Harangszó, 1934
1934-07-15 / 29. szám
1934. július 15. HARANGSZÓ 233 ták volna, hogy fiaik mennyire egyedül vannak ebben a harcban! * * * Mit várok vezetőimtől? — címen egy résztvevő fiatalember tartott bevezetőt. Az élénk beszélgetés különben sok értékes megállapítása közül csak három szót akarok leírni. A vezető legyen „megtért", „átadott“ és „vezetett" ember. Jó elgondolkozni ezen a három egyszerű szón, mindazoknak, akiknek valahol, vagy valamiben vezető szerepet kell vinniük! *** Az egyházam és én — témáról szólt egy másik beszélgetés. Sok, még az ifjúsági munkával ki nem békült, annak csak veszélyeit látó egyháztagunkat kellett volna ideültetni ebbe a körbe. Ma lángoló barátja lenne a KIE-nek. Csak két törött mondatot írok le a beszélgetés tartalmából. „Miért nem törődik jobban egyházunk az ifjúságával, hisz csak egyetlen embert állított a titkári munkába, akkor, amikor 'más egyházakban egész sereg ember áll az ifjúsági munka szolgálatában?" Vannak nagy gyülekezeteink de még egyikben sincs ifjúsági lelkész. Miért? ..Az a baja a mi gyülekezeteinknek elsősorban és nem a szekta kérdés, hogy nincs bennük egy kis hivő kör. amely tudná az egész gyülekezetét szolgálni." „A reverzális és a szekta kérdés majdnem mindig a gyülekezeten fordul meg." „Sokszor egyáltalában nem értem meg a prédikációt, annyira magas ...“ Pár gondolat csupán és mennyi megoldásra váró kérdés! *** Két tábortüzet rendeztünk a közönség számára. Természetesen propaganda célzattal. A sok móka és víg dolog után a KIÉ ismertetése', írásmagvarázat és imádság következett. Az első napon egy orvos, a másodikon a református földmíves titkár, aki maga is földmíves ember, tett bizonyságot. A széledező tömegben két csudálkozó vélemény ütötte meg a fülemet és a szívemet is. „Érdekes, ez sem pap, meg a tegnapi sem volt az. mégis mennyibe szeretik a fiatalságot." „No, tessék, hivatásra nézve egvik sem pap, mégis szóltak a bibliából és imádkoztak is." E két véleményből két tanítás adódik: az ifjúsági munka nem kizárólagosan papi munka, a másik, nagy csudák történnének az egyházon belül, ha az u. n. világiakat is csatasorba tudnánk állítani! *** Két budapesti előadónk volt, egyik az elnökünk, a másik a KIÉ alelnöke, hivatására nézve orvos és a közelből egy tanár. A tábor utolsó napján azt mondja egy fiatal ember: most megéreztem, hogy az egyházam szíve felém is dobog, velem is törődik, látom, hogy az ifjúsági munka igen nagy valami, mert különben nem jöttek volna még onnan Pestről is, hogy szóljanak hozzánk! Ezután én is bátrabb merek lenni, mert tudom, hogy gondolnak ránk és szeretnek bennünket. *** A tábornak vége, a zászló csak egy év múlva kerül fel megint az árbocra. Akkor már egész bizonyosan többen leszünk! Csak ne „oltogassa senki a kicsi tüzeket", hanefn segítsen az ifjúságnak megtalálni az élet értelmét és célját, élete erejét: a Krisztust! Erős Sándor ifjúsági lelkész-titkár. OLVASSUK A BIBLIÁT. A kenyér. Július 16. Mindig Isten csodája. II Móz. 16, 1—15. Amikor megtörjük a mindennapi kenyeret, gondolunk-e arra. hogy a kenyér Isten csodája. Az aratás, kenyérszerzés idején, amikor olyan sok helyen olyan kevés lesz a kenyér — nem gondolurlk-e arra, hogy nem azért kevés a kenyér, mert rosszul volt megmunkálva a föld, hanem azért, mert Isten vonta meg tőlünk. A kenyér Isten adománya, épen azért mindig csoda. Nem olyan természetes dolog az, hogy mindennapi kenyerem van. Isten csodás adománya az! Isten tud adni mindig kenyeret s ha ad, — az mindig csoda. Ne tartsd természetesnek, ha kenyered van — tekintsd Isten adományának és hálásan eszed kenyered. Július 17. Imádságunk tárévá. Máté 6, 11. Milyen furcsa, hogy azért kell imádkoznunk, amiért két kezünk minden erejét megfeszítjük. Ha esőért imádkozunk, vagy napfényért, vagy olyan dolgokért, amelyek kevésbbé vannak a birtokunkban — jobban érthető. De a hitetlen ember nem tud imádkozni a kenyérért, mert két keze munkája eredményének tekinti. Isten pedig minden aratás idején bőségesen megmutatja, hogv a kenyér az ő adománya, tehát Isten birtokában van, amiért mi imádkozni tartozunk. Arató testvérem, amikor belevágod a kaszát az érett kalász- tengerbe. elmondod-e az Úrtól tanult imádságban: a mi mindennapi kenyerünket add meg nékiink ma?! Július 18. Isten atyai jelképe. Máté 7, 9. Az atyaság jele az, hogy kenyeret adunk gyermekeinknek. Ha a gyermek éhes szája kenyér után kiált, nem adunk néki követ. Szülei szeretetiinket tagadnék meg, ha nem adnánk kenyeret a gyermekünknek. Isten is azt akarja felölünk, hogy éljünk és ö örül, ha élni akarunk, csak tőle kérjük az életerőket. A kenyér Isten atyai jelképe: minden könyörgő gyermekének, szerete- tének jeleképen megadja e kenyeret. Arató testvérem, amikor látod a zúgó cséplőgépből előjönni a pirosló búzaszemeket, gondolj arra, hogy minden búzaszem jele az Isten szeretetének. Július 19. Sok szeretet — kevés kenyér. Ján. 6, 1—15. A kenyér csodatörténete nem azt mutatja elsősorban, hogyan lett a kevés kenyérből sok kenyér, hanem inkább azt. hogyan tud elégsok lenni sok szeretet mellett a kevés kenyér is. Ez a közösségi, szociális élet titka: mindig kevés lesz a kenyér, akármennyit termeljenek is, ha kevés a szeretet. De ha van szeretet, akkor ottan még a kevés kenyér is elégre szaporodik. Arató testvérem, amikor széthullott kalászcsomók után hajolsz a tarlón, gondolsz-e arra, hogy ha szeretettel aratsz, többet aratsz és gondolsz-e arra, hogy Isten a maga irgalmasságát rejtette el minden kalászba?! Arass a kenyérszaporító Jézus szeretetével — hadd jusson mindenkinek kenyér. Július 20. Út Istenhez. Ján. 6, 22—27. Hány ember olyan mint az igebeli tömeg: nem a jelek érdeklik, de a jólla- kásra készen levő kenyér. Amíg bőven van kenyér: igen könnvü Istent dicsérni, de ha fogytán van. akkor fogytán az imádság és Isten iránti hála is. A kenyér pedig út Istenhez. Isten maga adja meg az utat, hogy rajta keresztül tapasztaljuk meg szeretetét. Mi a szeretetiinket csak valamilyen formába öltöztetve adhatjuk tovább. Isten számára ilyen eszköz, ilyen út: a kenyér. Arató testvérem, amikor gereblyézed az elszórt kalászokat, gondolj arra, hogv Isten útján jársz s rajta örökkévaló kenyeret is kaphatsz. Július 21. Örökélet. Ján. 6, 32—33. A kenyér életet jelent. Az Istennek kétféle kenyere van: testi és lelki. A lelki kenyér a Krisztus, az ige. Az Úrvacsorában a lelki kenyér testi kenyérbe öltözik. Mennyből szállott alá. testet öltött az örök lelki kenvér: a Krisztus. Az Űr- vacsorában újra és újra testet ölt a Krisztus, mert ia látható kenyérben láthatatlanul benne van. Arató testvérem, amikor déli pihenő idején fejed ráhajtod egv búzakévére, gondolsz-e arra, hogy a földi kenyér hordozója lehet az Isten kenyerének? Isten kenyere örökéletet jelent! Ki ne akarná azzal táplálni lelkét? Július. 22. Krisztus teste. Ján. 6 32—35. Krisztus az élet kenyere. Aki hozzá megy, tagjává válik a Krisztus testének: tehát kenvérdarabbá lesz, életté a mások számára. Élet csak élettől származik. Aki kenyérmorzsává lett a Krisztus élő közösségében, az tud másban is életet támasztani. A magyar ember a gabonát is életnek nevezi. Arató testvér, tudod-e, hogy az aratás azért a legszebb munka a világon, mert nyomában élet terem?! Az Isten aratása, az ő kenyere nyomán is keresztyén szíveknek kell eJindulniok az élet útján az életbe. Zászkaliczky Pál. ESTI-ÉNEK. Dallama: Dicsérd én lelkem a dicsőség örök királyát. . . Bealkonyult az ég, csendesen pihenni [vágyom. Ezért Tehozzád száll énekem s buzgó [fohászom. A vett jókért, Melyet nagy kegyelmesen, Ma is megadtál énnekem. Köszönöm Uram, hogy munkámhoz erőt [le adtál! Köszönöm, hogy munkámban sikerrel [koronáztál I Áldva legyen, Hű gondviselésedért, Örökké jóságod, Atyám! Te adsz igaz pihenést testemnek, lel[kemnek, Te hű s igaz őrizője egész élelemnek! Ez éjjen is, Te légy velem jó Atyám! Hogy békés legyen nyugalmam. Pusztay József.
