Harangszó, 1934
1934-07-08 / 28. szám
1934. július 8. HARANGSZÓ 223. mentő horgonya, amelybe kapaszkodva megállhassanak az élet tengerének hullámverése között. De álljunk meg azok előtt, akiket egész napi fáradságos munkájuk után boldoggá tud tenni a gyermek ártatlan, tiszta öröme, mosolygása, akiknek szebb zene a boldog gyermekkacagás, mint a teli poharak öeszecsendülése. Ezek a napbarnította, kemény’kötésíí, barázdált arcú magyarok e napokban megállanak a rengő búzatáblák előtt s az első kaszavágás közben elhagyja ajkukat egv rövid mondat: Istenem, segíts meg! Micsoda gyönyörű összeforrása ez a rövid fohász annak a mennyei parancsnak: ..Imádkozzál és dolgozzál!“ Micsoda fenséges templommá teszi a gondolat a sik mezőt, a halmokkal behintett vidéket. mert a szív mélyében született s száll fel a pacsirta énekével ahhoz, aki mindenekről gondot visel. Nem mérlegel, nem zúgolódik, mert talán az áldás ma kevesebb, mint a múltban. hanem hálás szívvel veszi azt a keveset is. S mikor érzi vállain a napnak perzselő sugárait, hivő lelke odatapad egy keresztet vonszoló, töviskoronás főhöz és ez erőt ád neki az élet terheinek elviselésére. Reménysége úira éled, hite, bizalma erősödik, mert érzi. hogy van valaki, „kit a bölcs lángesze föl nem ér“, akinek nagyságát megmérni szóval kifejezni. betűkkel leírni nem lehet, de ha rágondolhat, ha elsírhatja neki titokban sajgó szívének minden fájdalmát akkor megenyhül bánata, megnyugszik lelke. Ezek előtt a kérges kezű. egyszerű emberek előtt álljunk meg édes testvéreim csodálattal, teljen meg szívünk bűnbánattal, nemes érzések, elhatározások súlya alatt hajoljon meg — talán kevély — fejünk s tudjuk kimondani: — amit telhetetlen elbizakodottságunkban nem akartunk elismerni —: jó az Isten. Peng a kasza. Marokrahull a millió és millió buzakalász. Vajha eszünkbe juttatná mindegyikünknek, hogy egykor becsület. Dömötör a gyár ügyében jött Rememéhez. Elhatározta ugyanis, hogy szombat délutánonként összegyűjti a gyár udvarán, a parkban a munkások gyermekeit. A leánykákat és a fiúkat. Foglalkozni akar velük. A leányokat kézimunkára kellene tanítani s más közhasznú munkára, a fiúkat pedig slöjdre kellene fogni, hogy kézügyességre tegyenek szert s alkalmasak legyenek a jövőben bármilyen ipari pályára. A fiúkkal majd ő foglalkozik, de a leányokhoz mást kell keresni. Reinernéra gondolt. Meg is kérte erre, ki a legnagyobb készséggel vállalkozott is. jó neki az ilyen elfoglaltság a gyermekek között, megfeledkezik bajáról s nem szenved úgy. Dömötör Tiborról kezdett beszélni, de erre csak intett, ne beszéljen. Úgy sem lesz belőle semmi, ne ámítsa már. Mikor azonban Dömötör elősorolta neki tapasztalatait, melyeket az utóbbi időben szerzett az üggyel kapcsolatban, felfigyelt. Szeget ütött fejébe különösen a porcellánföld. Urától hallotta említeni több ízben, hogy az erdejükben porcel- lánföldnek kell lennie. Gyönyörű fehér földpátot talált már, ahol pedig az van, ott porcellánföld is szokott lenni, sőt az utóbbi időben, közvetlenül az előtt, hogy bevonult úgy nyilatkozott, mintha már talált volna is, de férje annyira zárkózott mi is porba hullunk s az addig tartó rövid életet ne keserítsük meg gyűlölség- gel, irigységgel, hanem úgy használjuk, hogy a nagy Arató minket is, mint tiszta búzát takarítson be az ö csűrébe. Az aratás gondolata kötelez. Értsd meg drága magyar testvérem, hogy lehet neked gazdag aratásod, lehetsz te mások által irigyelt gazdag, de a szenvedések, a megpróbáltatások tüzében nyugodt lélekkel megállni tudó, boldog halandó csak akkor lész, ha Isten áldása által nyújtott kenyeredből le tudsz törni egv darabot a szenvedőnek, résztvevő, meleg szíveddel fel tudsz szárítani egy keserű könnycseppet s imádságos lélekkel le tudsz borulni a szenvedő Krisztus keresztjéhez. Gaál Sándor Igazgató-tanító. HULLÓ KALÁSZOK. Hullnak a kalászok, pereg a verejték, A magyar mezőkön, mindenült szerteszét; Táncol a napsugár az éles kaszákon, Isten áldása van ez uj aratáson. Lágy szellő lengedez végig az arcokon, Inak megfeszülnek az izmos karokon, A kévék megkötve hevernek rakáson Istennek áldása van az aratáson. Lendülő kaszáknak szép ütemes hangja Szebben szól, mint bármely művésznek a [lantja, Gyönyörűbb kép, mint ez nincsen a világon, Ha Isten áldása van az aratáson. Hulljon a gabona, hulljon n verejték. E csonka hazában mindenütt szerteszét, De Isten s hit nélkül senki ne kaszáljon, Mert átok nem áldás lesz nz aratáson. | ember volt, különösen, ha valamivel foglalkozott, hogv nem igen beszélt dolgairól, ha még olv fontos volt. Míg valaminek nem járt teljesen a végére, nem szólt. — Ezt megenegedem, — mondja Reinerné — hogy erdőnkben norcellánföld van. De mi köze van ennek Tiboromhoz. — Ebből a földből vitt Somló s készítette azt a szép oorcellánt. Honnan tudta azonban, hogv Reinerék erdeiében oorcellánföldet találhat? Csakis a levélből. melyből találmányát lopta. Ebből a feltevésemből már nem engedhetek. Somlónál van a levél s neki Tiborról is kell valamit tudnia. Oly határozttan mondta ezt Dömötör. hogy Reinerné belepirult. Tüzelte belülről a bizalom, a remény, amint végig kisérte Dömötör vaskövetkezetessé- gü okoskodását. Be kellett látnia, Dömötörnek igaza,van s nem szabad feladni a reményt. Hirtelen elsáppadt. Megzörgették az ablakot. Dömötör kirohan s amint a terraszra lép, egy alak árnyát látta, amint kifordult a kapun. Az alak körvonalai, a mozgás Somlóé volt. Dömötör erre mérget mert volna venni. Reinerné jön a lámpával s amint odanéz az ablakhoz, melyet megzörgettek, egy darab fehér papirost pillant meg a föl- i dön. Dömötör is meglátta. Felkapja s I Megkondul nyájasan az esti harangszó, Hazafelé ballag a sok-sok arató. Kifáradt munkások, kifáradt emberek, Szemükből könny pereg, ajkuk imát rebeg. Hála néked Isten, áldott Mindenható, Hogy Te kegyelmedből van aratnivaló. Hálaimánk Hozzád a magasba szálljon, Azért, hogy áldásod van az aratáson. Szantner János. Christananda. Ismét egy hónapot töltött közöttünk ez az olajbarna arcú indus. S ha msot utólag meg akarnánk jelölni röviden, hogy mit is tett közöttünk ez a különös ruháju ember, akkor a látottak, hallottak, tapasztaltak alkján azt kell mondanunk: — Christananda a Krisztusról tett bizonyságot közöttünk. A Krisztusról való bizonyságtevés már a neve is. Christananda az ő indiai anyanyelvén ezt jelenti: a Krisztus szeretete. Mindenesetre sokat jelent, hogv édesapja mikor annak idején keresztvénné lett, ezt a szép, de felelősségteljes nevet választotta. Christananda a neve után foglalkozása megjelöléseként ezeket a görög szavakat szokta írni: S SouLoc toj yptoTou = a Krisztus szolgája. Valóban az. A Krisztus szol- gáia, aki Ura parancsának engedve, már 12 éves korában prédikálni kezd, szolga, aki Ura indítására 24 éves korában missziót kezd India felsőbb rétegei között, szólva, ki a Lélek indítására időnként otthagyja hazáját s megy fáradságos világkörüli utak idegőrlő, élet- pusztító vonalain, prédikálni a Krisztust s érdeklődést kelteni a misszió szent ügye iránt. A Krisztusról való bizonvságtevés az egész élete is. Már puszta megjelenése is arról beszél, hogy Krisztus valóban olvassa: „Vigyázzatok, mert Tibor meg- keserüli.“ Állnak, mintha valaki feibe verte volna őket. Tréfa vagy való? De ki merne ily dologban tréfát űzni? Ha pedig való. akkor Tibor él! Reinerné alig bírta az örömáradatot, amint szive felé tódult. Csapkodta kezét s levegő után kapkodott. — Igaz lehet ez, Dömötör úr, igaz lehet ez? Mondja, igaz lehet? Csak ennyit tudott jó ideig mondani s he kellett vinni, hogy leülhessen, mert különben összeesik az izgalomtól. — Nem lehet másként, — mondja Dömötör, — észrevette, hogv nyomában vagyunk, nem is igen titkoltam előtte, hogy a veséibe Iátok s most ijeszt. Nem félünk. — Csak Tibort ne bántsa! — Tiborért pénz kell neki. Ez a cédula volt az előkészítő kopogtatás. Jön ez mégegyszer, de akkor már összeget követel. Ez a mai zörgetés annyit jelent, készítsetek pénzt, hogy a második kopogtatás után ne kelljen sokáig várnunk. Úgy látom, Somló úr befejezte közeliinkben ténykedését s odébb akar állni. Először persze váltságot akar Tiborért. Türelem, nagyságos asszonyom, felvirrad még napja. (Folytatjuk)
