Harangszó, 1934

1934-04-29 / 18. szám

1934 április 29.

HARANOSZÓ

141.

elöl nem zárkózhatunk el. Mindenki, aki figyelemmel kíséri a kath. sajtót, kénytelen észrevenni és beismerni, hogy erejének nagy részét az evang. és általában a protestáns vaillás kisebbítésére és be- feketítésére fordítja. Az evang. egyház létérdeke, hogy sajtótermékeinek pozitív, építő és evangéliumi tartalma legyen a legszebb bizonyság a kath. sajtó képtelen támadásainak megcáfolására.

Az evang. sajtó másik ellenfele az istentelen és keresztyénellenes sajtó. Mi itt ezt talán nem vesszük észre, mert rögtön oroszországi méretekre gondolunk, de azért néhanapján Magyarországon is találkozunk egy-egy ilyen könyvvel. A keresztyénellenes irodalom méte- lyezö hatásának különösen ifjúságunk van kitéve, tehát az eljövendő magyar evang. egyház és a jövendő magyar haza. Hallunk középiskolásokról, akiknek az osztályában kézről-kézre, diákról- diákra jár egv, jézus Krisztust gyűlölő és a keresztyénség helytelenségét, meddőségét és meseszerűségét bizonyítgató magyarnyelvű könyv. Valószínű , hogy felnőtt ember elolvasva ezt a munkát, gyerekségnek minősítené, de a még ki nem forrott világnézetű ifjúság lelkében borzasztó károkat okozhat.

Az evangélikus sajtó harmadik ellenfele az erköilcsnélküli sajtó. A helyszűke köt abban, hogy erről bővebben beszéljünk, csak utalok mindenkinek a bőséges egyéni tapasztalatára. A mai kor erkölcsi léhaságot, sőt felelőtlenséget tiikröz- tető és ápolgató széliemé az erkölcstelen sajtóban találja legkiválóbb munkatársát. A sajtó tehát küzdőtér, ahol az evang. sajtónak össze kell szedni minden erejét ellenfeleivel szemben.

Az előbbi gondolatokban nagy általánosságban az evang. sajtó nélkülözhetetlenségére próbáltunk rámutatni. Hátra van még a magunk teljesítendő-J

____*"■" ■ --------P-'- 'lhetü

nk kivételt. A dolog úgy áll. hogy ezentúl az üzletfél követelése csak mint betét szerepelhet a takaréknál, a teher pedik csak váltón, még pedig bekebelezés mellett. Máról holnapra vagyonok dőlnek össze, az illető maga sem veszi észre, oly kiszámíthatatlan a helyzet. A takarék közvagyont kezel s lelkiismeretesen kell eljárnia. Azért van szükség erre az intézkedésre.

— Ez természetes is, apa! — vág Ilelén atyja éllé, — mert félt, hogy valami ostobaságot mond.

— Úgy van, Helén, — folytatja Dömötör, — önöknek 15.000 pengő követelésük van a takaréknál folyószámlán s az a kérdés, betétként kezeljük-e ezután az összeget, avagy kiveszik? Ezt akartam megtudni. A folyószámlákon levő tehertételek miatt kellett így intézkedni, mert azok semmivel nincsenek biztosítva..., a mai viszonyok között ez érthető..., az önök szempontjából persze az egész csak forma, mert ép úgy megkapják a kamatot így, mintha folyószámlán lenne követelésük.

— Hogy áll a dollárkirály Koronczai a takaréknak — kérdi nagy gőggel Komlósi.

— De hogy kérdezhet ilyet? Semmi közünk hozzá. —• Mondja pirulva Helén, hogy némileg helyre hozza atyjának tapintatlanságát.

— Erre a kérdésre úgy sem adnék választ, Helén, ez Koronczai urnák és a gyárnak az ügye.

feladataira egy pillantást vetni. Az ev. ember szerepe a sajtó támogatása. Nem bújhatunk ki a sajtó támogatása alól a szegénységre hivatkozással. Az evang. egyház mindig szegény egyház volt. Szó se róla, vannak ennek rossz oldalai, de azért rengeteg áldás is rejlik benne. Sohasem bizakodhattunk nagy földbirtokokban, de ez annál inkább oda utalt bennünket az élő Isten kegyelmének bőséges kincsforrásához és erőraktárához. Luther szerint az igazi egyház egyik ismertető jele a kereszt, a szenvedés. Amelyik egyház kényelmes, békés állapotban él és felveri a jólét, az nem lehet Krisztus egyháza. Manapság is kereszt az evang. egyház vállán a szegénység, de ez áldások forrásává válhat, ha épen ez a körülmény megnöveli felelősségünket és áldozatkészségünket. Szegénységünk nem azt diktálja, hogy hagyjuk el a sajtót, hanem arra indít, hogy hozzunk áldozatot.

De nem bújhatunk ki a sajtó támogatása alól másokra való hivatkozással sem. Addig nem lesz semmi az evangélikus sajtóból, amíg csak a szomszédom ügve és nem az enyém. A sajtónak pártolása egyetemes feladat. Épen úgy ki kell venni belőle a részét a középosztálynak, mint az iparos, földmíves, vagy munkásosztálynak.

Az evangélikus sajtót elsősorban előfizetéssel és pénzzel támogathatom. Minden evang. családnak iárjon legalább egy evangélikus lap. Kisebb építő és ébresztő röpiratok pár fillérért kaphatók. Vannak azután komolyabb jellegű, tudo- ■ mányosan felépített és. világnézetileg«kifejtett munkák is. Rengeteg érték van, csak fel kell fedezni a mai magyar evangéliumi irodalmat.

Az evang. sajtóval szemben azonban legfontosabb kötelességem az olvasás. Szomorú megállapítás, de igaz: ma az

— Nem is azért kérdeztem, éühogy mondjak valamit, — mondja erőltetett nevetéssel Komlósi. ■— utóvégre szaktárs. De mit csinálunk azzal a pénzzel, talán bent hagyjuk? Nincs rá szükségem, csak maradjon bent. mint betét. Megbocsát. Dömötör úr, de mennem kell, sok a dolgunk ezzel az új porcellánnal. Nem veszi rossz néven. Ön ráér.

Kezet nyújt s elsiet.

Dömötör is készülődik, de Helén visszatartja. Eszébe jutott, hogy Reiner- né szokta mondani, ha Dömötörnek panaszkodni tud. mindjárt könnvebb a szíve. Neki is volna panaszkodni való, hátha ö is megkönnyebbül, csak nem tudta, hogy kezdje. Dömötör meg várt, mert látta, Helén akar valamit mondani. Végül mégis csak megszólal a porcellán- készletre mutatva:

— Gyönyörű munka!

— Úgy mondják, szép.

— Talán Somló keveréke alapján készült?

— Igen. Próbaégetés alól került ki. El vannak ragadtatva az eredménytől. Én, nem tudom, miért, de nem tudok érte lelkesedni.

Dömötör kezébe vesz egy darabot s nézi, forgatja, megkopogtatja. Mint a harang úgy szól, a színe olyan, mintha jéggé fagyott tej volna.

— Remek, — szól őszinte elragadtatással Dömötör, — s ez valóban Somló találmánya alapján készült?

emberek nem tudnak olvasni. Egyrészt nem tudják megválogatni, hogy mit olvassanak. Sok drága időt pazarlunk mi el hiábavaló, értéktelen, haszontalan és üres sajtótermékek olvasásával. Jó lenne megszívlelni ebben a vonatkozásban is Pálnak a Korintusbeliekhez írt mondását: „Minden szabad nekem, de nem minden használ; minden szabad nekem, de nem minden épít“. Másrészt azután nem tudják elsajátítani, feldolgozni maguknak, amit olvasnak. Szemük végig fut a sorokon, de eredmény nem jelentkezik, lelkűk nem gyarapodik értéktöbblettel. Evangélikus sajtónk áldásaiban csak akkor lehet részünk, ha átéljük tartalmát. ha nem felületesen futjuk át a cikkeket, vagv fejezeteket, vagy oldalakat. hanem elmélyedünk bennük. Csodálatos eszköz lenne Isten kezében az evangéliumi sajtó, ha megtanulnának az emberek . .. olvasni.

Isten a sajtót felkínálja neked, evangélikus nép. mint drága lehetőséget. Rajtad fordul meg, hogy átokká, vagy áldássá lesz-e kezedbenn?! Átengeded-e a Sátán céljaira, vagy boldogan használod fel az evangélium hirdetésére. Isten országa szolgálatára, Krisztus dicsőségére?!

Veöreös Imre

Edison, akinek a vildfi oly sok nagyszerű találmányt köszönhet, halála előtt két napig eszméletlenül aludt. Akkor egy rövid időre felébredt, mintegy visszatérve egy pillanatra a túlvildgi életből és ezzel a mondattal halt meg: „Olyan gyönyörű odaát!“

ValaM e*í irta: „Ha majd megszületik az a történész, aki az afrikai törzsek történetét megírja, a legfontosabb eseményként arról fog beszámolni, mikor az első keresztyén misszionárius rálépett Afrika földjére.

— Úgy mondják — mondja egykedvűen Helén.

— Micsoda agyagot használt? Az önök gyárában eddig nem ezt az agyagot használták, porcelánjuknak _ nincs meg az az álomszerű puha fehérsége, mint ennek. Ehhez fehér porcellánföldet kellett használni.

— Pedig a mi agyagunkat használta — mondja most érdeklődve Helén.

— Nem értem — csóválja fejét Dömötör —, nem hiszem, hogy tévednék. Honnét vették ezt a tiszta fehér porcellánföldet? Az önöké halványszürke, nem fehér. F.zt máshonnét hozták.

— Talán megfestették valamivel? — mondja Helén.

— Festéssel nem lehet porcellánba ilven színt varázsolni. Ez nem kívülről adott fehérség. Tessék megnézni, olyan mint a hab. belülről dagad ez a fehérség, magából az anyagból. Olyan ez, mintha élne. Vetekszik akármilyen szász- országi porcellánnal s különös szépségét rendkívüli anyagának köszönheti. Somlónak van talán valami titkos forrásai?

— Meg fogom tudni — mondja most már szinte idegesen Helén —, érdekel az ügy. utána fogok járni.

— Ne... ne... •— tiltakozik ijedten

Dömötör —, illetlenség lenne egy embernek a titka után kutatni. Még a törvény is védi ezt a titkot.

(Folytatjuk),