Harangszó, 1934
1934-05-20 / 21. szám
166. HARANGSZÓ 1934 május 20. létén is igen sokszor az erőszak volt a térítés eszköze. Pünkösdkor a vallás felszabadult a külső erőtől való függés' megkötöttségéből s új fegyvereket kapott: a szeretet és megbocsátás fegyvereit. — Isten a vallást azért adta, hogy összefűzzön, testvériességet teremtsen. Mégis hányszor használták a vallást szétválasztásra, sebek osztogatására. Pünkösd egyik legnagyobb csodája az volt, hogy azt a sokféle különbségtől elválasztott sokadalmat eggyé tudta tenni. Csel. 4, 32. Pünkösdkor a vallás megszabadult a széthúzás szellemétől és a leghatható- sabb egységesítő erővel telítődött meg. Stanley Jones: „Krisztus a világ országút]in.“ A biblia társulatok évente több mint 11 millió bibliái terjesztenek el. Vájjon mi sorsra jutnak ezek a bibliák ? Minden nép, minden nyelv . .. Kié a Krisztus ? Enyém ? Tied ? Övé ? Igen! Enyém. Tied. Övé. Mindenkié. Ő maga akarta így. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan“, „tegyetek tanítványokká minden népeket“, ilyen mondatokat szólt szent ajaka. Világígénnyel jött. Hogy egyformán megtartója legyen mindenkinek és a világ népfajai Ö- benne adhassanak egymásnak találkozót. S ez a nagy igazság pünkösdkor lett nyilvánvalóvá. Az a nagy pünkösdi felsereglés megmutatta, hogy mindenki Őhozzá vágyik. S az a nagy pünkösdi összeölelkezés megmutatta, hogy nincs az a szétválasztó szakadék, amelyet a Lélek át ne tudna hidalni. Azóta tudjuk, hogy a fehér faj szőke- hajú gyermekének ő a legigazibb barátja, hogy a barnaarcú hindu Őt keresi álmatag szemeivel, hogy a sárga kínai Tőle várja kérdései megoldását, hogy a messze szigetek tnaláji vadvirágai tőié fognak szelídséget tanulni, hogy Afrika négere az Ő lábaihoz kívánkozik áhíta- tos csodálattal. Azóta tudjuk, hogy hí- vogatóra tárt keze áldott ölelésébe egy egész világ belefér. Azóta tudjuk, hogy nincs szentebb kötelesség, mint elvinni a világot az evangéliumhoz, az evangéliumot a világhoz. Mai két képünk ezt a munkát szemlélteti. Egyik a Krisztus egyetemes igénybejelentésének és egyetemes igény- kielégítésének gyönyörű ábrázolása. Legyen ez a missziói kép számunkra bo'dog pünkösdi látomás: ime a Krisztus egy- hitre-vivő ereje. S legyen ez a kép pünkösdi serkentés: ime az én missziói kötelességem! A másik kép a vakok bibliáját ábrázolja, amely tapintható betűkkel készül olyan különleges eljárással, hogy egy példánya csak ilyen hosszú Rötetsoro- zatba fér bele. A sorozat innenső felére helyezett rendes biblia mutatja az óriási különbséget. Ha a vakok bibliájának egy példánya ennyi kötetből áll, elképzelhető mibe kerül annak néhány ezer példányban való kiadása. A bibliatársulatok mégis vállalkoznak rá, hogy megvaló- sulhasson közöttünk a pünkösd második csodája is: hadd hallja minden ember a maga nyelvén az Isten nagyságos dolgait*). Vajha eszközei lehetnénk mi is a Lélek pünkösdi munkájának, hogy minden térd, a pogányoké is Krisztus előtt hajoljon meg s minden nyelv, még a vakoké is Öt vallja Urának! Sz. J. Egy misszionárius bosszankodva tapasztalta, hogy sátorában szűkös élelmét nap-nap után megeszik előle az — egerek. Próbálta, de nem tudott a dolgon segíteni. Egyszer csak eltűntek az egerek. A misszionárius kíváncsian kutatott az ok után. Egyszer csak rájött, hogy sátorában éppen az ágya alatt egy kígyó tanyázott, amely a mérgeskigyók legveszedelmesebb fajtája volt. Ez pusztította el a kártékony egereket. — Lám, Isten még a mérgeskigyók által is tudja segíteni övéit! Elhanyagolt missziói munkamező. Németországi tanulmányútunk alatt az a kiváltságos szerencse ért bennünket magyar theológusokat, hogy 2 hónapot a bajor evangélikus élet gyújtópontjában, Neuendettelsauban tölthettünk el. Neuendettelsau a bajor lutheri egyház szíve. Az itteni Lőhe intézményekből ágaznak szét azok a hatalmas vérerek, melyek nemcsak a másfélmilliós bajor egyház vérrendszerét töltik fel lüktető, friss erőikkel, hanem három ütőéren keresztül átnyúlnak messze idegenbe is. Az egvik ér az ukrán evangéliomi megmozdulást táplálja, a másik Uj-Quinea emberevöi között tízezreket vezet a ke*) Itt említjük: meg, hogy a magyar vakok bibliája is készül. Matolcsy Miklós egyetemi tanár neje készíti Farmoson. resztycn hitre. A harmadik ér Brazília elszórt német telepei közé vezeti a szív felől jövő vérnyomásokat. Ez utóbbi te- ríi'eten álljunk meg mostan, ez közelebbről is érint bennünket. „Mi van a mi brazíliai kivándoroltjainkkal? Ki törődik odakint a magyar evangélikusokkal, a magyar protestánsokkal, mit lehetne és kellene tenni ezek érdekében? Egy napbarnított férfias arcba tekintünk, amikor ezt a kérdést felvetjük. Langholf lelkész áll előttünk, aki hosszú éveken keresztül szolgálta az Urat Brazília tágas terein. Hadd szóljon szószerint felelete, mint a túlsó földrészről hozzánk érkező üzenet és felhívás: „Brazililai utazgatásaim és lelkipásztori munkám közepette ismételten találkoztam magyarokkal, akik hazájukat elhagyva itt az idegenben kerestek és találtak új életlehetőségeket. Zárt településekre ugyan nem akadtam, de Brazília déli részén állítólag ilyenek is vannak. A magyar követség erre nézve közelebbi felvilágosításokkal szolgálhatna. De csupán már a városokba települt kivándorlók gondozása is érdemes, sőt ennél is több: keresztyéni kötelesség lenne. Mindeddig a magyarság az illető helységben található német evangélikus- sághoz csatlakozott, vagy pedig teljesen gondozatlanul maradva, a pogányságba süllyedt vissza, hacsak a sok szekta valamelyikének áldozatul nem esett. Már az első megoldás sem teljes meg oldás, az utóbbi kettő egyenesen saj nálatraméltó. Miként lehetne e kivándoroltak lelki gondozását elkezdeni és megvalósítani ? Jóelőre tudnunk kell, hegy e munka a maga kezdetén csak úttörés lehet. Egy fiatal egészséges lelkész (orvosi vizsgálat egy trópusi intézetben) Krisztus szeretetétől hajtva elsősorban a nagy városokban megkezdi a szétszórt hívek gyűjtését. A munka nem könnyű, mert az elhanyagolt honfitársak többnyire valamikép már megalkudtak az igehirdetés és lelkigondozás hiányával. Egész bizonyosan alakulnának azonban itt s amott kicsi körök, melyek a Keresztről szóló igét hálával fogadnák. Amint a félkész a portugá' nyelvet, az országot és annak szokásait megismerte, különösen az új bevándorlók számára tehet felbecsülhetetlen szolgálatokat, akiket lelkiismeretlen elemek gyakran kifosztanak és csúffá tesznek. E szolgálatnak nagy jelentősége van; a bizalom finom szálaival köti össze a lelkészt a kivándorlókkal és alkalmat teremt az „egy szükséges dologról“ való beszélgetésre. Több zárt magyar telep felfedése után aztán már gondolni lehetne egy missziói központ megalakítására is. E munka anyagi fedezete kezdetben nem sokra rúgna.‘különösen ha a kiutazó lelkész egyelőre hitves nélkül költözik ki. Ha pedig sikerül az előbb említett kis köröket az együttmunkálkodás- ba belevonni, amit már kezdettől fogva meg kell kísérelnie a lelkésznek, munkáját csakhamar csekély otthoni támogatás mellett is folytathatja. Befejezésül még csak egyet: Az erre a nehéz, de szép munkára vállalkozó lelkésznek köteleznie kell magát, hogv csak kivételes esetben hagyja ott állását és tér vissza hazájába. A brazíliai egyesült német szinedus évtizedeken át abba Ez a könyvsorozat a vakok bibliájának egy példánya. A különbséget élénken szemlélteti a sorozat innenső felére helyezett rendes biblia.
