Harangszó, 1934
1934-06-24 / 26. szám
206. HARANGSZÓ 1934 június 24. a gazdasági állapotok szintén nem különbözők és mégis mily óriási a különbség. Miért van ez így tehát? Az egyik kis egyház virágzó gyülekezet, a nép jó egyetértésben van lelki- pásztorával és tanítójával, a templom szépen megtelik, a lakosság erkölcsös, szorgalmas, a »háztájéka rendes, egyszóval megelégedett és boldog. A másik csak 8—10 km. távolságban tőle csupa perpatvar, hitközöny, nembánomság, laza erkölcsök, arzénnal dolgozó bűnözök, üres a templom, elhanyagolt a háztájéka és a gazdaság. Mi ennek a nagy különbségnek az oka? A faj, a föld, a talajviszonyok és egyéb adottságok semmiesetre sem. Mi lehet tehát az ok? Tudjuk mindnyájan. De azt is tudjuk, hogy nem a gyülekezet van a vezetőségért, hanem a vezetőség a gyülekezetért, tehát ő a felelős. Elég sajnos azt konstatálni, hogy sok gyülekezetben igenis vannak bajok. Mi a teendő? Szervezkedjünk! Minden gyülekezetben toborozzon a lelkész hitbuzgó tagjaiból egy kis lelkes gárdát. Legyenek ezek a magán diakonok és diakonisszák, ha már hivatásosakat nem tudunk beállítani. Ez az 5—15 tagból álló kis csapat kellőleg kioktatva vallásos lelkülete teljes erejével bizonyára vállalni fogja a legnemesebb munkát. Nézzen ki-ki közülük az egyházias élettől távol élő rokonhoz, baráthoz, ismerőshöz és iparkodjék jó szóval, kérő hangon rábírni a közönyös lelket arra, hogy jöjjön az Úr házába, vegyen részt a gyülekezeti életben, ne hagyja el azt az anyaszentegy- házat, amelyért ősei vért és életet áldoztak. Ne tegye ki magát a más vallásúak megszégyenítő bírálatának. A kis gárdának ez az apostolkodása nagy következetességet, kitartást igényel. Az első kísérlet meghiúsulása esetén nem szabad abbahagyni a munkát. Vállalni kell e szolgálatnak kellemetlenségéit, nem szabad visszariadni sem a rossz szótól, sem a gorombáskodástól. Nehezebb eseteknél a lelkész lépjen közbe. A gyülekezetnek ezt a gárdáját nem szabad folytonos ülésezésekkel elkedvetleníteni, de igén is legyen ez a gárda aktív és ne legyen a lelkesedése csak amolyan 7 napig tartó tulipánmozgalom. A tagok — Emma félreértett — mondja, — mi is történt? Megkértem kezét s ő visz- szautasított. Erre s ebben hibáztam, egy meggondolatlan kijelentést tettem. Magam sem tudom hogyan, de megtörtént. Badarság volt. Gyarlóság, a bűnnek támadása. Legyen nyugodt, Emmácska, nem fog már előfordulni. Ezzel le is zártam részemről az ügyet. Nem lesz már oka miattam panaszkodni. Ezzel meghajol s az ebédlőbe megy. Koronczai megnyugodott s szerette volna Emmát is jobb belátásra birni, de ez nem sikerült neki. Veszélyt látott Dömötörben s ezt a gondolatát nem lehetett kiverni a fejéből. Koronczai is elment Dömötör után. Emma magára maradt s átgondolta még egyszer az estének eseményeit. Valósággal dühbe gurult. Bántotta, hogy Dömötör egy pillanatig is melegebb érzéseket ébresztett benne. Nem tudta magának megmagyarázni. Hogy férkőzhetett ez a béres a szívéhez? Nyílt az ajtó s magához térítette Emmát. Helén jött. Emma felé rohan s a nyakába borul. Emma szerette volna az álnok kígyót, ki hazugságokkal ámította, ellökni magától, de nem akart botrányt s kelletlenül viszonozta kedvességét. Helén észrevette, de ismerve Emmát, azt hitte, megint egy szeszély s úgy tett, mintha nem tűnt volna fel neki hűvös magatartása. Helénnek persze fogalma sem volt, miért? csak a helyi lelkészre hallgassanak. Felsőbb egyházi hatóságok csak ott lépjenek közbe, ahol vagy nincsen ilyen hit- buzgalmi szervezet, vagy ahol az nem felel meg hivatásának. Ha a finn parasztpróféta sokkal nehezebb viszonyok között tudott Istennek tetsző munkát végezni és páratlan eredményt felmutatni, — minden bizonnyal a mi evangélikus híveink is meg fognak felelni teljes mértékben annak, amit az egyetemes papság elve tőlünk megkíván. E sorok megírására az Actio katho- lika gigászi munkája és nagymérvű szervezése indít. Vigyázzunk! Legyünk résen! Ne nézzük ölbe tett kézzel a mai korszellem romboló és ellenfeleink ránk nézve semmi esetre sem előnyös munkáját. Ősi elvünk az egyetemes papság elve ébredjen fel lelkűnkben, ne legyen az csupán elvont fogalom, hanem építő, a vallást erősítő és védelmező valóság Isten dicséretére és anyaszentegyházunk boldogulására. M. M. A gyenesdiási udulo. Őrölünk, hogy képben is bemutathatjuk olvasóinknak a magyarhoni ev. egyetemes egyház balaton- parti lelkészüdülőjét. Hatalmas nagy kert közepén, árnyas fák között fekszik az épülete, mint valami régi — Mi bajod, Emma? — kérdi. — Téged valami bánt. — Az emberek, akik nem tudnak őszinték lenni s hazugságaikkal ámítják a barátot, kik csak azért beszélnek, hogy elrejtsék igaz lelkivilágukat. — Mit beszélsz, Emma? Nem értelek, kinek akar ez szólni? Te vádolsz valakit? — Ne kérdezd, hátha fájna, ha megmondom. Talán igazuk van, kik nem engednek belenézni szívükbe, lelkűkbe s inkább elterelik innen mások kíváncsiságát, figyelmét. Somló jön. Hajlong, mosolyog, mint aki úgy tudja, hogy mindenhol nyeregben ül. Emma hirtelen kérdi: — Somló úr, milyen embernek tartja maga Dömötört? Somló meglepődött a váratlan kérdésre, de kész volt a felelettel: — Különös alaknak tartom. — Ezt jól mondta, Berci — vágja rá Emma —, különös alak. Furcsa alak, gyanús alak. Helén csak néz. Mit beszélnek ezek? Úgy látszik, Emmának Dömötörrel van baja. Somló azonban kapott az alkalmon, hogy ez egyszer kénye-kedvére kiönthesse valaki előtt Dömötör iránt táplált gyűlöletét. — Minden lébe kanál — mondja —, mindenbe beleártja magát s kenetteljes nagyhangúságával elképeszti környezeA gyenesdlásl lelltészUdiilő. Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 21 Ily gondolatok rohantak át lázas agyán s pillanatok alatt széjjefszedte magában Dömötör egyéniségét, jellemét. Szélhámosnak találta, ki érti, mint kell tisztességesnek látszani, csak hogy megejtse a gyanútlan embereket. Kinyitja szemét. S amint meglátja alázatos ábrázattal Dömötört, rákiált: — Menjen előlem s ne lássam! Dömötör meghajol, hogy távozzon s akkor lép be Koronczai. Látja, itt valami történt. — Mi van itt? — kérdi kissé nyugtalanul. — Mit csináltok? — Távolítsd el, atyám, házunkból ezt az embert. — Miért, mi történt? — Megfenyegetett, hogy koldussá tesz, ha nem leszek a felesége. Koronczai olyan lett, mint a halál, mintha fejbe vágták volna. Sejtelme, hogy szélhámos kezébe jutott, szakadékká hasadt benne, melybe belebukik családjával együtt s rémült arccal meredt Dömötörre: — Dömötör úr! Mint ä villám, úgy érte Dömötört. Most látta csak, hová vitte meggondolatlansága. Gazembernek nézik. Egy pillanatig nem tudott uralkodni magán s milyen szégyenletes helyzetbe süllyedt!
