Harangszó, 1934
1934-04-15 / 16. szám
i934. április lő. Jubileumi — 23. — évfolyam. 16. szám. Alapította : KAPI BÉLA 1910-ben. I.aptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövetség. Az Omágos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyen melléklet kéthetenként a Kis Harangszó Postacsekkszámla : 30.526. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Boldog, aki hallgatja S megtartja Uram, beszéded. A .Harangszó" szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10% O8 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Az ismeretlen íratterjesztő. Filep azért odafutamodván. hallá, amint Ésaiás prófétát olvassa vala. (Ap. csel. 8:30 ) A szerecsen komornyik megtérésén (Ap. csel. 8:26—39.) több személy muhkálkodott csodálatos módon. Bizonyára különösnek és tontosnak tetszett előtted Filep szolgálata. Nem átall kiállni járatlan utakra, nem átall felkéredzkedni egy előkelő úr kocsijára. Nem átall azonnal beleavatkozni a legbensőbb magánügyeibe. Nem átall ott a poros országúton, szikrázó napfényben, verejtéktől gyöngyözve, minden ornátus, liturgia és hangulatos környezet nélkül igét hirdetni. S végül nem átall egy hináros, kákás, pocsolyás víznél, úgy porosán, izzadtan, szentséget kiszolgáltatni — csakhogy egy szivet megnyerjen a Krisztusnak. Mé:g fontosabbnak tetszett előtted magának a komornyiknak a személye, „A szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja“ és nem átall sok napi járóföldet utazni, csakhogy az igaz Isten templomában imádkozhassék. Nem átall még a zötyögős kocsi tetején is vallásos könyvek olvasásával rontani a szemét, holott a leggyönyörűbbtájakon legeltethette volna. Előkelő főúr létére nem'átall szóba állani egy ismeretlen útszéli vándorral. Egy neki szegzett lelki kérdésre nem átall szelíden és őszintén válaszolni. Az egész lelkét minden kérdésével, nehézségével, kinzó problémájával nem átallja kiteregetni egy laikus előtt. Egy egyszerű ember szavait nem átallja Isten igéjének venni s annak minden fontolgatás és bölcs tudósok tanácsának kikérése nélkül azonnal engedelmeskedni. Amit a szolgái csak egy kis utiport lemosó fürdőzésnek láttak, azt ő nem átallja szentségnek, az „újjászületés fürdőjének" tekinteni s efölötti örvendezését nyilván is megmutatni. De még Filepnél és a komornyiknál magánál is fontosabb személy e történetben a Szentlélek, aki mestermunkát végzett, mikor e két ember élete fonalát ily szépen keresztezte egymással. De nemcsak keresztezte, hanem egy feledhetetlen üdvtény csomójával, oda- is kötötte őket Krisztus láthatatlanul szövődő anyaszentegyházának hálójához. Ezzel a hálóval még sok lelket fogott meg a Szentlélek, mert a hagyomány szerint a szerecseny komornyiktól indult ki az egész mór föld megtérése. A legfontosabb személy azonban nincs bent a történetben. Pedig tulajdonképen az' ő munkája indította el az esemény fejlődését«. Ez volt az az „ismeretlen iratterjesztő,“ aki nem átallott kiállani egy csomó papirusztekerccsel Jeruzsálem templomának oszlopai alá „szent iratokat“ árulni. Aki nem átallotta az arramenőket meg is szólítani, hogy a figyelmüket a Szentirásra felhívja. Aki nem átallotta a vonakodókat rábeszélni, a közönyöseket felrázni, a fösvényeken„eretvdgni", csakhogy a Szentirás néhány igéje, vagy könyve, és fejezete eljusson a háA gazdag romantikájú leverek peremén, közel a város szívéhez és mégis távol annak eleven, ütemes dobogásától egy kétemeletes épület emelkedik a magasba: a Sod- roni Evangélikus Líceumi Diákotthon. Felső ablaksorai északra és keletre az ódon város modern életét figyelik, délre és nyugatra pedig a soproni hegyek haragos-zöld er- döpalástján merengenek. Földszinzukba és hazájukba. A szerecseny komornyikkal bizonyára könnyű dolga volt. Az az első szóra megvett egyet a „nagy próféták“ könyveiből. Flazafelé lesz mit olvasni. Hogy ki volt ez az „ismeretlen iratterjesztő“, azt nem lehet tudni. Lehet, hogy buzgó rabbi-tanítvány, lehet, hogy szegény másoló, lehet, hogy kivő keresztyén volt. Annyi bizonyos, hogy maga sem tudta* mit adott el azzal az Esaiás prófétával? Eladta a vevőjét is, eladta a vevője királynőjét is, eladta a királynő népét környező népeket is, eladta az egész mór földet — Krisztusnak. Mindez pedig történt ezelőtt 1900 évvel. Mi lenne már a világgal, ha a jeruzsálemi „ismeretlen iratterjesztő“ ivadékai ki nem vesztek volna időközben! S mi lenne a világgal, ha az ilyen buzgó iratterjesztők ma feltámadnának! Ma amikor nem kézzel írott papirusz tekercs lehet az iratterjesztő egész választéka, hanem az igét a rotációs gépek ezer változatú termékeiben juttathatja el a szomjas szívhez! Te nem akarnál-e úgy eladni, hogy általa embereket, családokat, népeket végy mega — Krisztusnak? Farkas Zoltán. ti ablakszemei már most is vigyázva és mosolyogva nézegetik azt az eleven és hangos ifjú licista-gár- dát, amely az iskola óriási sporttelepén labdát rúg, futóversenyt tart, súlyt, gerelyt vagy diszkoszt dob és a nagyobb változatosság kedvéért közben-közben birkózik is. S mindez oly közel van hozzá, hogy minden megerőltetés nélkül láthatja a játék hevétől és a lőverek tiszta, Evangélikus Líceumi Diákotthon Sopronban. Irta: vitéz Magassy Sándor.
