Harangszó, 1934
1934-06-10 / 24. szám
190. HARANGSZÓ 1934 június 10. Christananda most harmadszor is ellátogatott hozzánk és a június hónapot evangelizáló körúton tölti közöttünk. Minden gyülekezetbe ellátogat, ahova meghívást kap. Már eddig is sok gyülekezet jelentette be igényét. Eddig a következő napok vannak lefoglalva: Június 6: Békéscsaba, június 7: Csorvás, június 8-án: Kardoskut, június 9-én: Orosháza, júniuslO-én: Szarvas, június 11-én: Szolnok, 12- én: Bpest, Üílöi-út 24. az egyetemes egyház imaterme, este fél 6- kor, 13-án : Kölesd, június 14: Pécs, június 15: Dombóvár, június 16: Nagykanizsa, június 16: Szombathely, 17: Celldömölk, június 18: Sop- pron, júniusi9: Győr, június 20: megszállt Komárom, június 21: Székesfehérvár, június 22: Bpest, nagy összejövetel. Tervben van még: Gödöllő, Hatvan, Ózd, Nyíregyháza sib. Christananda az igehirdetéseit angol nyelven tartja, de a misszióegyesület gondoskodik tolmácsról. Útja bizonnyal mindenütt áldást jelent. Christanandában híveink a misszió eleven gyümölcsét szemlélhetik s azt, hogy a Krisztus Lelke hogyan munkál győzelmesen a keleti Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 19 — Mit csináljak, Dömötör úr? — Legyen férfi s vessen véget ennek a tékozló életmódnak! — Nem tudom megtenni. Feleségemről van szó’..., Emma még belátná..., de... — Majd megteszem én — tör elő Dömötörből, mint a parancs a szó s kezébe ad tollat, papírost. — Üljön le s írjofi! Az öreg, mint a gép leül és ír. Csak úgy táncolnak tolla alatt a betűk. — Alulírott, Koronczay Géza, megbízom Dömötör László könyvelőmet va- gyonomnak teljhatalmú kezelésével. A megbízás időtartama egy év. Ezen idő alatt a vagyonomat érintő ügyekben teljesen a saját belátása szerint intézkedhetik s felelősségre senki által nem vonható. Borsó nagyságú cseppekben üt ki Koronczai homlokán a verejték. Oly nehéz a toll, mintha nyomórud volna kezében. Oda-oda sandít rimánkodó tekintetével Dömötörre, de nincs kegyelem. Csengőberregés rázza meg a csendet. Koronczai összerezzen. Összeteszi kezét s úgy könyörög: — Talán megvárnánk feleségemet. Az jön. Ismerem csengetését. — írjon! — csattan fel Dömötör —, dátum mai nap... Koronczai ír..., majd még egyszer megpróbálja, hogy könyörületességre bírja Dömötört, mint a megrugott birka, úgy néz fel rája..., nincs mentség. Dönépfajok életében is. Azok a gyülekezetek, melyek szeretnék Christanan- dát meghívni, igényükkel forduljanak Chrisiananda János Nelson dr. mötör ránéz s ő aláírja. Dömötör átolvassa és zsebre vágja. Nyugodtan fogadja a belépő Koron- czainét, mintha mi sem történt volna. Nem úgy Koronczai. Rá sem mer nézni feleségére, mint a tetten ért bűnös szaporákat pislog s ha felesége nézésével találkozik, földre süti szemét. Koronczai- né látta, itt valami történt. Feltűnő volt, hogy itt találja Dömötört. Mit keres ez itt? De Dömötör oly kifogástalanul hajolt meg előtte s csókolt neki kezet, hogy meg vöt hatva. Nagyon előkelőén csinálta. Ez mindent megbocsát. Férjével azonban nem tudott tisztába jönni. Meg is kérdi: — Mi bajod, Géza? Mit vágsz oly savanyú ábrázatot? Koronczai Dömötörre néz, jó volna ha ő felelne s Dömötör megérti. Válaszol is: — Panaszkodtunk egymásnak. Ebben a szűkös világban van mindenkinek fájlalni valója. — Különösen ennek a vén embernek. Ez mindig tud panaszkodni — mondja fojtott dühvei Koronczainé. — A vendéget sem hagyja nyugton. Piac..., hitel... s ehhez hasonlók. A keverék..., a konkurencia... S felnevet. A gúny beleharapot Koronczai oldalába, ö a legszívesebben végrendelkezne..., de mi felett. ., rettenetes s ez az asszony gúnyolódik. S felszakad belőle az epébe mártott kifaka- dás: — Ne gúnyolódj, Irma, tönk szélén állunk. Komoly az ügy, nagyon komoly. — Régi nóta ez, Géza. l^ét hónapja minél előbb Gáncs Aladár misszióegyesületi titkárhoz, Budapest, VI. Hermina-u. 35ld. Kiszakított levelek egy lelkész! naplóból. A lutheránus maszlag. Az anyaegyházközségtől egy jó órányira van az egyik szórványom, ahol bibliaórákat kezdtem-. Roppant nagy volt az érdeklődés. Az iskolaterem, melyet ilyen célokra használunk, szorongásig megtelt. Többen voltak római katho- likusok is. Nagyon szorgalmas volt egy nemesen gondolkodó asszony, aki szerette az Isten igéjét. Nagy figyelemmel hallgatta a magyarázatot. Állandóan eljárt. Férje és szülei nem nézték ezt jó szemmel; állandóan viták folytak otthon a bibliaórákról. A legközelebbi alkalommal meggyónta egy szerzetesnek, hogy eljárogat a bibliaóráinkra. Azért fordult bizalommal ehhez, mert evangéliumi szellemet érzett a prédikációból. A szerzetes nem merte egyenesen helyteleníteni az eljárását, de azt mondta, annyi kegyelmi ajándékot kaphat a róm. kath. egyházból, hogy inkább ne járjon hozzánk. Nem bírt azonban elmaradni. A legközelebbi alkalommal is ott volt. Most a papjának gyónta meg, hogy járogat a bibliaóráinkra. „Elég rosszul teszi“ — volt a rideg válasz. Erősítgette, hogy csupán az igét hallja tőlünk, semmi bántó támadást nem tapasztalt, hiszen mi csupán a Krisztust hirdetjük. Elkomorult mindig ezt fújod s lám még mindig perzsa szőnyegen járok. Ezt már nem engedhette el Dömötör a füle mellett. — Pedig ennek a szőnyegnek az árát, lehetne hasznosabb dologra is fordítani? — mondja Dömötör. Koronczai a fotöjbe húzódott, még a szemét is behunyta. Várt..., mi lesz? Koronczainé visszalép, hátramerevíti fejét, összehúzza szemöldökét s úgy nézi Dömötört. Dömötör szembe néz vele, dacosan, kihívón. Koronczai szaporán pislog, mint a gyerek, mikor a puskát készülnek elsütni. Mintha valami mosoly féle szemtelenkedne Dömötör arcáról Koronczainé felé. Legalább úgy látja. Ez még jobban ingerli. A gőg ágaskodik fel benne. Valami kimondhatatlan megvetés árad jéggéfagyott arcáról Dömötörre, mely ha fizikai erővel bír, egyszerűen megsemisíti ezt a gyűlölt embert. — Takarodjon a házamból! Maga szemtelen, kiállhatatlan! Hordja el magát! Dömötör csak mosolygott. Koronczai még kisebb lett a fotöjben s még szaporábban pislogott. Koronczainé csak úgy reszketett, majd széjjel dobta a düh. — Maga nevet rajtam? Értse meg, nem akarom már látni, hordja el magát. Megértette? — Nem lehet •— mondja nyugodtan Dömötör —, súlyos kötelezettségek kötnek mától fogva az önök házához. Ha akarnék sem mehetnék. Koronczai úr alkalmazásba vett a gyárnál, ép az imént irtuk meg a szerződést. — Meg kapja egy évi bérét és mehet.
