Harangszó, 1934
1934-04-01 / 14. szám
108. HARANGSZÓ 1934 április 1. A húsvéti diadal. „Keresztyénnek születtem — mondotta valaki — annak nevelt imádkozni tanító édesanyám, de ha pogánynak születtem volna is, elég lett volna hallanom, vagy olvasnom a Jézus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról szóló evangéliumi szakaszt s keresztyénné kívántam volna lenni.“ Isten utána nyúlt a halál éjszakájába hullott Fiának s nem engedte, hogy rothadást lásson, harvem felemelte s adott neki méltóságot, hatalmat és dicsőséget. A töviskoszorú sugárzó glóriává változott, a megostorozott és szíven döfött Messiás visszatért az enyészet éjszakájából s elindult ég felé vivő útján lelkeket hódítani, csüggedt, töröttszárnyú akaratokat edzeni, kifosztott szíveket a hit fényével megtölteni, letarolt boldogságokra, mint puszta tarlókra a virágot, a feltámadás napfényét hintegetni, el- alélt szíveket megitatni az Ég bűvös csodás életvízével, a halált legyőző reménység mennyei harmatával. A feltámadás természeti törvény. Isten ígérete, meilyet ráfestett a rothadó levelek közül kimosolygó ibolya égszínkék szirmaira, ráírt a temetők szétmálló sírrögei felett szálló madarak szárnyaira ... Ott van a feltámadás ígérete az össze! barázdák meleg ölébe hintett búzaszemeken, meilyek kalásszá fognak érni. Lehull a csillag, de nem vész el, mert halvány sugara diadalmasan ragyog fel a mindent üdítő, szépítő és megépítő napsugárban. Eltűnik a harmatcsepp. de üdesége ott marad a virágillatban. Elfut a patak, de édes vize szölőnedvvé érik, alma-ízzé válik. Minden megmarad. Mert Isten háztartásában értékőrzés a főszabály, ő nem ás el és nem enged elásni egyetlen tálientumrészecskét sem. Nem vész el egy porszem, egy parányi lepkeszárny sem, mert az univerzum Isten műhelye s abban nincs értékevesztett Asszonyom? Bántottam-e már egy szó- vaä is? Ön gyűlöl engem, de miért? Érthetetlen ! — Nem magát, hanem fölényes viselkedését gyűlölöm. Dömötör úr, melyikei mindig valami bukást, szégyent emleget. Szegény férjemet már annyira megviselte ez az örökös ijesztgetés, hogy idegrázkódtatást kap. ha egy rongy kis számlát kell neki kiegyenlítenie s családi botrányt csinál. S mindez ön miatt. Soha nem tapasztaltam ezt a férjemnél, csak amióta maga beszél neki. Mit avatkozik mások magánügyeibe? A jövőben ezt kikérem magamnak. Megértette, doktor úr?! Dömötör mosolyog, tetszett neki ez a pattogó felháborodás s eigész kedélyesen válaszol: — Nem az önök magánügyeibe avatkozom. Nem, hanem az itteni viszonyokról beszélek s mikor megtudtam, hogy amerikai stilban akarnak itt megindulni, figyelmeztettem magukat az ezekben rejlő veszélyre. Ez kötelességem volt, Nagyságos Asszonyom s jó indulatból tettem, hogy ne érhesse önöket esetleg valami keserű csalódás. Ezért nem érhet engem szemrehányás. Ma is azt mondom, vigyázzanak! (Folytatjuk), hulladék. Az energia, az eleven erő megmarad: tanítja a fizika. Csak az ember semmisülne-é meg, az a teremtmény, melyen magát ábrázolta ki a Teremtő? Avagy szeretetem, mellyel enyéimet szívemhez vontam, mellyel egyházat-hazát szolgáltam .. s melyben boldogan elégtem, mint másoknak világító gyertya ..., hitem, mely- Iyd felemelkedtem a végtelen égig s eljutottam az Isten trónjáig, hitem, mely- lyel törékeny, sírba hanyatló testemben élő lelkem odafüzte magát Őhozzá, kinél nincs változás, sőt a változás árnyéka sem ..., reménységem, mely a halál- kapuban úgy áll meg, mint győzelmes hadvezér, ki mögött erő és hatalom áll..., gondolatom, mely úgy szálldos e végtelen Világban, mint boldog madár a tengerek felett.. . mind-mind csak üres káprázat, mely kihűlt szívemmel együtt úgy hull a temetői rögök közé, mint feldobott és visszahüllt homokgöröngy, mely leérve porrá mállik és a szélben eltűnik? .. . Nem, nem ... Szívem riadtan dobban fel. mint megütött galamb: nem, nem lehet. Istenkáromlás ennek feltevése is. Hiszen ő élők s nem halottak Istene. Ki Benne hiszen. Benne és Neki él, azt a halál ki nem tépheti az Ő megtartó kezéből. A feltámadás nem csalóka délibáb, mely ott lebeg-libeg az enyészet fekete mocsara felett, hanem Isten ígérő szava, melyben kételkedni még a Sátán sem merészel. Isten igaz, tehát e szent életvágyat, mely a húsvéti hallelujákban boldogan szárnyal, mint kalickájából szabadult madár, nem azért adta. hogy soha be ne teljesítse, soha célhoz érni ne engedje, hanem ígéret az Tőle, hogy a síron, a ha;lálkapun túl vár — Ő. Amit itt nem talált meg lelkem, mert az álom, melyet szívem ringat, sokkal szebb, mintsem e föld megvalósíthatná, azt megtalálom ott, abban, melyet „szem nem látott, fül. nem halott, elme el nem gondolt, de amelyet készített Isten az Őt szeretőknek“. Sok koporsó mellett állottam sírdo- gálva. Szívem vonaglott, mint vércsekarom között a madár. Utána néztem a dübörgő hantok alatt eltűnő koporsónak s mikor szédület kezdett elfogni és tántorogni kezdtem, felnéztem, fel s csillag mosolygott felém... Valaki ölébe fogta roskadó lelkem s hallottam, amint szól: „Én vagyok a feltámadás“. Duszik Lajos. A SZENT NAGYHÉT. Midőn Jézus elhagyta anyját, Hogy megkezdje szenvedése útját, Nagy volt Mária szíve keserve, Bánatosan fiát igy kérdezte; Fiam, óh én drága Jézusom, Szent vasárnapon mi leszel vájjon ? „ Vasárnap, anyám, nagy király leszek, Virág hull rám, elém ruhát tesznek“. Fiam, óh én drága Jézusom, Szent hétfő napján mi leszel vájjon ? „Hétfőre bujdosó vándor leszek, És pihenőre sehol sem lelek“. Fiam, óh én drága jézusom, Szent keddnek napján mi leszel vájjon ? „Kedden prófétálok a világnak, Hirdetem, hogy ég és föld elmúlnak“. Fiam, óh én drága Jézusom, Szent szerda napján mi leszel vájjon ? „Szerdára sorsom oly árva, szegény, Eladva lúdás harminc ezüstjén“. Fiam, óh én drága Jézusom, Szent csütörtökön mi leszel vájjon ? „Csütörtökön, utolsó vacsorán, Leszek majd az áldozati Bárány“. Fiam, óh én drága Jézusom, Szent péntek napján mi leszel vájjon „Anyám, óh jaj, drága édesanyám, Pénteken iszonyú nap virrad rám“. „Pénteken óh én szegény anyám, Ott látsz majd szenvedni a keresztfán. Hegyes szög járja át lábam, kezem ... Ne csüggedj mégse, boldog lesz végem.“ Fiam, óh én drága Jézusom, Szent szombat napján mi leszel vájjon ? „Szombaton mag vagyok, földbe vetve, Mely a sírból ébred új életre'. „És vasárnap örülj óh anyám, Dicső fiadnak feltámadásán: Győzelmi lobogó lesz kezemben S megláthatsz fényes dicsőségemben“! Régi német ének. Ford.: KÓTS LAJOS. A győrmegyei evangélikusok megpróbáltatásának évei. Irta: Horváth Miklós. A hitjavítás tanait a XVI. század közepén már nemcsak Győrvárosban, hanem Györmegyében is hirdették és elsősorban a hitjavítást pártoló földesurak: az enyingi Török-, Nádasdy-, Czo- bor-, Hédervíáry- és Ostffy-családok birtokain terjesztették iel. Az új evang. gyülekezeteknek megalakulásáról és első lelkészeiről — Mérey Mihály hédervári lelkész nevét (1544.) kivéve — a XVI. századból hiányoznak a történeti adatok. A mohácsi-vész után megújuló török háborúk idején ugyanis a lakosoknak gyakran kellett a törökök által megtámadott és elpusztított falukból elmenekülni és csak évek múlva tértek visz- sza vagy mások telepedtek meg helyükre és e miatt, valamint a később bekövetkezett vallásüldözések miatt az esetleges feljegyzések elpusztultak, a száj- hagyomány sem őrizte meg az elmúlt idők eseményeinek emlékezetét. A XVII. század elején Györmegye legtöbb helységében már evang. vagy re?, lelkész volt, ezeknek nevét nagy- részben már ismerjük. A prot. gyülekezetek üldözése is csakhamar megkezdődött, Héderváry István 1630 körül róm. kath. hitre tért és néhány év múlva elfoglalta a szigetközi evangélikusok templomait.
