Harangszó, 1934

1934-01-14 / 3. szám

18.

HARANGSZÓ

1934 január 14.

dicsekedni azzal, hogy ismerik szent Teréz életét, evangélikus emberek ti azzal dicsekedjetek, hogy ismeritek hitvallási iratainkat.

Finn ébredés.

Magyar evangélikus hittestvéreink ismerik a finn kegyesség felébredési mozgalmát. Arról szól ,,A paraszt próféta“, amely magyarul is megjelent. A második erős finn ébredési mozgalom az u. n. laestadianizmus.

Ennék a mozgalomnak neve Laestadius Lars Levi esperestől származik. (1800—1861.)

Nem finn, hanem svéd születésű volt. De egész életén át a Lappországban lakó finnek és lappok között lelkészkedett.

Amikor fiatal diák volt, szívesen foglalkozott a természetkutatással. Későbben világhírű természettudós is lett. Mégis a papi pályát választotta. Először jóformán esak hivatalos lelkész volt. De Isten az ö erős eszközévé akarta öt tenni. Megadta neki a felébredés kegyelmét és végre az ő csodálatos békességét is. A hivatalos pap így igazi lelkipásztor lett. Prédikációja nem volt

többé csupán szónoki beszéd,

Isten ereje rejtőzött benne. A gyülekezete igen rossz volt,

mint az egész Lappország, tele mindenféle bűnnel, részegséggel, lopással, erkölcstelenséggel stb. De most csoda történt. Laestadius hatalmas prédikációi alatt kezdték az emberek kérdezgetni: „Mit kell

tennem, hogy üdvözöljek?“ Ö pedig prédikálta nekik a Jézus Krisztusról szóló evangéliumot.

„Mert nem szégyentem a- Krisztus evangéliumát; mert

Istennek hatalma az minden

hívőnek idvességére“ (Róm. 1,

16.). Úgy volt akkor is. A vakok láttak, a sánták jártak, a poklosok megtisztultak, a süketek hallottak, a halottak föltámadtak és a szegények megtalálták a boldogságot az evangéliumban. Lelkiismeretük megnyerte az Isten békességét s a régi rossz élet is teljesen átalakult. Ott, ahol nem régen az erkölcstelenség uralkodott, most az újjászületett emberek tiszta szívvel és mennyekből való szeretettel szolgálták a jó Istent és egymást. Ez a vallásos ébredés óriási társadalmi és gazdasági reformációt hozott Lappország számára.

Valamivel későbben Laestadius esperes jó munkatársat kapott egy finn parasztban. Ennek a neve Roattama Juhani volt.

Mint a friss északi tavaszi vihar, terjeszkedett ez az ébredési mozgalom nagy területen. Finnországban, Svédországban és Norvégiában. Még ma is ég ezekben az országokban és azonkívül az Amerikában lakó finnek között is ez az isteni hatalmas tűz. Sokszor előfordul, hogy a mozgalom nyári konferenciájára több ezer lélek gyülekezik össze. A laestadianusok is „seuratokat" tartanak, mint a felébredtek. A mozgalom vallásos felfogása tiszta lutheránus. Ismerik és használják szeretettel Luther műveit.

Mindig hangsúlyozzák, hogy „az igaz ember hitből él“ (Róm. 1, 17, Gál. 3.). Ez a hit pedig csak az evangéliumból, az Isten igéje által van, amelyet János 20, 19—23. alapján az Ür igéje által újjászületett egyháznak van joga az Úr szent nevében és drága vérében minden bűnbánó embernek hirdetni. Az alatt a békéltetésnek igéje alatt a bűn megkínzott rabszolgája megszabadított ember lesz, Krisztusnak igazi vitéze.

De a hit terem jó gyümölcsöt is. „Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik; azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket“. (Máté 7, 19—20.)

A legelső gyümölcs rendesen a magángyónás. Az Isten ad a felébredt embernek erőt arra, hogy ki nyissa bűnös szívét és hogy megtisztítsa magát tisz- tátalanságtól az Isten országának képviselője előtt is. Azért felkeresi a gyón- tatót.

De az élő hit más gyümölcsöt is terem. Az újjászületett ember a világosságban akar járni, mint ahogy az Úristen maga is a világosságban van. Isten ad

erőt erre is. Azért ép úgy viselkedik, mint Zakeus, akihez Jézus kegyelmével szállásra bement. Bocsánatot kér, ha valaki ellen vétkezett. Ha valakitől valamit patvarkodással elvett, négyannyit ad helyébe. Senkinek semmivel nem akar tartozni, hanem csak azzal, hogy minden embert szeressen. Mert „boldogok, akiknek szívok tiszta: mert ők az Istent meglátják, boldogok a békességre igye- kezök: mert ők az Isten fiainak mondatnak“. (Máté 5, 8—9.)

Viljanen Paavo kuhmalahtii lelkész.

Templomépítő

ev. gyülekezetek figyelmébe.

Irta: Vértesi Zoltán.

Igen szép és kedves dolog, midőn az ev. hivek gyülekezete ott, ahol még külön temploma nincsen, vágyva-vágya- kozik Isten szent hajléka után. Vallásos szívük és lelkűk húrjait bizonyára a 84-ik zsoltár írója érintette meg: „Mily sze- relmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! Kívánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornácai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé. A veréb is talál házat és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse; boldogok, akik lakoznak a te házadban s dicsérhetnek téged szüntelen!“ Örvendetes az a buzgóság, midőn a templomépítést egyhangú lelkesedéssel el is határozzák. Ámde nagyon sok esetben nem dicsérhető az a mód, amellyel azt hirtelen fellobbanásukban keresztülvinni óhajtják. A gyülekezet lelkes, áldozatkész tagjai által felajánlott adományok és egyéb ígéretek annyira elszédítik a gyülekezetei, hogy alig jön be az előirányzott templomépítési összegnek a fele, máris belefognak az építkezésbe. Jóhisze- müleg máshonnan, kívülről is várnak segítséget s midőn ebben csalatkoznak, sőt — ami rendszerint előfordulni szokott — a templomépítés költsége a költségvetési előirányzatot is meghaladta s így óriási adósság nehezedett a hívekre, a legnagyobb elkeseredést váltja ki, megbontja az egyetértést és megbénítja a hiteléletet. Ismerek gyülekezeteket, kik nem elégedtek mieg egyszerű imaházzal, hanem tornyos templom kellett nekik harangokkal s a torony és harangok nagy árkülönbözete tönkreverte a kis egyházközség pénzügyi háztartását s oly adósság • alatt nyögnek, hogy két nemzedékig se tudják azt kiheverni.

Templomaink berendezése sem megfelelő. Különösen első sorban falusi templomainkra gondolok, hol külön gyülekezeti kultúrházak, a kisebb bibliakörnek otthonuk nincsenek. A magas boltíves templomok ridegek, hidegek, az ülőhelyek kényelmetlenek, a világítás hiánya miatt esti istentiszteletek tartáAz építendő barlakidai evangélikus templom távlatijrajza.