Harangszó, 1934

1934-07-08 / 28. szám

1934. július 8. Jubileumi — 29. — évfolyam. 28. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet két­hetenként a Kis liarangszó. Postacsekkszámla : 30.520. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Mindeneknek szemei Te ndss, Uram, eledelt Csak teredd néznek, As éhező népnek. A »Harangazó* szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petöfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Akarat. Hóm. 12. 2. És ne szabjátok ma­gatokat e világhoz, hanem válto ga­tok el a ti elméteknek megújálása által, hogy megvizsgáljátok, ami az Istennek jó, kedves es tökéletes aka­rata. H ányszor hallottuk és hangoztat­tuk már, hogy ezt vagy azt akarom! Gondolkodtunk-e azonban már arról, hogy mit is jelent ez a szó: akarat? Gondoltunk-e már arra, hogy ez a szó jelenti a világ kez­detét; Isten akart teremteni, tehát teremtett. Ez a szó jelenti a világ megváltását; Isten meg akarta vál­tani e világot, tehát megváltotta azt. Isten az akaratot nem tartotta meg magának, nekünk is adott be­lőle; mégpedig teljesen szabad aka­ratot adott. Hogyan állunk mi a mi sokat hangoztatott szabad aka­ratunkkal? Az apostol azt mondja: „És ne szabjátok magatokat e vi­lághoz“ ; Hányán szabják életük minden megnyilvánulását, tehát aka­ratukat is e világhoz annyira, hogy idővel teljesen elhervad az akarat szabadsága és az ember - a világ ünnepelt ura — e világ akaratának tehetetlen bábjává alacsonyul! Az apostol a szent igékben Isten jó,.kedves és tökéletes akaratáról beszél. Én azt hiszem az is benne van Isten akaratában, hogy a mi akara­tunk is jó, kedves és tökéletes le­gyen. De hogyan? Úgy, hogy .vál­tozzatok el a ti elméteknek meg­újulása által“. A megújulás nem is­meretlen a mi mindennapi életünk­ben sem. Minden reggel uj nap köszönt reánk és minden napnak megvannak a maga uj örömei, le­hetőségei, uj gondjai és küzdelmei. A szomorú az volna, ha ebben a megújulásban maga a lélek kővé merevült sziklává keményednék és így nem hozná meg gyümölcsei közt nap-nap után a mindig töké­letesebb akaratot. Mondottuk, hogy az akarat te­remtette e világot, az akarat szült téged e világra — Isten akarata. A te akaratodtól függ, hogy életed Isten akaratának szomorú temetője, vagy egy tökéletesebb világ sokat igérő bölcsője legyen. „Isten akarata a ti szentté létele­tek“. (I. Théss. 4. 3.) Vigyázz tehát, hogy akaratod Isten akaratának pár­huzamos sinpára legyen, amelyen Az Úr Jézus nevében imádkozzál, ami egyszersmind annyit jelent, hogy az Ő szellemében. Ne imád­kozz tehát látszatból, képmutató módon, mint a farizeusok tették az utcák szegletén, hogy az emberek dicsérjenek és azt mondják: Ez az­tán a vallásos (?) ember, mennyit imádkozik! Ne imádkozz lélek nélkül, gépie­sen! Ne légy imamalom, amelyik „ledarálja“, se gramofon, amelyik „felmondja“ az imádságot. Éppen ezért nem helyeselhetjük mi evan­gélikusok, a kath. rózsafüzér (ol­vasó) használatát, mert a kiszabott 50 és iOO Miatyánk lemorzsolása az imádságot gépies ajak- és száj­munkává teszi. „Mikor imádkoztok ne legyetek sok beszédüek (szószá­tyár fecsegők), mint a pogányok!“ (Máté 6, 7.) Némelyek viszot félreértik az Úr Jézus sokbeszédüségtől óvó szavait s azt mondják: Elég pár szóval imádkozni! Elég reggel egy fohász s azzal már indulhatok is a napi küzdelmekbe. — Nem elég! Amint­hogy nem elég a szomjas földnek egy pár esőcsepp és az éhes gyo­mornak egy falat kenyér. Ne téveszd össze a kitartó imádkozást a sokbe- szédü imádsággal. A sokbeszédü embernél nem az a baj, hogy hosz­elindul és megérkezik üdvösséged vonata. Ne feledd, hogy ha e két sin: Isten akarata és a te akaratod egymást keresztezik, vagy egymás­tól eltávolodnak, menthetetlenül be­következik a kisiklás és romlás. Ezért minden nap vizsgáld meg, mi az Isten akarata és e világ he­lyett ahhoz szabd a te életed aka­ratát. Ámen. Győrffy Béla. szán imádkozik, hanem, hogy lélek nélkül imádkozik, imagéppé válik, aki szavakat szór az ég felé. Az állhatatosan könyörgő ember ellen­ben szívből kér, újból és újból meg­zörgeti a menny kapuját, míg a meghallgatás nem jön. Az Úr Jézus nevében való imád­ság, az imádságban való állhatatos­ságot jelent, mert Ő kora hajnal­ban kiment a puszta helyre imád­kozni (Mk. 1, 35), máskor pedig egész éjszakát átvirrasztott imád­ságban (Lk. 6, 12). Az özvegy asz- szonyról és hamis bíróról szóló példázatában (Lk. 18, 1.) is állha­tatos imádkozásra buzdít. A kana- neus asszony példája (Mt. 15. r.) is arra int bennünket, hogy tartsunk ki hz imádságban, míg a meghall­gatás nem jön. Óh légy állhatatos az imádságban, mint Mózes, aki 40 napot töltött a Sinai-hegyen imád­ságban, mint Dániel, aki háromszor hullott napjában térdre az Úr előtt, mint az apostolok, akik midőn „egy- akarattal“ imádkoztak, megmozdult a hely, ahol együtt voltak. Állva, ülve vagy térdelve imád- kozzam-e ? Legkeresztyénibb és leg- evangélikusabb a térden való imád­ság. Így imádkozott az Úr Jézus, az apostolok és Luther Márton is. Nem azt jelenti ez, hogy ülve vagy Hogy ári imádkozzam ? Irta: Horeczky Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents