Harangszó, 1934
1934-05-20 / 21. szám
1934 május 20. HARANGSZÓ 165. nemcsak a tanítványokra töltetett ki. Csel. 1, 15. Pünkösdkor a vallás felszabadult a szent személyekhez és szent osztályokhoz való kötöttségéből és minden ember tulajdona lett. — A vallás a múltban szinte mindenütt a .szent“ férfinem kiváltsága volt. A pünkösdi eseménynél azonban asszonyok is voltak. Csel. 1, 14. Pünkösdkor a vallás felszabadult a férfinemhez való kötöttségéből és a szentség megnyílt a nő előtt is. — A vallás valamikor szinte kizáróan az öregek ügye volt. A pünkösdi Lélek azonban az ifjakra is kitöltetett. Csel. 2, 17. Pünkösdkor a vallás felszabadult a .szent“ öregkorhoz való kötöttségéből. — Valamikor azt hitték, hogy az Isten üzenetei csak egy bizonyos .szent" nyelven tolmácsolhatok. Pünkösdkor azonban mindenki a saját nyelvén hallotta az Isten nagyságos dolgait. Csel. 2, 11 Pünkösdkor a vallás felszabadult az egyes „szent" nyelvekhez való kötöttségéből s minden nyelv az evangéliom tolmácsává magasztosult. — Sokan azt hitték, hogy Istent csak egy bizonyos különleges testtartásban és imamozdulatokkal lehet imádni. Holott a pünkösdi tanítványcsoportot a világ legtermészetesebb testtartásában találjuk: ültek. Csel. 2, 2. Pünkösdkor a vallás felszabadult bizonyos „szent“ testtartáshoz való kötöttségéből és ezzel minden testtartás megszenteltté vált. — Olyan korban élünk, amely az emberi életsiker fokmérőjét az anyagi javakban látja. Mennyi önzésnek, irigységnek lett ez az okozója 1 Mily gyökeres változást jelentett pünkösd e tekintetben is ! Csel 2, 44—45. Pünkösdkor az osztó lélek született meg. — Sokan azt hiszik, hogy Istent csak kedvező körülmények között lehet szolgálni. Ezzel szemben a tanítványoknak Jeruzsálemben kellett maradni. Sok sok kudarcuk és bukásuk színhelyén. Onnan indultak győzelmes útjaikra. Csel. 1, 4. Pünkösdkor a vallás felszabadult a sajátosan kedvező körülményekhez való kötöttségéből. — Régen s még a kereszténység terümegérteni az Ige szavát. Bizonyságtevése nyomán régi életek semmivé lesznek és újulnak meg a Megváltó Krisztusban, bűnök megszűnnek és bűnösök vesznek kegyelmet... Jövel Szent Lélek Úr Isten! Schulek Tibor. Mit nyeri vele ? Egy fiatalember egyszer az utcán ötdolláros bankjegyet talált. Attól kezdve sohasem emelte fel fejét a földről, hanem szeme mindig az utca porát figyelte. Ilyenformán néhány év alatt talált és összegyűjtött 29,516 drb. gombot, 54,172 gombostűt és 12 centet. De mit nyert vele ? Közben egészen megpuposult és mogorva lett. Mig szeme a porban kutatott, elvesztette a napsugarat, a kék eget, a fák nyíló virágait, a mosolygó emberi arcokat. Elvesztette az élet igazi örömeit. — Rögluró ember, mig szemed kincskereső mohosággal a földre mélyeszted. nem veszitesz-e el sokkal értékesebb kincseket ? I (The Lutheran.) Pünkösd — szabadítás. Az ember a vallást mindig blzo nyos szent helyekhez akarta hozzákötni A pünkösdi történet szerint pedig a Lé lek akkor töltetett ki, mikor a tanítvá nyok egv — lakásban tartózkodtak Csel. 2, 2. Pünkösdkor a vallás felszabadult a szent hélyekez való kötöttségéből s középpontja ezentúl az otthon lett. — Majdnem mindenütt megtaláljuk az* a törekvést, hogy a vallás bizonyos „szent* személyekre vagy osztályokra bizassék rá. Pedig pünkösdkor a Lélek „Sok népet egy hitre vive . . dozzák az öreg hiúságát, csak úgy ragyog bele a szeme. Nem is álhatja, hogv ne a porcellánra terelje a beszédet. Mintha hájjal kenegetnék s a két hölgy napderűs ábrázatáról majd kissé levakarja a fénylő mázt. Ennél nagyobb élvezetet el sem tud képzelni. Nagyot fúj s a porcellánra fordítja a szót: — Látták már a hölgyek új porcelánjaimat? — A kiállításon — volt Koronczainé gyors válasza. Meg se rebbent a szeme. — No igen, — üti fel fejét Komlósi ezen a nem várt egykedvűségen, — közelről kell ezeket megnézni. Ezzel már hozza is a készletet. De a legnagyobb bosszúságára ez sem hozza ki a hölgyeket sodrukból. El vannak ragadtatva s gratulálnák Somlóhoz, de olyan hangon, hogy Komlósit a szél kerülgeti. Ez a cudar egykedvűség belerontott neki egy kéjesnek ígérkező élvezetbe. Szerette volna látni, mint halványodnak el az irigységtől s ezek fölényeskednek. Bosszantotta. Tovább feszíti a húrt, hátha kirobban belőlük a keserűség. — Aranyat ér ez a Somló. Tudják, mit hozott találmányával házamhoz? Egy vagyont. — A dollár is valami — mondja Emma. — Az elfogy, de ez a találmány.. . ez... szaporít... gyűjt! Ez nem kopik a használatban. Dömötör fészkelödött, bántotta ez a szemérmetlen pöffeszkedés. Sajnálta Ko- ronczaiékat, különösen Emmát. Helén is kellemetlenül érzi magát, egyre int haragos pillantásaival atyjának, de az öreg mással van elfoglalva. Lesi, mikor jelentkezik Koronczaiék arcán az a valami, amire ő vár. — Ez a néhány váza még nem jelent mindent, semmit se jelent, — mondja kissé izgatottan Dömötör —- mit mond majd a tömeggyártás, az lesz az irányadó. Ne igyunk előre a medve bőrére. Helén fellélekzett. Emma hálás pillantást vetett Dömötörre s rajt felejti szemét. Koronczainé remegő ajkát rágja. Komlósi pedig, mintha bíborral öntötték volna végig, olyan piros lett. Fölhör- kent, mint az oldalba rúgott vadkan. — Na . . . na ... fiatalember, maga sokhoz akar érteni. Minden lébe mártja kanalát. Hogy jön maga a porcelánhoz?! A levegő meleg kezd lenni s ennek megérzése ott ül mindenki arcán. Egyedül Dömötör nyugodt. — Csak úgy mint más, — mondja nevetve, — meg kell várni az időt, míg igazolva lesz állításom. Addig kár minden szóért. Függesszük fel a vitát addig. Tessék megbocsátani, de nem szeretem, ha az emberek értelem nélkül keserítik egymást. Komlósi kellő pilanatban lépett közbe, mert Koronczainé, úgy látszott köszörülte nyelvét s csúf összecsapás lett volna a vége. Komlósinak sem ártott a lecke. Még feil-felpöffent ugyan belül az ördög, mint a háborgó vulkánból a láva, meg-megmozdult húsos ajka, hogy szóljon, de pillantása előbb Dömötörre siklott s akkor elhallgatott. Majd csak a plafont nézte s úgy fújta a füstöt. ebbe fújta bele minden keserűségét, csalódásait s ami belül háborgott. Dömötör úgy látta, nincs már rá szükség s elbúcsúzott. Helén tartóztatta s mintha Emma sem bánta volna, ha még marad, de Komlósi határozottan örült. Emma, nem tudta hogyan, de ott felejtette kezét a bucsuzásná! Dömötör kezében s nem tudta levenni róla sokáig szemét, melyek úgy tapadtak meleg nézésükkel Dömötör férfias, szép arcára, mint a hálás gyermekszáj az édesanya szájához. Emma szép szemeiből rejtélyes lelkének eddig ismeretlen világa áradt Dpmötörrő. Mennyi mélység s mily csodás világ zúghat e szemek mögött?! Dömötör majd belekábult. Hová tűnt a dölyf erről az arcról? Micsoda kéz varázsolta rá a lelket bilincselő bájnak őszinte, tiszta színeit?! (Folytatjuk),
