Harangszó, 1934

1934-04-08 / 15. szám

118.

HARANGSZÓ

1934 április 8.

magyar lélekből kiáradó elfogyhatatlan erökészlet forrása.

Azok az angolok, akikkel Indiában kapcsolatban állott, épen ennek a rejtett erőforrásnak a megnyilvánulásait csodálták benne a legjobban. Az egyik azt bámulta, hogy „Csorna sohasem veszít lelkesedéséből semmit“, a másik alázatosságát tartotta érhetetlennek: „Csornának rendkívüli bizalmatlansága oly tárgyakra nézve, amelyekben törvényt szabhatott volna Európa és Ázsia tudósainak, volt legbámulatosabb jellemvonása.“ A harmadik igénytelensége miatt valósággal kétségbeesett! „ő visszautasít minden előzékenységet, pedig én végtelen boldognak érezném magam, ha bármiben segíthetnék neki, de ő egészen visszavonultan él és semmire sincs szüksége.“ A Magyar Tulományos Akadémia segítségét sem vette igénybe, hanem a felajánlott összegből egykori iskolájában a nagyenyedi kollégiumban alapítványt lé- tesíttetett.

Csorna maga ilyeneket ír: „Sohasem volt szándékomban, hogy én pénzt várjak bármi formában müveim szerkesztéséért“, vagy egy más helyen: „Örömmel halok meg, ha szavamat beváltottam.“ És folytathatnánk az idézeteket a végtelenségig, de akkor sem állapíthatnánk meg mást, mint amit már a fentiekből is megtehetünk: valóban csodálatos erőforrásokból meríthetett ez a tudós.

Csorna e forrásokra vonatkozóan sem hágy bennünket kétségben. Amíg életrajzírói Tibetbe való eljutását a véletlennek, vagy Moorcroft angol kormányügy- nök közbelépésének tulajdonítják, ő maga a Gondviselés intézkedését látja benne. Dr. Gerard írja a következőket: „Mindaz, amit Sabathuban való első megérkeztemkor tőlem elfogadott, néhány könyvből állott, olvasás végett s az első könyv, amelyet kért, a biblia •volt. A bibliát nyolc nap alatt olvasta el.“ Hagyatékában hat különböző nyelvű szentírást találtak.

Ezek után önként vetődik fel az a kérdés, hogy Csorna, akinek egyéniségében ilyen csodálatos módon öltött testet a keresztyénség és aki tulajdonképen megszerezte a református papi képesítést, nem fejtett-e ki külmissziói tevékenységet is? A választ már fentebb is megkaptuk, hiszen minden szóbeli prédikációnál hatalmasabban tesznek bizonyságot a keresztyénségről — a belőle kiáradó tettek. Csorna ebből a szempontból igazi misszionárius volt.

De jóllehet a maga munkájáról sohasem szeretett beszélni, európai kísérője pedig nem volt, aki beszámolhatott volna a magyar utazó munkájáról, mégis müveiben találunk elejtett megjegyzéseket, amelyek a leghatározottabban tanúskodnak arról, hogy Csorna környezetével gyakran beszélgetett a keresztyénségről. Ilyen pl.: „A buddhistáknál keresztyén hitünk felől mély tudatlanság uralkodik, ők azt képzelik, hogy a mohamedánokkal egy valláson vagyunk.“

De vannak sokkal kézzelfoghatóbb tények is. A külmissziói munka bizonyos feltételek nélkül elképzelhetetlen. így pl. jól kell ismernie a. munkába álló misszionáriusnak a rábízott nép nyelvét, eddigi vallását, szokásait, életmódját stb. Voltak misszionáriusok, akik egy életet áldoztak arra, hogy válamely addig ismeretlen nyelv szókincsét szótárba gyűjtsék és így utódaik térítő munkáját lehetővé tegyék. Hogy Körösi Csorna Sándor tibeti nyelvtanának és szótárának, élete e két müvének kiadása mennyire külmisz- sziói munkásság-számba megy, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az a két rövid szótár, amely Csorna müve előtt látott napvilágot, misszionáriusok műve volt, és ö utána hatvan esztendővel egy herrnhuti misszionárius készítette el a tibeti nyelv újabb szótárát. Ez a misszionárius azt írta Csorna két nagv munkájáról. hogy „azok példa nélküli elhatározottságnak, béketűrésnek és hitnek gyümölcsei.“ Egész bátran nevezhetjük nagy missziói tettnek, hiszen ezek a müvek tették lehetővé a tibeti missziói munkát és amint egv magyar utazó, Baktay Ervin tudósításából értesülünk. Csorna neve ma is nagyrabecsült a tibeti misz- sziói állomásokon és még a legeldugottabb könyvtárából sem hiányzik a nagy magvar kutató életrajza.

Még közvetlenebb külmissziói munkásságra mutatnak azok a tibeti fordítások, amelyeket Csorna angol misszionáriusok kérésére készített. Egv Wilson nevű missziói munkás arra kéri. hogy fordítsa le az anglikán liturgiát. Words- dale misszionárius egv imakönyvnek tibeti nyelvre való fordítása ügyében fordul hozzá. Yntes nevű angol pap felszólítására lefordítja a zsoltárokat.

Ennvi mindaz, amit a késői utód ösz- szeszedhet Körösi Csorna Sándor külmissziói tevékenységéről. De akármilyen kevés nyomot hagytak is meg az eltűnt évek és a könyörtelen körülmények, ennyi is elég ahhoz, hogy rajtuk keresztül bepillantsunk a nagy magyar tudós leikébe és á Gondviselés munkájába. Csorna emberi álmot követve tette meg az Erdélyitől Tibetig terjedő roppant utat. hogy ott végrehajtsa azt a munkát, amelyet az Isten szánt neki. Az emberi álom álom maradt, de a Gondviseléstől neki rendéit munka megvalósult.

Keveset mondunk Körösi Csorna Sándorról, ha csak á tibeti nyelvtudomány megalanítását tulajdonítjuk néki, mint ahogy pl. legutóbb a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is tette. Ez munkásságának csak külső része. Az igazi jelentősége az, hogv általa tette lehetővé Isten Tibet misszionálását.

Dr. Hilscher Zoltán.

A győrmegyei evangélikusok megpróbáltatásának évei.

Irta; Horváth Miklós.

(Folytatás).

Az evang. lelkészek és tanítók Fel- néc. Kispéc. Tét, Malomsok. Csikvánd, Bezi, Réti, Kapi, Mérges helységekben maradhattak meg. Hogy ezekben az ev. vallásgyakorlatot nem szüntették meg, egyik oka az lehetett, hogy közülök csak Kapi volt a nagyszombati apácák birtoka, a többi hetység világi kath. földesurak birtoka volt, néhány helységben pedig a kath. birtokosok mellett protestánsok is voltak, főoka pedig az volt, hogy az 1681. évi soproni országgyűlés idején az evangélikusok a legtöbb helyen templomaik használatában voltak. A ill. Károly alatti vallásügyi bizottság

irataiból olvashatjuk, hogy a kath. klérus követelte ezekben is az ev. szabad vallásgyakorlat megszüntetését.

A reformátusok aránylag nagyobb veszteséget szenvedtek, lelkészeiket és tanítóikat elűzték Táp, Tápszentmiklós, Mezőőrs, Pázmánd, Pér, Nyalka. Szent- iván és Gönyű helységekből; Győrme- gye déli részén csak Szerecsenben és Szemerén maradhattak meg a ref. lelkészek.

A protestáns templomok elfoglalása és lelkészek elűzése nem történt meg mindenütt a prot. hívek védekezése és ellenállása nélkül, emiatt több helyen (Pázmánd, Pér, Szentiván) a kath. földesurak a prot. jobbágyokat pénz- és börtönbüntetésekkel sújtották.

A mórichidai és rábaszentmihálvi evangélikusokat tömlőcöztetéssél is kényszerítették vallásuk elhagyására. Akik a rabságban kath. papnak meg- uvóntak, azokat kibocsátották a tömlőéből.

A Rákóczi-szabadságharc kezdetén szebb jövő reményében Mórichidára ev. lelkészt, Gvömörére és Rábaszentmi- hálvra ev. tanítókat vittek be. A háború után azonban Rábaszentmihályról, 1715- ben pedig Gvömöréröl űzték el a tanítókat, Mórichidáról pedig 1715-ben német katonák fogva Vitték el az ev. lelkészt Győrbe.

Miiven sorsa volt ezután a lelkipásztoraitól és tanítóitól megfosztott ev. és ,ref. népnek? Megtudhatjuk ezt abból a jegyzőkönyvből, amelyet a gvőrmegvei evangélikusok és reformátusok kérelmére kiadott nádori tanuvallató parancs folytán Nedeczky József kir. táblai hites jegyző a Győrmegve községeiben 1721. év márc. havában kihallgatott tanuk vallomásairól írt meg. (Győri ev. egyház- község levéltárában.)

A kath. földesurak az elűzött prot. lelkészek, tanítók helyébe kath. papokat, licentiátusokat, tanítókat tettek. A protestánsok éppen úgy fizettek a kath. papnak, mint a katholikusok.

A kath. földesurak a prot. jobbágyaiknak megtiltották, hogy se keresztelést, se esketést. se temetést ne merészeljenek prot. lelkésszel végeztetni, hanem csak kath, pappal. Még a betegek kívánságára sem volt szabad prot. lelkészt a faluba behozni.

Az egvházi birtokokon: Gyomorén.

Kajáron. Mórichidán. Szentivánon, Nyalkán, Pázmándon, Péren 12 frt. büntetés terhe alatt megparancsolták a földesurak a prot. jobbágyoknak, hogy búcsúkra, processiókra járjanak, mindegyik háztól egy-egy embert el kellett küldeni azokra.

Az egyházi birtokon: Gvömörén. Kajáron, Mórichidán. Tápon, Pázmándon a plébánosok megtiltották a protestánsoknak, hogy más faluba részükről való templomba prédikációra és gyónásra eljárjanak. A mórichidai olébános néhányszor még az útról is viisszahajtotta őket. Mikor a szentmártoni tiszttartó Kajáron misézett és prédikált, akkor a kajáriak nem mehettek át a kispéci ev. templomba.

Ezekkel a parancsolatokkal és tilalmakkal a kath. papság azt a célt akarta elérni hogy a kath. papnak egyházi szolgálatát igénybe venni kényszerített prot. népet belenevelje a kath. vallásba, arra számítva, hogyha a nép prot. istentiszteleten, szertartáson nem vehet részt,