Harangszó, 1934

1934-04-22 / 17. szám

1934 április 22.

HARANGSZÓ

133.

ügyelő Úr önagyméltósága hivott meg bennünket. Vacsora előtt megkoszorúztuk a Luther-szobrot és a kar két éneket adott elő. Este volt, sötét, a szobor körül fáklyás diákok álltak. Rövid beszéd után felhangzott az Erős várunk. Soha olyan jól nem ment az ének, mint ott. Éreztük, hogy körülvesz bennünket Luther lelke.

Weltler Ödön thenlogus.

Egy topán mese szól arról, hogy valaki a mennyországban egy nagy halom emberi nyelvre lett figyelmes. Az illető megkérdezte: hogy kerültek ide ezek a nyelvek? Ezt felelték neki: Ezek az üdvözölt nyelvek; olyan embereké, akik csak nyelvükkel voltak vallásossak. — Ha a japán mesének igaza volna, de sok nyelv jutna — gazdátlanul a menyországba!

OLVASSUK A BIBLIÁT.

Énekeljetek!

Április 23. Uj éneket. 98. zsoltár. Régen ezzel a zsoltárral kezdték a husvét utáni 4. vasárnapon az istentiszteletet, innen a név: Kantante. Népünk szeret énekelni. Hogy magyar ajkon ritkán csendül meg olyan ének, mely Istent dicsőíti, annak oka. hogy nem hatotta át az életét még az Urnák lelke. Uj éneket vár tőlünk Isten. Hagyjuk el a világ kétes dalait és énekeljünk az Urnák tiszta szívből új éneket.

Április 24. Magasztalással. Csel. II. 42—47. Az Úr övéinek megígérte a Szentleiket. Nemcsak az első pünkösd alkalmával, de máskor is érezte a gyülekezet a Szentlélek áldását, csodás vezetését. Ha az apostolok tudományában mi is buzgón foglalatoskodunk, ha forTanulj meg imádkozni!

Irta: dr. Schlitt Gyula. 12

— Isten igenis csodát tesz, — mondja meggyőződéssel Dömötör, — meghallgatja az édesanyák imáit. Nem sokáig engedi, hogy sötétben bujkáljon a bűn. Fényfoszlányokat szór a rejtély fölé s ezek beléje világítanak, mint a röntgensugarak a sötétségbe. Itt-ott jelekbe botlunk, melyek utat mutatnak s ezek sem mások, mint a jó Istennek földre eresztett lámpásai, hogy ezeknek fényénél odalássunk a mélybe. A bujkáló itt- ott elveszti eszét, olyat tesz, mi feléje fordítja ezeket az egekből irányított reflektorokat.

Reinernén végigömlött az öröm, mint a meleg vér az elzsibbadt testrészen. Remélt, mint még soha. Dömötör nem hiába olyan izgatott. Ő is remél. S ennek izgalma vibrál rajt végig. Dömötör izgalma Reinernéra megnyugtatólag hatott. Ez a csodaember törődik az ő ügyével! Ez néki elég. Belekarol Dömötör karjába s visszi a kastélyba, mint az édesanyja a fiát. Megvacsoráznak, bibliát olvasnak s elbeszélgetnek. Koron- caiékról beszéltek, kik már beköltöztek új lakásukba s ma üzembe helyezték a gyárat.

Boldog estéje volt ez az özvegynek, alig akarta elengedni Dömötört, ki anygolódunk a könyörgésben és az Úrvacsorának buzgó és gyakori élvezői vagyunk, minket is vezérel az ő Lelke, akit elküld nekünk, ha buzgón kérjük. S ahol Isten lelke, ott diadalmaskodik a szeretet.

Április 25. 4 segítség idején. Csel. III. 1—13. Mi Péter beszédének csak első részét szoktuk hangoztatni: ezüstünk, aranyunk nincs. Sajnos, a legtöbbször egyéb is hiányzik, az isteni erő, mely a lelki bénákat gyógyuláshoz segítheti. Hiányzik a hála is szívünkből, hogy a napról-napra ránk árasztott áldásokért dicsérjük a Mindenhatót. Nincs bennünk elég alázat sem, hogy elismerjük: nem tulajdon erőnkkel, vagy jámborságunkkal műveltük, de az Isten dicsőítette meg Fiát a mi életünkben, az áldásokban. Énekeljünk dicséretet ■ Annak, akinek szabadító, megsegítő hatalmát naponként érezzük.

Április 26. 4 megoróbáltatásban. Csel. IV. 1—31. A fogságból visszatérő apostolok, a hívők serege a mennv és föld Urát magasztalja, ígéreteire támaszkodva vária, hogy szolgáinak lelkét öröm töltse be és igehirdetésüket Isten csodákkal is megpecsételje. Csonka hazánk evangélikus Siona emeld fel szavadat egv szívvel-lélekkel és az Úr gazdag ígéreteire támaszkodva zengj neki dicséretet. Hitvallóink, a gályarabok ajkáról sohasem halt el az Urat dicsöitö ének.

Április 27. Szolgálatban. 100. zsoltár. Aki az Urnák szolgál, akár egyes lélek, akár egyház, az tud igazán örülni és hálaéneket zengeni. Adjunk hálát az Urnák vidám énekléssel, örvendő szolgálattal. Miért csíiggeszti le olv sok keresztyén búsan a fejét, miért áll oly sok hivalkodva a piacon, holott az aratásra váró gabona sok? Mert nincs eléggé telve a szívünk hálaadással, Isten iránt való szeretettel. Engedd, hogy az Úr szeretetényira tudta benne felébreszteni a reményt.

X. FEJEZET.

Komlósiék gyárában megtörtént a próbaégetés, még pedig várakozáson felüli sikerrel. A találmány kiállta a próbát és Somló az egész üzem vezetőjévé lett. Szép összeget kapott a találmányért. Legjobban sikerült egy tizen- kétszemélyes teáskészlet. A porcellán- ipar remeke. Színe mint a tej, hangja mint az aranyhangé. A festés rajta plasztikus, mintha minden figura élne.

Ép ezt nézi Helén és Somló. Az öreg Komlósi is benyit, de amint látja, mily bizalmas elmerülésben szemlélik a porcellánt, visszafordul, mint akire itt nincs szükség. De ráncosodó arca mosolygott.

— Mit szól a porcellánomhoz, Helén? — kérdi nem kevés önteltséggel Somló..

Helén úgy simogatta az egyes darabokat, mintha élőlények lennének, melyek elragadóan kedvesek s amelyeket szeretni kell. Nem tudta azonban, miért olyan kedvesek ezek a darabok? Azért, mert Somló zseniálításának alkotásai avagy azért, mert neki meggazdagodást jelentenek és gondtalan életet?! Nem tudja, miért látja minden porcellán festett képén Tibor alakját? Bármit is ábnek sugarai bevilágítsanak szívedbe, tanuld szeretni öt és akkor tudunk embertársaink boldogságával is törődni.

Április 28. Az ige áldásáért. Jak. I. 16—21. Üdvözítőnk az evangéliomban Szentlelkét ígéri, aki e világot megítéli, a hívőket vigasztalja és pedig az ige által. Ez a legdrágább adomány és a legtökéletesebb ajándék. Az atva csak jót ád gyermekeinek. A világosság Atvia az életnek világosságát nyújtja nékiink, amidőn atyai szeretetét tárja fel, bünbo- csánatát ígéri. Ragadjuk meg ígéreteit, fogadjuk el vi"aszta!ását. Áldjuk, dicsérjük az Urat, hogy kezünkbe adta szent igéiét s benne a mi mennyei Atyánknak hozzánk írt levelét.

Áorilis 29. 4 Lélek vigasztalásáért. Ián. XVI. 5—15. Az Úr e világot elhagyni készül, hogv az Atyához menjen. Ezért a tanítványok lelkét szomorúság tölti el. Pedig nem azért hagyja el őket, hogy árván maradjanak, hanem azért, hogy égi trónját elfoglalja és onnan áldást, üdvöt) árasszon reájuk. A Szentlélek mint vigasztalásnak Lelke jött hozzájuk s megtöltötte őket örömmel és bá- torsággaj. Hivő lélek ne csüggedj, csak tárd ki szívedet teljesen a Szentlélek előtt s ö megvidámít. Ajkadon boldog öröm ének fakad s lelked ujjongva zeng Néki hálát és dicséretet.

Rimár Jenő.

Találóan mondta Scrlver:

Olyan a lelkünk, mint az edény, amely tele van vízzel, de — zavaros vízzel. Mig nyugodt körülöttünk minden, addig tiszta a viz, mert az iszap leüllepedett a fenekére. De mihelyt megráz valami, rögtön felkavarodik és zavarossá válik lelkünk tartalma.

Terjesszük a “HARANGSZÓ“-t!

rázoljon a kép, a figurák, a tájak egybeolvadnak előtte s a káoszból előtűnik Tibornak képe. Valahányszor ránéz a porcellánokra, mindannyiszor ismétlődik ez a tünemény. Ez merengővé tette He- lént s megfeledkezett róla, hogy Somlónak szerelmet suttogó kérdésére választ adjon. Ugv érezte, hogy hálásnak, kedvesnek kell lennie Somló iránt, ki felbecsülhetetlen értéket adott gyáruknak s így neki is, de ilyen gondolataira megjelent előtte Tibor s fájdalmasan szigorú, mondhatni haragos kifejezéssel visz- szalökte ajkáról a szót, mely kedvesen akart válaszolni Somlónak. Ázért simogatta kínos helyzetében a porcelánokat, mintha csak el akarta volna fedni a szeszélyesen mozgó figurákat rajtuk, melyek mindig egv halottnak képébe olvadtak. Somló ideges lett.

— Nincs válasza? Más leánynak üdvössége volna e készlet s maga hidegen nézi. Nem érzi, a magá-é? Egyedül önnek készült ez a porcellán. Minden csillogásában az ön arca mosolyog. Nem látja?

Csak úgy csöpögött a hízelgéstől Somló, de Helén nem ad visszhangot. Néz, mint aki valamit nem ért. Somló dühbe gurul. Felkap egy darabot a porcelánból, felemeli, mintha földhöz akarná vágni. Mesterkélt volt a mozdulat, de Helén, ez a naiv, ártatlan teremtés holtra ijedt. Megfogta Somló kezét s kérleli,