Harangszó, 1934
1934-08-19 / 34. szám
270. HARANGSZÓ 1934 augusztus> {9. Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 29 — Nem beszéltünk róla apával. Különben is Dömötör úr intézkedik ezekben. Tessék vele tárgyalni. — Dömötör...rel?... Mit ért ö a por- cellánhoz?... Nem becsülhetem le találmányomat, hogy megvétele érdekében laikussal tárgyaljak, ki nem tudja felfogni, mi képezi a vétel tárgyát'... nem... nem..., ezt Koronczai úrral kell megbeszélnem. — ő nem tárgyal. Egyedül Dömötör úrral intézheti el a dolgot. Ha nem..., úgy le kell mondanunk a szerencséről, hogy magunkénak mondhassuk találmányát. Különben is Dömötör úr nem érez valami nagy hajlandóságot a megvételre, annyit tudok. Ám tessék megpróbálni. A mi részünkről nincs ellenvetés, de amint tudja, Somló úr, Dömötör vezeti a gyárat, kezeli minden vagyonúnkat, érdemlegesen csak ő tud ebben az ügyben határozni. Tessék vele elintézni. Somló ideges lett. A -Dömötör névre összerázkódott s fészkelődött, mintha félne, hogy belép Dömötör. Nyugtalan volt. Emma attól tartott, hogy időnek előtte meglép s másra terelte a beszédet. — Mondja csak, Somló úr, minek akarja találmányát másnak eladni? Maga Komlósiéknak le van kötelezve s hálával tartozik nekik. Ők tették naggyá nevét, hogy megvették találmányát s alkalmat adtak, hogy ezt megismertesse a világgal. Miért akarja most hirtelenében őket megrabolni ettől a találmánytól. Nem sajnálja Helént? Szegény leány. Ne legyen olyan könnyelmű a szerencséjével szemben. Helén szép leány s szereti magát. Miért akarja boldogtalanná tenni s vele együtt magát is. Szegény nem egyszer panaszkodott, maga elhidegül tőle, elhanyagolja, soha nincs otthon. Kint tölti éjjeleit. Miért teszi ezt, mondja, Somló úr? Mondja, hol volt az elmúlt éjjel? Somló kezdett izzadni. Mit mond Emma? Helén panaszkodik? Ezt már nem érti. Helén már látni sem szereti. Avagy ez is szeszély?! Az a nőknél kiszámíthatatlan, az igaz, dehát annyira félre ismerné Helén viselkedését? Lehetetlen!! De Emma csak nem hazudik neki? Miért? Volna ennek értelme? Somlónak zúg a feje, mintha meglazult volna agyveleje s forogna koponyájában, úgy érzi magát. Itt most nehéz a válaszadás, de kitérni még sem lehet. Hisz ő nem bánná, ha Helén panaszkodna, de Emmának sem szabad észre venni, hogy nem hiszi el, de azt se gondolja, hogy szamár módon bedőlt az ámításnak, mint valami Pali. — Emmácska, ismer engem — mondja nagyképűen—, nekem szűk a világ s ha korlátokat állítanak elém, akkor átugrom s menekülök. Komlósiék korlátokat akarnak állítani s megugróm, ha boldogságomat áldozom is fel. Korlátok között nem lehetek boldog s látom, Helén is kezet nyújt ehhez az utóbbi időben atyjának. Nem bírom. Ahol én dolgozom, ott menjen minden az én eszem után. Nem tűröm, hogy valaki belekon- tárkodjon az én munkámba. Nem tűröm. Emmácska megérti ezt? — Hol járt az éjjel? Emma ezt olyan hangon mondta, hogy Somló hirtelenében a régi Emmát vélte maga előtt látni s felvette ö is természetes hangulatát. — Unom már a kávéházi életet. Az egyhangúság unottá tesz mindent, még a legkellemesebb szórakozást is. Falun próbáltam szórakozni. Kis falusi kocsmában. Réméig. Csoda volt. Kis segéd- jegyzővel mulattam. Isteni volt. Ledobtam magamról minden nyűgöt, mi kávéházban, városban feszélyezi az embert, átadtam magam az érzések természetes magával ragadásának..., megfeledkeztem egy néhány órára arról, hogy kultúrem- ber vagyok s éltem..., mint... a... vad... a datolyapálma alatt. Ezt át kell érezni, Emmácska... mondhatom... Itt egyszerre torkán akadt a szó. Az ablakon át meglátta Koronczainét. Jön Reinernéval. Somló nem tudta hamarjában, mit csináljon? Kereste kalapját, pedig tudta, hogy a hallban hagyta. Bú- csúzkodott s nem tudta merre menjen, még hozzá napi áldozó. Mindennap magához veszi az Úr Jézust a szentáldozásban. Már 1910-ben megbámulták a lutheránus Berlinben, hogy feleségével együtt mindennap járul az Úr asztalához a szent Lajos templomban. S most a táborban állandóan mellette van egy katholikus tábori lelkész, aki naponta megáldoztatja szövetségesünk legnagyobb hadvezérét. A mindennapi áldozó Hindenburg tábornagy egészen beillik a janak legkimagaslóbb alakja: Hinden burg tábornagy, a németek fővezére. Hindenburg nemcsak a legnagyobb a mai hadvezérek között, hanem egyúttal olyan tüneményes történelmi alak, akihez csak a világtörténelem legnagyobb vezérei hasonlíthatók. Hannibál legnagyobb csatája Kannae-nál eltörpül Hin- denburgnak a Mazuri tavaknál vívott csatája mellett s ezeknek a csatáknak óriási eredményei mongol és II. Rham- zesz egyiptomi hadvezér gigászi méretű hadjáratainak eredményeivel mérhetők össze. Mazúri-tavaknál elveszett az orosz hadsereg elitje,azok a csapatok, amelyek hivatva voltak letiporni Berlint s melynek élén ai' orosz hadsereg legjobbve- zérei álltak.Ez a hadsereg nincsen többé. Legnagyobb részük a tavakba veszett, másrészük fogságba jutott s hadvezéreit a vereségen felbőszült .békecár“ csapta el. Érdekes, hogy ez a nagy katona buzgó katholikus, amit hangsúlyoznunk kell azokkal szemben, akik azzal csalják a világot, hogy •csak tudatlanok lehetnek vallásosak. Hindenburg elég felvilágosodott és mégis buzgó katholikus. És csak Timur Lenk Hindenburg és Hitler kézfogása. mai időkbe, amikor a katholikus vallás reneszánsza megkezdődött az, egész világon.“ i úf/' , Eddig a „Fejérmegyei Napló“ cikke „Hindenburg vallásosságáról“. Arriik'ór ez a cikk először látott napvilágot —1 1915. febr. 13.-án — a világháború eseményei és a nagy idők gondjai bizonyára észrevétlenül suhanták el énnek a kis vidéki napilapnak nagy tévedése mellett. Mert hiszen az evangélikus vallásé Hindenburgot úgy állítani az újságot olvasó közönség elé, mint .buzgó katholikust“, az a világháború fergete- gében csak tévedés lehetett. A .Fejéri- megyei Napló “ azonban szükségét látta annak, hogy 1915. előbbi nagy tévedésére most rádupláz-, zon ! Azt hiszem, nem tévedünk, ha a cikk másodszori: megjelentetése mögött az Akció Katho- likának azt a törekvését keressük, amely a világtörténelmi nagyságot c^ak akkor hajlandó élismer- í i ha az katholikus. Mi a cikkel szemben most nem tehetünk mást, minthogy hálás köszönettel nyugtázzuk a „Fejérmegyei Napló* Hindenburg történelmi nagyságáról és vallásosságáról írott elismerő sorait.
