Harangszó, 1934
1934-06-24 / 26. szám
1634. június 24. Jubileumi — 29. — évfolyam. 26. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben. í.aptulajdonos : Dunántúli Luther-Szóvetség. Az Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet kéthetenként a Kis Harangszó. Postacsekkszámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden cvang. lelkész és tanító. Istentől el nem állok, Szüntelen vele járok, Ö sem áll tőlem el. Átfogom hitemmel. A „Harangszó“ szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petöfi-tór 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy 'évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-08 Kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Az igazi látás. „Monda nekik Jézus : Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök ; ámde azt mondjátok, hogy látunk : azért a ti bűnötök megmarad." Ján. 9. 41. E zeket a szavakat Jézus a saját igazságukban és tökéletességükben tetszelgő és elbizakodott farizeusoknak mondotta. Kemény és halálra szóló Ítéletet mondott ki reájuk: „A ti bűnötök megmarad“. Más szóval: végetek van, veszve vagytok, a halál és kárhozat az elkerülhetlen sorsotok ! Elképzelhetjük, hogy milyen dühös haraggal togadták Jézus e szavait a farizeusok. Nekik mondja ezt, akik valóban „látnak“, mert ismerik az írás minden tanítását, a törvény minden legkisebb parancsál is — akik a nép jogos vezérei — akik nélkül senki sem mehet az Istenhez ? Hiszen ők állandóan az Isten trónusa körül forgolódnak, ők az Isten titkainak sáfárai! Micsoda bűn van ebben ? Az, hogy azt hitték, hogy ez minden ! Ezért mondja nekik egy más alkalommal: „Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek — és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen“. (Ján. 5, 39—40.) Ezek a szavak is kemény korholás azon téves hitükért, hogy olvasni, tudni, ismerni az írást, már maga az örök élet, már maga a látás“. Testvér! Nem félsz-e attól, hogy Jézus reánk is reánkolvassa a szörnyű Ítéletet: „Azt mondjátok, hogy látunk, azért a ti bűnötök megmarad“ ? A mi keresztény voltunk nincs-e túlságosan megelégedve önmagával? A vallási ismereteink, a vallásos kultusz elvégzése, a társadalmi közfelfogás szerinti kifogástalan életünk nem adják-e ajkunkra a magunkkal való megelégedés dicsekvését : látunk ! Azaz : jó, vagy legalább is tűrhető keresztyének vagyunk. Pedig hát ha igy cselekszünk, akkor jaj mi nekünk ! Akkor a mi bűnünk megmarad. Ha készséggel és őszintén be- vallanánk: vakok vagyunk, mert minden látás, minden élet, minden üdvösség csak a Krisztus által lehet, mint ahogyan minden csillagok egyedül a középponti naptól nyerik a fényüket, akkor nem volna oly nagy a bűnünk. Mert a legnagyobb bűn : a bűn el nem ismerése. Az önigazságnak és az önmegváltás lehetséges voltának téves hite. Mered-e hát állítani, hogy „látsz“ ? Az egyetemes papság elve olyan régi, mint maga a keresztyénség. Én magam — szégyenemre tegyen mondva — csak 12 évvel ezelőtt tudtam meg tulajdonképen, hogy miben áll ez és mi az egyes keresztyénnek, kiváltképen ev. hívőnek ebből az elvből kifolyólag a kötelessége. Nem csalódom, ha azt hiszem, hogy egyháztagjainknál még most is több, mint 75% nincsen tisztában ezzel a nagyfontosságú, mindenkire kiterjedő elvvel. A róm. kát. egyház Actio kato- liká-ja mostanában nagy lendülettel az egész világon azon van, hogy nemcsak saját egyháza kebelében, de azonkívül is érvényre és diadalra juttassa ezt a nagy egyházépítö és fejlesztő elvet. Természetes, hogy a vallásos életnek manapság mutatkozcf ébredésében egyfelől, de sajnos másfelől azokban a törekvésekben, melyek az egyházat veszedelembe akarják sodorni, kettőzött éberséggel és komolysággal kell egyházunk mellé állni mindannyiunknak kivétel nélkül. S ebben bizonyos tervszerű egyöntetűséggel, következetes alapossággal kell fellépnünk és munkálkodnunk. Tudományos elgondolásokkal, elméleti megállapításokkal nem megyünk semmire. Csak lelkiismeretes, egyházszeretettel párosult tevékenység mutathat fel eredményeket szunnyadozó lelkek felrázásában. Hogy mire képes az Isten ügyéért lelkesülő, elszánt ember, mutatja a misszionáriusok számtalan példája és mutatja a finn paraszt apostolnak esete. Mint egyszerű, Tudod-e, hogy a „lelki szegények“ — a magukat lélekben vaknak, sántának, bénának semminek vallók — a boldogok“ ? Jaj nekünk, ha azt állítjuk, hogy bűn nincsen mi bennünk. Mert akkor a bűnünk megmarad és akkor soha el nem jön számunkra az igazi látás, az Istennek „szinről-szinre“ való „látása“. Zengjük hát alázatosan : Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt! Bűneim tírja, mint tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva telkemen! H------r. f öldhöz ragadt ember 100 évvel ezelőtt bibliával és bottal kezében, nemes elhatározással lelkében neki indult, hogy hi- tétien né vált, erkölcsben romlott és a töúkrejutás szélén álló finn testvéreit Isten számára megmentse. Gyalog járta a nagy országot sok fáradsággal és veszély- lyel, de erős hittel közeledett mindenkihez, jó szóval, kéréssel és tanítással, a lélekre hatva oly eredményt ért el az'egye- temes papság elvét követő ezen egyszerű ember, hogy nemzetét felrázta s hogy ez a nemzet ma is hit, erkölcsiség, becsületesség és szorgalom dolgában az egész világban a nemzetek mintaképe — ennek a parasztapostolnak köszönhető. — Csak e napokban „páratlan nemzet“-nek nevezte Roosevelt az amerikai Egyesült Államok elnöke ezt a népet, mert ö volt az egyedüli a világon, mely fizetési kötélezett- ségének eleget tett. Csonkaországunk evangélikusainak is nagy szüksége van ilyen emberekre, hiszen a több helyütt megindult hitbuz- góság dacára vagyunk még sokan, akik inogunk és nem vesszük észre, hogy többféle ellenségünk döngeti anyaszent- egyházunk kapuját. Az egyház harca az Antikrisztussal oly erős és veszedelmes, hogy minden hívőnek sorba kell állnia. Szinte hihetetlen, hogy vannak egyházaink, amelyekben ürességtől tátong a templom vasárnapokon —- és ünnepkor és vannak olyanok, ahol szépen megtelik az Isten háza. A nép, a faj, a társadalmi osztály ugyanaz; a rög, a termelés, Az egyetemes papság.
