Harangszó, 1934

1934-04-29 / 18. szám

140. HARANGSZÓ 1934 április 29. A sajtó fontossága/ A leépítések korát éljük. Or­szágok, egyházak, intézmények, magán- vállalatok és egyesek elhagyják és le­szorítják a nélkülözhető kiadásokat. Ez a megállapításunk legyen bármennyire kényszerítő igazság az evangélikus egy­ház számára is, azért nem engedi meg, hogy egyházunk a sajtón kezdje, vagy folytassa a leépítést. Ennek az előadás­nak a címe: a sajtó fontossága. Én sze­retnék tovább menni, hogy ne csak a fontossági szempont lebegjen előttünk, mert a sajtó igazi jelentősége és helyze­te a mai kor evang. egyházában teljes valóságában csak a nélkülözhetetlenségi szempont megvilágításában bontakozik ki. Az evang. egyház számára a sajtó nem fényűzés, hanem életszükséglet, amelyről nem mondhat le még a mai válságos időkben sem. A sajtó megbecsülésére tanít első­sorban magyar érzelmünk. Ennek a szét­tépett nemzetnek nem frázishalmozó magyarokra van szüksége, hanem nem­zeti értékeinket megbecsülő, múltúnkból táplálkozni tudó lelkekre, akiknél nem szó, hanem életvalóság a magyar öntu­dat. Ezek számára pedig a sajtó meg­becsülésének egyik legerősebb indító rugója lesz a magyar reformátorokra való visszagondolás. A magyar refor­mátorok teremtették meg nálunk a nem­zeti irodalmat, fejlesztették ki édes anya­nyelvűnket, tanították meg magyarul gondolkodni a magyarokat. Velük kez­dődik meg tulajdonképen a magyar iro­dalomtörténet. A sajtó rfiegbecsflléséte tánít másod­szor protestáns múltúnk. Protestáns őseink nemcsak békés időben támogat­* Sajtóvasárnapi utóhangként közöljük ezt a győri templomban elhangzott előadást. Tanulj meg imádkozni! Irta: dr. Schlitt Gyula. 13 Helén utána nézett az ablakból, amint át ment az udvaron a gyár felé. Kalapját hetykén homlokára tolta s nyegle hányavetiséggel imbolygott tova. Valami ledér nótát fütyörészet. Minden mozdulatából könyelműség áradt s He­lén undort érzett iránta. Elfordult az ab­laktól s végig heveredett a sezlonon. En­nek az embernek szánta őt az atyja. Borzasztó! Tibor jutott eszébe s egy­szerre éjszaka borult lelkivilágára... kö­rülötte minden... minden... oly kétség­beejtő fekete... összeroppant érzései egyetlen nehéz kődarabbá olvadnak, mely a szívére feküdt... szorította... szorította, mígnem megeredtek könnyei. Valaki ajtót nyit. Felül Atyja volt. Az egész ember szinte ragyogott az örömtől. — No lányom, — mondja széles gesztussal, — megnyertük a csatát. Ki­csit féltem ennek az amerikainak a dol­lárjaitól, de annak már vége. Ha szeké­ren szállítják is neki a dollárokat, be fogja adni a kulcsot; Somló porcellánja ellen nincs konkurencia ..., nincs dol­lár... Nagy ember a mi Bercink! Érde­mes vele, lányom, kicsit melegebben foglalkozni. S pislogott hozzá az öreg, mintha csak mutatni akarta volna Helénnek, ták a sajtót, hanem szívvel-lélekkel ka­rolták fel akkor is, mikor ezt fegyverrel, börtönnel és a hatalom erőszakával aka­dályozták. Csak egy példát ragadok ki a magyar protestáns egyháztörténelem lapjairól. A XVIII. században bénítólag és elkeserítöleg nehezedett a bécsi kor­mány cenzúrája a protestáns vallásos irodalomra. Ez a cenzúra a vitázó jelle­gű irataink mellett a tisztán építő cél­zatú, hitünk pozitív tartalmát kifejezésre juttató könyveket is elmarasztalta. De az élő hit betűkbe foglalt bizonyságtevését nem lehetett elfojtani. Pénz és idő nem kímélésével protestáns elődeink külföldön nyomatták ki a magyar könyveket. Wittenbergben, Halléban, Jénában, Lip­csében jelentek meg építő iratok, imád- ságos könyvek, többek közt az ágostai hitvallás magyar fordítása is. Előfordult az is, hogy a cenzorok kijátszására ide­haza nyomattak könyvet, de külföldi nyomda nevét tették rá. A cenzúrával hasonló célt szolgált a könyvrevizió, hogy a külföldi evang. irodalomból se táplálkozhasson a magyar evangélikus- ság. Minden határon átjövő könyvet megvizsgáltak a többnyire jezsuitákból álló bizottságok. Rengeteg iratot utasí­tottak vissza, mint a katholikus vallásra sérelmeset. Ezen úgy próbáltak kifogni, hogy a határokon csempészitek át ládák­ban a külföldi vallásos irodalmat. Ma­napság sajtószabadság van. XX. század­beli evang. utódok, örültök-e neki, fel­használjátok-e? A sajtó megbecsülésére tanít nem­csak maggyar érzelmünk, nemcsak pro­testáns múltúnk, hanem evang. egyhá­zunk jelene is. Uton-útféien hangoztat^ juk, de nagyon kevés alkalommal szá­molunk le azzal a ténnyel, hogy szór­ványegyház vagyunk. Hány evang. hivő van ebben az országban, akit nem tud­nak elérni a lelkipásztorok. Evang. egy­hogy kell Somlóval foglalkozni. Helén azonban, mintha nem is hallotta volna. — Neked szól, Helén, — mondja Komlósi, — egy világot ér a porcel­lánja. — A porcellán még nem minden az életben. — A porcelián?! Neked mindened, a jövőd, a boldogságod! A mai világban fogni kell, ami fogható. Egymás szájából veszik az emberek a falatot. Oly jó alka­lom nyílik, ezt nem szabad elszalaszta­ni. Megtudja most az az amerikai, ki vagyok!? — Miket beszél, papa, nem fél az Is­tentől másnak kenyerére törni?! — Törvény ez ma. Ez jog, ez köte­lesség. Ha nem lépek a torkára, ö fojt meg engem. Ez egyszer így van, erről nem lehet tenni s aki nem alkalmazkodik ehez, az elpusztul. — Inkább pusztuljak akkor, de Som­lót utálom s nem is akarok mások bu­kása árán vagyont gyűjteni. Nem. — A vagyonommal egyenlőre még én rendelkezem s úgy vezetem üzeme­met, mint én akarom. Én pedig találmá­nyunkkal legelőször is tönkre fogom tenni ezt a... dollárkirályt..., azután akarok gazdagodni..., vagyont gyűjteni... élni... így lesz, ezen nem változtat a te ostoba ideálizmusod, sem nem a köny- nyeid... Somlónak is ez a véleménye. Így lesz! — S ha másként lenne?! Ha Koron­házunk számoljon le azzal a ténnyel, hogy sok szórványban élő léleknek nem tud lelkipásztori gondozást adni! Ho­gyan teljesítse Istentől kapott feladatát ezekkel a lelkekkel szemben? Az evang. sajtóra vár a kötelesség, hogy vigye ezeknek a lelkeknek az Isten üzenetét, vigasztalást, bűnbánatra indítást, ébresz­tést, örömhírt, erőt, egyházhüséget, evangéliumot. A sajtónak vannak pótolhatatlan elő­nyei az élő beszéddel szemben. Egyik a közvéleményalakítás. A politikai pártoj«, különböző eszmék képviselői felfedezték ezt s legelső feladatuknak tekintik egy- egy újságnak a megindítását, melynek az a szerepe, hogy belevigye a mögötte állók meggyőződését és felfogását a közvéleménybe. A felekezeti elkülönü­lésnek egyik következménye, hogy min­den egyházfelekezetnek közvéleménye alakul ki. Már most ha megnézzük, a magyar evangélikusságnak nincs evan­géliumi közvéleménye, közös evangé­liumi meggyőződése. Egyedül a magyar evang. sajtó munkássága nyomán jöhet létre a magyar evangélikusság egységes lutheri és hitvallási meggyőződése, mert a sajtó közvéleményt allakító erő. A sajtónak másik pótolhatatlan előnye az élő beszéddel szemben a máradandó- ság. A legmegragadóbb prédikáció is lassan eltűnik az emlékezetből, de a le­rögzített, fekete betűkbe öntött, sajtó­termékké tett bizonyságtevés megmarad. Ezeket az iratokat újra és újra elő lehet venni és ilyenkor felevendik az a hatás, amit első olvasáskor árasztott magából. Az evang. sajtó nem egyedül áll a porondon. 'Vannak Ellenfelei, melyek vagy burkoltan, vagy nyíltan, de min­denképen kitartóan támadják. Az evang. sajtó egyik ellenfele a római kath. sajtó. Messze áll tőlünk a felekezti izgatás al­jas gondolata, de az igazság megvailása czai észreveszi az orvtámadást és áldoz egy 50.000 dollárt a konkurenciára?! Akkor mi lesz? Elsöpör bennünket a gyárral, a találmánnyal, Somlóval együtt. — Hagyjad azokat a dollárokat, — legyint Komlósi gúnyosan, — úgy hi­szem, fogynak, a takarékban már adós­sága van. Csöngetnek. A szobalány Dömötört jelenti be. — Mit akarhat ez? — kérdi önkénte­lenül az öreg. — Törüld ki a szemedet, Helén, ne lássa, hogy a házamnál sírnak. Dömötör belép. Meghajol, Helén fel­áll, Komlósi pedig a legnagyobb ked­vességgel siet feléje: — Isten hozta nálunk, fiatal bará­tom, mi szél hozta? — Az Á... városi takaréktól egy be­jelentést kell tennem. — Tessék helyet foglalni, Dömötör úr! — mondja Helén. Leülnek.-— A tegnapi nap folyamán az igaz­gatótanács elhatározta gyűlésén, hogy egyenlőre megszünteti a folyószámla üzletet. A viszonyok annyira bizonyta­lanok, hogy a takarék csak biztosabb alapokon nyugvó formák között tudja a takarék üzemmenetét folytatni. — Nem bíznak meg bennem? — hör- ken fel Komlósi. — Nem erről van szó, hisz Komlósi úrnak követelése van nálunk, de nem te­

Next

/
Thumbnails
Contents