Harangszó, 1934

1934-06-17 / 25. szám

1934 jünius 17

HARANGSZÓ

201.

A szakonyi evangélikusok instanciája.

Irta: Horváth Miklós.

A sopronmegyei Szakonyban már a XVI. században megalakult az ev. gyülekezet, lelkészeinek nevét kb. 1590 óta ismerjük. A XVII. század közepén 7 egy- házkeriileti gyűlést tartottak itt. Az ev. gyülekezeti életet a nagy üldözés évében, 1673-ban szüntették meg.

Az 1697. évi kath. egyházlátogatás- kor 400 lakosból alig 30 volt kath., a többi ev. volt. Az 1714. évi kath. egy- házlátogatáskor a csepregi kath. plébániához tartozott, Felsőszakonyban 363 ev. és 87 kath., Alsószakonyban pedig 231 ev. és 105 kath. lakott.

200 évvel ezelőtt a felső- és alsósza- konyi evangélikusok akkori plébánosuknak kíméletlen térítési erőszakossága miatt elkeseredve kérvényt írtak a győri kath. generális vikáriushoz (püspöki közhelyetteshez) pártfogását kérve, hogy plébánosuk ne folytassa ellenük kegyetlenségét. Kérvényüket levél kíséretében elküldték Fábricius György ügyvédnek, a győri gyülekezet másodfelügyelőjének. Ebben arra kérték az ügyvédet, hogy keserves sérelmüket jelentse meg a vikáriusnak orvoslás végett, mert ha ez nem • orvosolná, ö Felségéhez lesznek kénytelenek folyamodni, hogysem az ar- tikuláris helyekre való istenszolgálattól elszakadjanak; ilyen nyomorúságot nem szenvedhetnek el és inkább más helyekre mennek el.

Sem a kérvényen, sem a levélen az irás kelte nincs rajta, a kérvényben említve van 1732. évi esemény. —- 1733. ián. 25.-én Nemeskéren írt levélben újra kérik Fabriciust, hogy írja meg, hogy milyen feleletet adott a vikárius, minthogy a plébánosuk (Essö István a neve), még keményebben folytatja az üldözést ellenük. A levelek a kérvénnyel együtt a győri ev. gyülekezet levéltárában maradtak meg. Hogy Fábricius milyen eredménnyel járt el érdekükben, a leveleken erről feljegyzés nincs.

Nem sok jót várhattak a vikáriustól, hiszen első levelükben megírják a sza- konyiak, hogy a plébánostól megkérdezték, hogy kinek parancsolatjából cselek- szi mindezeket? Érre azt felelte, hogy a generális vikárius parancsolatjából.

Ezek az írások sötét képet rajzolnak elénk a 200 év előtti erőszakos kath. térítésről és szép példáját örökítik meg a szakonyi evangélikusok hithüségének.

Ha akadtak is köztük gyenge hitű lelkek, akik az erőszakos térítésnek behódoltak, a szakonyiak megállották a hitért való szenvedés kemény próbáját, mert a türelmi rendelet után újra feléledt náluk az ev. gyülekezeti élet és Felsö- szakony 1793-ban anyagyülekezet lett. Az 1928-ban egyesített Szakonyban 503 evang. lakik.

Ezeknek előrebocsátása után az olvasók figyelmébe ajánlom a szakonyiak kérvényét, mely az ottani nyelvjárás szerint van írva.

Dícsértessék az Úr Jesus Christus.

Hogy Isten ő szent Fölsighe áldgyo megh Nagyságodat mint Generális Vi- cárius Urunkat, minden kivánsághi szerint való lölki és testi idvössiges jókkal, szivbűl kivánnyuk.

Nagy alázatossan de bizodalmassan folyamodunk mint Generális Vicárius Urunkhoz alázatos supplicationk által, követvin aláatossan Nagyságodat mint Generális Vicárius Urunkat, hogy kölle- tik busíttanunk keserves nyomorúságaink miatt. De mivel nem folyamodhatunk máshoz, az ki megorvosolná injuriáinkat (sérelmeinket), mivel Tisztöletes Plebá- nus Urunk igen méltatlanul cselekszik velünk szegén Evangelicus Emberekkel, eő kegyelme minket az Articuláris helyről 12 forint büntetés alatt Czéhmes- tere által eltiltatott és három Embernek az zálogját el is vitette, kettejének az tehenét, harmadiknak pedig az ágyán levő ruhájit és azt kivánto tülünk, hogy adgyunk magunkról reverzálist, hogy soha az Articuláris helyre nem megvünk, de azt mondottuk, hogyha soha eő kegyelme az zálogot ki nem adgya is, még sem adunk, de végre is sok könyörgí- sünkre, mindeniknek egy-egy pár gyertyáért ki adta.

2, -do. Az beteget, mikor az articula- ris helyre vitték volna gyóntatnni, után- no ment lóháton, visszahajtotta az utrúl és meggyóntatta.

3, -tio. huszonöt esztendős házos Embereknek az Felesigeiket, kik gyermekágyban vadnak, az egyik már huszonhárom héttűi fogva, az második huszhéttiil fogva, az harmadik nyolchéttül fogva, kinem bocsátotta, hanem azt kivánnyo, hogv legyenek Pápistákká.

4, -to. Minékünk pediglen Plébánus Urunk szegény Evangelicus Embereknek házot avagy jószágot vásárlonyi nem eneged, hanem azt kivánnyo tülünk, hogy legyünk Pápistákká, ha pediglen magunkból semmit ki nem vehet, tehát azt kivánnyo eő kegyelme tűlünk, hogy gyermekeinket kötelezzük eő kegyelmének, ezen okokra nézve már hat vagy hét jó gazda kibontakozott közülünk.

6. -to. Tisztöletes Plébánus Urunk minekünk szegin Evangelicus Embereknek semmi tisztessíges temetíst nem enged, se harangoztatnyi, se pedig az kerítésen belől temetkeznyi nem hágv, ha pedig az Egyháznak valami szüksíges, szintén úgy köll fizetnünk és mindenben szolgálnunk mint az Catholikusok.

7, -mo. Az 1732. Esztendőben eö kegyelme egy szegin legint megfogatott és az helysigiinkbül el kellett bujdosni, pista volt és azt kivánto ö kegyelme az legintül, hogy legyen Pápistává, de az légin az lánczrul elszabadulván elment és az helyiségünkből el kellett bujdosni, eő kegyelme Tisztöletes Plébánus Urunk száz forint érő szőlőjét az legénynek elvette, de hogy Nagyságodat instálta az szegin légin, tehát Tisztartó Urunk által szedette meg eő kegyelme az leginnek az szőlejét és még mai napig is nem szabadult az kézihez az szőleje.

Kérjük azért minden alázatossággal Nagyságodat, méltóztassék pártunkat fognyi, hogy ne foltassa eő kegyelme ellenünk oly igen kegyetlenségét, mert lehetetlen helységünket meglaknunk, hogyha ő kegyelme továbbra is föltett szándékában szabadon eljárhat. Fölsiges Császárunk kegyelmes királunk előtt Instantiánkkal kintdeníttetünk lamentá- lódnunk, holott az sok keserves adózásaink között igy háborgattatunk és eő kegyelmének is Tisztöletes Plébánus Urunknak is mindeneket megfizetünk panasz nélkül.. Leborulván azért Atyasá- godnak Úri és szokott hozzánk ís nyújtandó kegyes gratiáját, az ö Fölsige Kegyelmes Királunk kiadott és confirmál- tatott kegyelmes resolutiojának conti- nentiája szerint sollicitálvín, mellyet megoltalmaznyi méltóztassék. Melly iránt alázatosan választváró és Atyasá- godnak éltéért Istent imádó és ő szent Fölsighe eleiben buzgó imádságot föl- nyujtandó méltatlan alázatos szolgái maradunk Generális Vicárius Urunknak.

Fölső és alsó szakonyi Augustana Confession levő szegénsig közönsigessen.

Kívül: Az Generalis Vicárius Urunkhoz eő Nagyságos (így!) nyújtandó alázatos instantiánk.

Cuißer életének nevezetesebb Időpontjai.

1483. nov. 10.-én született Eislebenben.

1497. Magdeburgba megy iskolába.

1498. Eisenachba megy iskolába.

1501. Beiratkozik az erfurti egyetemre. 1505. Belép az ágostonrendi szerzetbe.

1507. Pappá szentelik.

1508. Meghívják tanárnak a wittenbergi egyetemre.

1511. Rómába megy.

1512. Teológiai doktor lesz.

1517. okt. 31.-én kiszegezi a 95 tételt.

1519. Eck /ánossal vitatkozik.

1520. Megégeti a pápai átokbullát.

1521. A worml birodalmi gyűlés. Wartburgban megkezdi a bibliafordítást.

1525. Oltárhoz vezeti Bóra Katalint.

1529. Kiadja a Kiskátét.

1530. Augsburgi gyűlés.

1534. Befejezi a bibliafordítást.

1537. Megírja a smalkaldeni hitcikkeket. 1546. február 18.-án meghal Eislebenben.

Egy aranyfejsze meséje.

Figyeljetek csak, barátaim — ma mesét mondok nektek.

Elmondom egy kis aranyfejsze meséjét.

Mert ne higyjétek, hogy már elmúlt a mesék kora; teremnek még ma is mesebeli hősök, történnek még ma is csodák, csak igen kevesen tudnak róla.

Az én mesém ott kezdődik, ahol pedig általában minden mese végződni szokott: mikor ketten egymásra találnak.

Volt egyszer egy lelkes fiatal pap: a szíve tele szeretettel, a lelke tele erős hittel, törhetetlen akarattal, aki elhatározta, hogy Isten dicsőségére nagyot fog alkotni: házat fog Neki építeni, ahol szüntelenül az ő végtelen dicsőségét fogják zengeni.

És volt egyszer egy gyülekezet, egyszerű, istenfélő emberek gyülekezete, amelynek szive szüntelenül vágyott a szeretetre s amelyik megértette, magába zárta a fiatal pap lelkét.

És mikor ezek ketten egymásra találtak, akkor megindult a nagy munka.

Elindult a fiatal ember, vándorútra indult, nem vitt magával útravalóul mást, mint szeretetet. Szüntelenül járta a vándorok útját, szüntelenül hirdette Isten dicsőségét.