Harangszó, 1934

1934-04-29 / 18. szám

140.

HARANGSZÓ

1934 április 29.

A sajtó fontossága/

A leépítések korát éljük. Országok, egyházak, intézmények, magán- vállalatok és egyesek elhagyják és leszorítják a nélkülözhető kiadásokat. Ez a megállapításunk legyen bármennyire kényszerítő igazság az evangélikus egyház számára is, azért nem engedi meg, hogy egyházunk a sajtón kezdje, vagy folytassa a leépítést. Ennek az előadásnak a címe: a sajtó fontossága. Én szeretnék tovább menni, hogy ne csak a fontossági szempont lebegjen előttünk, mert a sajtó igazi jelentősége és helyzete a mai kor evang. egyházában teljes valóságában csak a nélkülözhetetlenségi szempont megvilágításában bontakozik ki. Az evang. egyház számára a sajtó nem fényűzés, hanem életszükséglet, amelyről nem mondhat le még a mai válságos időkben sem.

A sajtó megbecsülésére tanít elsősorban magyar érzelmünk. Ennek a széttépett nemzetnek nem frázishalmozó magyarokra van szüksége, hanem nemzeti értékeinket megbecsülő, múltúnkból táplálkozni tudó lelkekre, akiknél nem szó, hanem életvalóság a magyar öntudat. Ezek számára pedig a sajtó megbecsülésének egyik legerősebb indító rugója lesz a magyar reformátorokra való visszagondolás. A magyar reformátorok teremtették meg nálunk a nemzeti irodalmat, fejlesztették ki édes anyanyelvűnket, tanították meg magyarul gondolkodni a magyarokat. Velük kezdődik meg tulajdonképen a magyar irodalomtörténet.

A sajtó rfiegbecsflléséte tánít másodszor protestáns múltúnk. Protestáns őseink nemcsak békés időben támogat* Sajtóvasárnapi utóhangként közöljük ezt a győri templomban elhangzott előadást.

Tanulj meg imádkozni!

Irta: dr. Schlitt Gyula. 13

Helén utána nézett az ablakból, amint át ment az udvaron a gyár felé. Kalapját hetykén homlokára tolta s nyegle hányavetiséggel imbolygott tova. Valami ledér nótát fütyörészet. Minden mozdulatából könyelműség áradt s Helén undort érzett iránta. Elfordult az ablaktól s végig heveredett a sezlonon. Ennek az embernek szánta őt az atyja. Borzasztó! Tibor jutott eszébe s egyszerre éjszaka borult lelkivilágára... körülötte minden... minden... oly kétségbeejtő fekete... összeroppant érzései egyetlen nehéz kődarabbá olvadnak, mely a szívére feküdt... szorította... szorította, mígnem megeredtek könnyei.

Valaki ajtót nyit. Felül Atyja volt. Az egész ember szinte ragyogott az örömtől.

— No lányom, — mondja széles gesztussal, — megnyertük a csatát. Kicsit féltem ennek az amerikainak a dollárjaitól, de annak már vége. Ha szekéren szállítják is neki a dollárokat, be fogja adni a kulcsot; Somló porcellánja ellen nincs konkurencia ..., nincs dollár... Nagy ember a mi Bercink! Érdemes vele, lányom, kicsit melegebben foglalkozni.

S pislogott hozzá az öreg, mintha csak mutatni akarta volna Helénnek,

ták a sajtót, hanem szívvel-lélekkel karolták fel akkor is, mikor ezt fegyverrel, börtönnel és a hatalom erőszakával akadályozták. Csak egy példát ragadok ki a magyar protestáns egyháztörténelem lapjairól. A XVIII. században bénítólag és elkeserítöleg nehezedett a bécsi kormány cenzúrája a protestáns vallásos irodalomra. Ez a cenzúra a vitázó jellegű irataink mellett a tisztán építő célzatú, hitünk pozitív tartalmát kifejezésre juttató könyveket is elmarasztalta. De az élő hit betűkbe foglalt bizonyságtevését nem lehetett elfojtani. Pénz és idő nem kímélésével protestáns elődeink külföldön nyomatták ki a magyar könyveket. Wittenbergben, Halléban, Jénában, Lipcsében jelentek meg építő iratok, imád- ságos könyvek, többek közt az ágostai hitvallás magyar fordítása is. Előfordult az is, hogy a cenzorok kijátszására idehaza nyomattak könyvet, de külföldi nyomda nevét tették rá. A cenzúrával hasonló célt szolgált a könyvrevizió, hogy a külföldi evang. irodalomból se táplálkozhasson a magyar evangélikus- ság. Minden határon átjövő könyvet megvizsgáltak a többnyire jezsuitákból álló bizottságok. Rengeteg iratot utasítottak vissza, mint a katholikus vallásra sérelmeset. Ezen úgy próbáltak kifogni, hogy a határokon csempészitek át ládákban a külföldi vallásos irodalmat. Manapság sajtószabadság van. XX. századbeli evang. utódok, örültök-e neki, felhasználjátok-e?

A sajtó megbecsülésére tanít nemcsak maggyar érzelmünk, nemcsak protestáns múltúnk, hanem evang. egyházunk jelene is. Uton-útféien hangoztat^ juk, de nagyon kevés alkalommal számolunk le azzal a ténnyel, hogy szórványegyház vagyunk. Hány evang. hivő van ebben az országban, akit nem tudnak elérni a lelkipásztorok. Evang. egyhogy kell Somlóval foglalkozni. Helén azonban, mintha nem is hallotta volna.

— Neked szól, Helén, — mondja Komlósi, — egy világot ér a porcellánja.

— A porcellán még nem minden az életben.

— A porcelián?! Neked mindened, a jövőd, a boldogságod! A mai világban fogni kell, ami fogható. Egymás szájából veszik az emberek a falatot. Oly jó alkalom nyílik, ezt nem szabad elszalasztani. Megtudja most az az amerikai, ki vagyok!?

— Miket beszél, papa, nem fél az Istentől másnak kenyerére törni?!

— Törvény ez ma. Ez jog, ez kötelesség. Ha nem lépek a torkára, ö fojt meg engem. Ez egyszer így van, erről nem lehet tenni s aki nem alkalmazkodik ehez, az elpusztul.

— Inkább pusztuljak akkor, de Somlót utálom s nem is akarok mások bukása árán vagyont gyűjteni. Nem.

— A vagyonommal egyenlőre még én rendelkezem s úgy vezetem üzememet, mint én akarom. Én pedig találmányunkkal legelőször is tönkre fogom tenni ezt a... dollárkirályt..., azután akarok gazdagodni..., vagyont gyűjteni... élni... így lesz, ezen nem változtat a te ostoba ideálizmusod, sem nem a köny- nyeid... Somlónak is ez a véleménye. Így lesz!

— S ha másként lenne?! Ha Koronházunk számoljon le azzal a ténnyel, hogy sok szórványban élő léleknek nem tud lelkipásztori gondozást adni! Hogyan teljesítse Istentől kapott feladatát ezekkel a lelkekkel szemben? Az evang. sajtóra vár a kötelesség, hogy vigye ezeknek a lelkeknek az Isten üzenetét, vigasztalást, bűnbánatra indítást, ébresztést, örömhírt, erőt, egyházhüséget, evangéliumot.

A sajtónak vannak pótolhatatlan előnyei az élő beszéddel szemben. Egyik a közvéleményalakítás. A politikai pártoj«, különböző eszmék képviselői felfedezték ezt s legelső feladatuknak tekintik egy- egy újságnak a megindítását, melynek az a szerepe, hogy belevigye a mögötte állók meggyőződését és felfogását a közvéleménybe. A felekezeti elkülönülésnek egyik következménye, hogy minden egyházfelekezetnek közvéleménye alakul ki. Már most ha megnézzük, a magyar evangélikusságnak nincs evangéliumi közvéleménye, közös evangéliumi meggyőződése. Egyedül a magyar evang. sajtó munkássága nyomán jöhet létre a magyar evangélikusság egységes lutheri és hitvallási meggyőződése, mert a sajtó közvéleményt allakító erő.

A sajtónak másik pótolhatatlan előnye az élő beszéddel szemben a máradandó- ság. A legmegragadóbb prédikáció is lassan eltűnik az emlékezetből, de a lerögzített, fekete betűkbe öntött, sajtótermékké tett bizonyságtevés megmarad. Ezeket az iratokat újra és újra elő lehet venni és ilyenkor felevendik az a hatás, amit első olvasáskor árasztott magából.

Az evang. sajtó nem egyedül áll a porondon. 'Vannak Ellenfelei, melyek vagy burkoltan, vagy nyíltan, de mindenképen kitartóan támadják. Az evang. sajtó egyik ellenfele a római kath. sajtó. Messze áll tőlünk a felekezti izgatás aljas gondolata, de az igazság megvailása

czai észreveszi az orvtámadást és áldoz egy 50.000 dollárt a konkurenciára?! Akkor mi lesz? Elsöpör bennünket a gyárral, a találmánnyal, Somlóval együtt.

— Hagyjad azokat a dollárokat, — legyint Komlósi gúnyosan, — úgy hiszem, fogynak, a takarékban már adóssága van.

Csöngetnek. A szobalány Dömötört jelenti be.

— Mit akarhat ez? — kérdi önkéntelenül az öreg. — Törüld ki a szemedet, Helén, ne lássa, hogy a házamnál sírnak.

Dömötör belép. Meghajol, Helén feláll, Komlósi pedig a legnagyobb kedvességgel siet feléje:

— Isten hozta nálunk, fiatal barátom, mi szél hozta?

— Az Á... városi takaréktól egy bejelentést kell tennem.

— Tessék helyet foglalni, Dömötör úr! — mondja Helén.

Leülnek.-— A tegnapi nap folyamán az igazgatótanács elhatározta gyűlésén, hogy egyenlőre megszünteti a folyószámla üzletet. A viszonyok annyira bizonytalanok, hogy a takarék csak biztosabb alapokon nyugvó formák között tudja a takarék üzemmenetét folytatni.

— Nem bíznak meg bennem? — hör- ken fel Komlósi.

— Nem erről van szó, hisz Komlósi úrnak követelése van nálunk, de nem te