Harangszó, 1934
1934-01-14 / 3. szám
XXV. évfolyam. 1934. január 14. 3 szám. Alapította: KAPI BÉLA I9i0-ben LiAptulajdoniB: Dunántúli Luther-8zövitiog. Ai Orssogo» bailer SsOvetüéf hiTiUlofl lapja. Megjelenik minden vasirnat. Tngyen melléklet kéthetenként a Kis Harangs/.ó. t"ooiac«HKJt«samib. Hu. olt KJőPzetécfc cLfo-ad minden eving Iáikéit én tanítí. Ha Isten velem van, Ha Ő as én oltalmam Ki lehet ellenem ? Nem ér vesscdelem. cMKkwBM-kladóhhNilaS« ÖYÖR n.. p«taa-j*i a. XlMietdn «» U'o_70d^Tr® 1 P 88 fülét, félévre * P 40 fiilér t'CT évre 4P 80 fillér Céoportoi tűidénél 10'/»-O3 kedvezmény fjnenki)»* cgt-i évre 2 doülr; ni utódáilcmokb. nevyedévte 1 P So *12ér Üdvösség. Máté ev. XXV—46. „És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.“ F 'leiemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket!“ Két csapat indul ... az egyik az örök gyötrelemre, a másik az örök életre. Melyikbe akarsz te tartozni ? Bizonyára az üdvösség felé akartál tartani, hisz számtalanszor így énekeltél: „Az égbe vágyom, fel az égbe, Buzgón ezért imádkozom, Az én Atyámnak közelébe, Oda, oda kívánkozom. Ott van az én szebb s jobb hazám, Ott leszek boldog igazán.“ Örök élet, üdvösség ... de amint így rágondolunk, egyszerre elibénk merednek bűneink, mint óriási torlaszok, amelyek elzárják előttünk az oda vezető utat. Rádöbbenünk, hogy az üdvösség felé csak a bün- bánat útján lehet elindulni. Megint eszünkbe jut az ének: „Rejtsetek el, oh hegyek! lm jön az Ítélet, Istenem hová legyek? Kárhozattól félek. Bűneim, vétkeim Veszélybe döntének, Halált érdemiének!“ A bünbánat útjának azonban a hit útjává is kell lenni, amelyen az igaz törödelem bátor bizodalommá változik, hiszen hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. A bünbánat útján porba és hamuba roskad az ember s onnét egyedül a hit ereje tudja felemelni. Jézusra tekintve így énekelünk hát: „Bűneimmel megbántottam, Még sem sújt le enge- met,.Sajnál, megbocsát, szeret. Nem sírok már elhagyottan ; Átöleli őt karom, Jézusomat nem hagyom!“ A bünbánatnak és a hitnek gyümölcse, áljott eredménye az a biztonság érzés, amely búban, bajban sem engedi elhanyatlani az embert, sőt így biztatja: „Vigasztalást ki nyújt hát nékem? Uram, csak a te kegyelmed, Üdvöm s egyetlen menedékem, A te atyai szerelmed. Bár tövises úton járok, Üdvöm nálad megtalálom." Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket, Szüntelenül gondoljatok rá. Törődjetek vele, szemeteket le ne vegyétek az eljövendő Jeruzsálemről, melynek ormai felétek integetnek, így fussatok az elmúló világ elfogyó vándorútján, hogy belekerüljetek abba a seregbe, amelyről ez van megírva: az igazak pedig elmennek az örök életre . . . „Addig Atyám, mosd hófehérre, Az én bűnbánó telkemet! Ártatlan Bárány drága vére, Gyógyítsd meg sok nagy sebemet! S túl bujdosásom árnyain Szálljak fel hitem szárnyain !‘ Ámen, * Hitvallás! irataink. Irta: FüliSp Dezső. Ha belépünk akármilyen katho- likus család lakása ajtaján, legyen az a család gazdag, avagy szegény, művelt, vagy kevésbé művelt, a családfő lehet szellemi, vagy fizikai munkás, de valamelyik szobája falán megtaláljuk a szenteltvíz tartót és ugyancsak bizonyosak lehetünk afelől, hogy a család tagjainak olvasója is van. Ne gondoljon senki arra, hogy most hitvallási irataink értékét akár az olvasóval, akár a szenteltvíz tartóval akarom összehasonlítani. Csak arra akarok rámutatni, hogy milyen fájó és milyen elszomorító, hogy beléphetünk akárhány evangélikus családhoz, legyen az gazdag, vagy szegény, művelt, vagy kevésbé művelt, a családfő lehet szellemi, vagy fizikai munkás, de nem lehetünk bizonyosak afelől, hogy a biblia mellett hitvallási iratainkat megtaláljuk. Sőt még az sem bizonyos, hogy a Szentirást megtaláljuk. Gondoljunk csak a könnyen megszerezhető Luther Kis Kátéjára és az Ágostai Hitvallásra. Evangélikus testvérem, volt-e a kezedben Luther Kis Kátéja azóta, hogy az iskola kapuján végleg kiléptél. Ismered-e tanítás^iHaJ^^gj^ec^ülhetetlen értékét, hí<4Öa-e, hog^^yházad, melynek figjai Sórába éÉsz, mire tanitott téged, amikor az elemi iskola padjaiban ültél. Volt-e kezedben az Ágostai Hitvallás? Azt meg se kérdezem, hogy olvastad-e. Nagy igazság van egyházunk egyik kiváló tagjának megállapításában : „Ha nem akarunk csak úgy teherként lógni egyházunk testén, mint afféle elsenyvedt tagok, ha valóban öntudatos, élő tagjai akarunk lenni egyházunknak, akkor azon kell lennünk, hogy minél bensőbben megismerkedjünk azokkal a hitvallási iratokkal, melyek a Szentirás alapján leghívebben tük- röztetik egyházunk szellemét és ezekhez tartozik Luther Kis Kátéja mellett elsősorban az Ágostai Hitvallás.“ Mennyit szomorkodunk és panaszkodunk azon, hogy egyházunk szétesőben van, tagjaiban nincs mély és megingathatatlan hit. Gyors orvoslási módokhoz folyamodunk, mentő munkálatokban néha. idegesen kapkodunk, ahelyett, hogy Isten Igéjére és hitvallási iratainkra támaszkodnánk. Vezető és vezetett egyformán hibás ebben. Hitvallási irataink megismertetése és megismerése ne teher, hanem drága ajándék legyen számunkra. Ha katholikus emberek tudnak
