Egyik meglepetés a másik után. Emma lelki kiválósága úgy tündökölt előtte, mint az álombéli brilliáns, mely nincs s csak a legrejtettebb vágyakban él. Sejtette, tudta, mi kincsek vannak elrejtve Emmában, de hogy az ily ragyogásban bontakozzék valósággá, arra nem mert gondolni. Ez álom volt néki s talán azért olyan szép, s annyira megkapó. A munkásság odáig volt. Angyal lek nem foglalkoztat. Jézussal szembeni hűtlenség nem törekedni a Szenílélekkei való közösségre, mikor tudjuk, hogy Jézus semmire sem készítette elő oly részletesen tanítványait, mint a Szentlélek vételére. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy gyülekezeteinkben a Szentlélek idegen és halott legyen. Teremtés és megváltás a múlté, ma a Szentlélek ideje van. Ki kell bővíteni hitünket a Szentlélek jelenlétének elfog adására és felfogására. A második előadást: a Szentlélek hívó munkájáról, Bélák János gércei lelkész tartotta. Azzal kezdődik, hogy elégedetlenné tesz eddigi életünkkel. Folytatódik azzal, hogy csak magunkban találunk meg minden hibát. Bűnbánatra ébredünk egész az összetörésig. S végződik azzal, hogy semmi sem érdekel jobban bennünket, mint Jézus s Nála is legjobban az, hogy meghalt értünk a keresztfán. Ezt a munkát csak a Szentlélek végezheti eL Ezért képtelen oly sok ember a maga elveszett voltának felismerésére. Jancsó András kardoskúti lelkész szólt még e tárgyról. A Szentlélek elhívó munkáját az egyházban végzi. Elsősorban ott akarja megmutatni hol a helyed. A Szentlélek nemcsak üdvre, hanem munkára is hív. S ez ép oly szentséges dolog. „Hát az Atya Isten nem elég?“ A Szentlélek megvilágosító munkájáról dr. Csengődy Lajos, salgótarjáni lelkész dolgozata került felolvasásra. A Szentlélek munkája elválaszthatatlan az Igétől. A megvilágosítás történhetik hirtelen, vagy fokozatosan; aranypróbáját az adja, hogy új, Istennek átadott élet jár a nyomában. Németh Gyula, szekszárdi lelkész egy emlékkel kezdte hozzászólását. 1920-ban Dombóvárott történt. Üdvözlő szállt közéjük s kijövet körülrajongták, mint a megtalált szivet, melynek dobogásától, életétől mindenki boldogságot vár. Csak mosolygott s intett kezével. Szóhoz nem jutott. Intett mindenkinek s e kézmozdulatban... szerénység..., megértés..., alázat..., szeretet... A Koronezai gyárból nem távozott a munkásság még sohasem oly boldogan hajlékába, mint ma este. Dömötör felkísérte Emmát a lakásba. Szótlanul mentek egymás mellett, pedig lett volna mit beszélniük. Talán többet beszél a némaság annak, ki azt megérti, mint a szó. S ők megértették. XXIV. FEJEZET. A folyosóra érve megszólal a telefon. Erősen berreg s hosszan, idegesen Együtt rohannak. Reinerné beszél. Dömötör azonnal jöjjön. Szava izgatott s megérzik hangján, nagy dologról van szó. Dömötör autóba ül s elszáguld. Emmát bántotta, hogy nem vitte magával, mert kiváncsi, mi van? Telefonál Helénnek, jöjjön azonnal s vigye őt is János-majorba. Valami történt. Dömötör már elment. Helén megígérte, hogy jön. Reinerné várta már Dömötört a kapunál. Ügy esett ki az autóból. Reinerné egy cédulát mutogatott. Szólni nem tudott, csak nyújtotta a cédulát. Dömötör elkapja. Plánétás cédula volt, melyet vásárokon papagájjal huzatnak a babonás lelkületüek. Olvassa.
