Harangszó, 1934
1934-01-14 / 3. szám
1934 január 14. HARANGSZÓ 19. sára alkalmatlanok. Éppen a téli időben, midőn a falusi nép ráér, kényelmes, fűtött imaházak hiányában az esti áhítatok, bibliamagyarázatok s vallásos estélvek nem tarthatók meg. Mert. hogy népünk különösen ez időben sóvárog az ige s vallásos összejövetel után, azt mutatja a szekták serege, kik templomon kívül, magánházban, illetve szépen berendezett, kényelmes, fűthető s jól kivilágított gyülekezeti, vaigy imaházban tartanak áhítatot s bizonv a mi híveinket is odacsalogatják. Iskoláink, az abban levő gvermekpadok. az iskola egyéb berendezése nem alkalmasak áhítat keltésére. Azt is tekintetbe kell venni, hogv ev. gyülekezeteink, szórványaink kis lélek- számúak, legfeljebb az év egv-két nagyobb ünnepén töltik meg a templomot, különben egész éven át konganak az ürességtől. Hát mire való akkor oly óriási költséggel — ilyen helyeken — anyagi erőkön felül tornyos templomok megépítését kierőszakolni. Az is figyelembe veendő, hogv az evangélikus igehirdetés nem tömegszuggesztió, nem a tömegre, hanem az egyénre akarunk hatni s ezt a gyülekezeti s kisebb imaházakban, bibliakörökben könnyebben és közvetlenebbül elérhetjük. Legyen szabad azért különösen a kisebb gyülekezetekben és szórványközpontokban templomot építő ev. egyházak figyelmébe a következőket ajánlani: 1. Ne fogjanak hozzá előhb a temp- lomépitéshez. míg az építésre a pénz, még helyesebben az építési anyag teljes egészében együtt nincsen. 2. A költségvetést és tervrajzot ha- gvasság jóvá az esperesi, illetve püspöki hivatalnál. Ne építsenek nagy költségű tornyos templomot, hanem u. n. gyülekezeti, A Remény szivüeRneR. Irta : <fr. Scßlltt Gyula. Csókáné asszony kis fiával játszadozott a meleg szobában. A kis Karcsi első osztályú gimnázista s félévi vakációra jött haza. jó bizonyítványt hozott s a boldog szülők kedvében jártak, hogy jól érezze magát. Az édesanya ismét gyermekké lett s Karcsi nem találhatott ki olv játékot, melyben nem tartott volna vele s amely nem szerzett volna neki kimondhatatlan örömöt. Bujkált vele az asztal alatt s a szekrény mögé rejtőzött, mikor kedve volt bujócskát játszani. Közben átkapta Karcsit, magához szorította s össze-vissza csókolta:. Egyszerre Karcsi megszólal: ,,Édesanyukám, elmegyek korcsolyázni!“ A mamát kellemetlenül érintette a kérés s igyekezett lebeszélni, de mikor a fiú semmiáron nem akart lemondani szándékáról, megengedte. Hadd szórakozzon, úgyis hamarosan visszamegv a tanulás gondjai közé. Karcsi előkereste a korcsolyát, mint a szabadjára eresztett csikó rohant a jégre. Alig hogy elment, megjött az apa a hivatalból. Első kérdése volt: „Hol van a fiú?“ —■ Megszökött a papa elől, korcsolyázik. — Felelte tréfálkozva Csókáné. A férj nem érdeklődött tovább, mert valami más dolgot akart feleségével elintézni, ami nem látszott oly egyszerűnek. Kereste a szót, amellyel simán az vagy imaházat. Álljon ez emelkedettebb, száraz, lehetőleg a többi lakóháztól elkülönített, köröskörül befásított, virág és örökzöld virágágyakkal díszített helyen. Miután a tetőzet kerül legtöbbe, úgy kellene a tervrajzot elkészíttetni, hogv egytető alatt a lelkésznek, vagy missziói segédlelkésznek is legyen benne szerény lakása. A lelkész lakásából az imaházba közvetlen átmehessen. Nagyobb, vagy hosszabb gyülekezeti, imaház építése esetén a terem kisebb ösz- szejöveteíek, bibliakörök részére köny- nyen szét, vagy a padlásra tolható spanyolfallal kisebb teremmé volna átalakítandó. Esetleg ismét tető és hely megtakarítása miatt az alapzatot annyira kellene mélyíteni, hogv az imaház alatt, ifjúsági, leány, nőegylet, olvasó, bibliakörök részére alsó (szuterin) helyiségek is legyenek. Ha ezek kipadlózására stb. mindjárt nincsen is fedezet, akkor is jó ha megvannak e helyiségek, melyeket idővel használhatóvá lehet tenni. A komoly irányú egyletek és olvasókörök részére mindig lakáshiány van faluhelyen, mert hisz ilyenek a kocsmában nem üthetik fel tanyájukat. 3. Az újonnan építendő templomaink és imaházaink bejáratánál, mindjárt az ajtó mellett, belül legyen egy kis rácscsal elkerített (melv rács a főistentiszteletkor félre gördíthető) hely, hová — miután a templom hétköznap is nyitva tartandó — a magánáhítatukat elvégezni akaró hívek betérhetnek. 4. Az imaház belső berendezése legyen egyszerűségben is fenséges, evangélikus jellegű, szép és ízléses. Az oltár álljon a középen, a főhelyen. A szószéket ne helyezzük az oltár fölé és magasan, hanem kissé felemelve oldalt. Az oltáron ott legyen a biblia, a kereszt s a gyertyatartó. A kereszt azonban maügvre térhet, de végre is úgy gondolta, a legjobb az egyenes út s elszántan így szól: — Mama, gyűjtenek az elhagyott gyermekek részére s mi sem vonhatjuk ki magunkat. Csókáné arcvonásai szigorúbbra húzódnak s hidegen kérdi: — Mennyiről van szó? — Ötven pengőről, — válaszol félénken a féri, — ennyit ad egy-egy a hiva-< talban, mi sem adhatunk kevesebbet. _ — Mi pedig nem adunk, megértetted? Semmit sem adunk! Van nekünk gyerekünk, van hová tenni pénzünket. — Ezt Csókáné olyan hangon mondta, hogy a féri. tartva az esetleges következményektől, elhallgatott. Nem is volt már kihez beszélni, a feleség ott hagyta. Restglte gyávaságát, de mit nem tenne az ember a békesség kedvéért? Inkább eltűri a hivataltársak csipkelődéseit, csak béke legyen a családban. Karcsi ezalatt vigan siklott a jégen. Olyan volt. mint az üveg. A patak úgy húzódott sima jégtükrével a két part között, mint egy ezüst szalag. Szinte csábította a fiút, hogy a végére menjen. Bár anyja megmondta néki, hogy csak a közelben maradjon, de a vágy mindig tovább csalta. A jég mindig jobb lett a Karcsi egyre könnyebben repült. Egy helyen kiszélesedett a patak s egy szép jégtábla kacérkodott Karcsival. A fiú nekiiramodott. A tó végén víz csillogott, kivágták a jeget. Karcsi hiába fékezett, gasabban álljon, mint a gyertyatartók a gyertyával. Kis oltárra nem ízléses nagy gyertyatartók alkalmazása. Oltárképül lehetőleg csak ev. festő művészi képét helyezzük, Vagy semmit. Legfeljebb egy nagy fehér keresztet állíthatunk oda. Legyen külön hely a harmonium, énekvezér, énekkar részére. Vannak olyan imaházak, hol ez utóbbiak a közönséggel szemben kapnak helyet, nem pedig hátul. A lelkésznek is legyen meg a szószék mellett elkülönített padja. Az imaházat szereljék fel kényelmes, a takarításnál könnyen kezelhető ülőhelyekkel, villany vagy más alkalmas világítással, legmodernebb kályhákkal és szellőztető készülékkel. Tiizrendészeti szempontból több kijárás alkalmazandó és az ajtók kifelé nyíljanak. 5. Senki semmiféle ajándékot ne készítsen s ne helvezzen el a templomban (pl. oltárterítőt felirattal stb.), míg erre vonatkozólag az illető lelkész véleményét ki nem kérte. Feliratul csak a lé- zus neve, a iézus igéi tüntethetők fel. Díszítésül a Luther-rózsa alkalmazható. Hazafias szempontból az is óhajtandó volna, hogy ha a gyülekezet nyelve nem a magyar volna, magyarhoni ev. egyházaink gyülekezeti, vagy imatermeiben a gyülekezet nyelve mellett párhuzamosan a magyar nyelvű felirat is helyet foglalna. Kél asszony fényképe. Ismertem őket... Férjük társadalmi állása szerint ugyan mindegyik a „nagyságos asszony“ címre tarthatott igényt, de e világ fukar kézzel mért és csak az egyiknek adta meg ezt a titulust. Az egyiket körülrajongták, a másikat alig belezuhant derékig a hideg vízbe. Szerencsére ép akkor jött arra egy szegényes külsejű munkás. Kihúzta a fiút s a közeli faluba vitte. Kis szobából állt az ember lakása s voltak valami nyolcán. Öt gyerek. De a szoba meleg volt. Ez kellett Karcsinak. Lehúzták róla a vizes ruhát s belebujtatták valami nadrág s kabátka félébe, de Karcsi inkább rongynak nézte. Eleinte kényelmetlenül érezte magát a különös ruházatban, ilyent még nem látott, de a gyermekek között hamar megfeledkezett mindenről s mikor látta, hogy a bácsi elmegy szüleiért, megbarátkozott a helyzettel. A nagyok vigasztalták, a kicsinyek pedig játszani hívták a váratlan úri vendéget. S játszottak, kergetöztek. ép úgy, mint otthon a mamával. Karcsi volt a helyzet ura. A nagyok az aszta! mögé bújtak, hogy útban ne legyenek s a kicsinyek alázatosan alávetették magukat a vendég rendelkezéseinek. A szegény ember Karcsi szüleit ment megkeresni. Jó utat kellett megtennie, vagy öt kilométer, míg a városba ért, Csókáék lakhelyére. Itt már teljes felfordulást talált. Hisz már este volt s Karcsi még mindig nem jött haza. Mozgósítva volt az egész utca s keresték Karcsit. A szülök hajukat tépték, mi van a fiúval? Szemrehányást tettek egymásnak. A férj azért, miért engedte felesége el Karcsit; a feleség meg azért, miért nincs férje sohasem otthon, az ő szavára jobban hallgatott volna a fiú. Majd keserves sírásba törtek s ép el akartak men-
