Harangszó, 1934

1934-04-01 / 14. szám

1934 április 1.

HAKANGSZO

109

1674-ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék ®lé idézték a györmegyei ev. és ref. lelkészeket is. A megjelentek közül az öreg Szentmiklósi János, kajári ev. lelkészt 1676-ban bocsátották ki a lipótvári börtönből, Farkasdi Dániel szemerei és Németi György szerecseni ref. lelkészek az eberhardi börtönben szenvedtek és innét szöktek meg. Edvi Illés Gergely malomsoki ev. lelkész a gályarabságra vivő úton Capra Cotta közelében halt meg. Újvári János mezőőrsi ref. lelkész végigszenvedte a gályarabságot és hazatért. Sajnos, akadt köztük, aki hitét megtagadta: Nagycenki István mérgesi ev. lelkész, áttérése után sövényházai kath. licentiátus lett.

Ugyanebben a gyászos évtizedben elfoglalták . az ev. és ref. templomokat Gyórvárosban, Koroncón, Szentivánon, Pázmándon, Kisbarátin, Gyarmaton, Radványon, Mórichidán, Malomsokon, Sövényházán, Mérgesen, Kapin és Rétin, amint ezt az evang. rendek az 1681. évi soproni országgyűlésen a királynak elpanaszolták. Az országgyűlésen hozott törvények alapján az ev. vallásgyakorlat a legtöbb helyen újra feléledt, kivéve Koroncót és Gyarmatot.

Az 1698. évi kath. egyházlátogatási könyvben olvashatjuk, hogy az evang. templomok a háborúk idején leégtek, romokban hevertek, csak Felpécen, Kajá- ron és Csikvándon javították ki, hogy istentiszteletre használhatták. Más helységekben a lelkészeknek, illetve tanítóknak lakásaiban vagy magánházakban tartották az istentiszteletet.

A györmegyei evangélikusok száma (Györvárost kivéve) 1698-ban közel volt a 3000-hez. Tévesen írják a történetírók, mintha Kajáron 1698-ban 1518 ev. lakott volna. Lacza János kanonok ugyanis az egyházlátogatási könyvbe hibásan írta be a számokat, a kajári lakosok számát 20.044-nek írta (=200+44 azaz) 244 helyett. Ha mármost a felnőtt evangélikusok számát 1012-ről 112-re, a kiskorúakét 506-ról 56-ra helyesbitjük és ezek összegéhez a másvallásúak számát (76) hozzáadjuk, akkor épen 244-et kapunk. E feltevés helyességét bizonyítja a kajári lakosoknak 1701. évi lélekszá- ma: 251 jobbágy, 138 zsellér és lakó.

A györmegyei ev. gyülekezetek történetét a XVII. század végéig nagy gonddal megírta dr. Payr Sándor: ,,A

dunántúli evang. egyházkerület története“ cimü nagy müvében (378—402. lapon).

Minthogy a Györmegye déli részén levő helységek a XVI. és XVII. században a török hódoltság alá tartoztak, a kath. papság nem akadályozhatta meg bennük az ev. és ref. vallás megerősödését. Kénytelen volt eltűrni azt is, hogy még a kath. egyházi birtokokon lakó jobbágyok is a prot. vallásra tértek és azt is megengedni, hogy a háborúkban elpusztult egyházi birtokokon prot. jobbágyok telepedjenek meg, csakhogy azok lakatlanul ne maradjanak. A prot. jobbágyok azután hitükön levő lelkészt, tanítót hívtak magukhoz a faluba.

A törököknek az országból valrV kiűzése után a kath. főpapság nagy buz- gósággal fogott a protestánsoknak a kath. hitre térítéséhez a törököktől, visz- szafoglalt területeken.

Kollonics Lipót esztergomi érsek 1700 jan. 12.-én felhívta a kath. főpapokat, hogy mivel a béke megerősödése után a

róm. kath. egyház ügyének előmozdítására kedvező alkalom mutatkozik, tanácsolják neki, hogy milyen eszközökkel lehetne az ország törvényeinek sérelme nélkül az eretnekséget Magyarországban különösen birtokaikon meggyengiteni, a kath. vallást előmozdítani és régi fényébe visszaállítani. (A Harangszó 1930. évi 34. és 35. számaiban bővebben ismertettem.)

Kollonics felhívására Györmegyében megmozdultak a győri kath. püspök, a székeskáptalan, a szerzetesrendek, először a jezsuiták, példájukat követték az Esterházyak és más világi kath. földesurak. Ezek 1700-ban erőszakosan, fegyveres katonák segítségével elfoglalták a birtokaikon levő prot. templomokat, pa- rochiális és iskolaépületeket, elűzték a lelkészeket és tanítókat, mert felfogásuk szerint a töröktől visszafoglalt helyeken a protestánsokat a szabad vallásgyakorlat nem illette meg.

Az evang. gyülekezetek közül a következő helységekből űzték el az ev. lelkészeket: Gyomoré (jezsuiták és kath. nemesek birtoka), Kajár (pannonhalmi főapát birtoka), Mórichida (a főapát és nagyszombati apácák birtoka). Evang. tanítókat űztek el: Nagybaráti (főapát

és csornai prépost birtoka), Kisbaráti (br. Viczay Ádám birtoka), Rábaszent- mihály (h. Esterházy Pál birtoka) és Mindszent (kath. nemesek birtoka) helységekből. Egyúttal elfoglalták az ev. egyházi épületeket.

Sövényházát 1704-ben rác és német seregek felgyújtották, a falunak evang. magyar lakossága elmenekült, helyükbe kath. németeket telepítettek.

(Folytatjuk.)

Luther, mint lovas.

Luther nagyságára jellemző, hogy minden megmozdulás szeretné őt egészen vagy legalább is részben a maga számára lefoglalni. Kezünkbe került a német lótenyésztés és lovaglási sport hatalmas szakfolyóiratának, a „Sankt Georg“-nak az 1933. évi december havi száma, melynek vezércikke a Luther jubileummal kapcsolatban hosszabb tanulmányt közöl Lutherről, mint lovasról. A tanulmányt Boestel Kurt lelkész írta, aki áttanulmányozta Luther könyveit, hogy megállapítsa, mit irt Luther a lóról és a lovaglásról, azonkívül megpróbálta ösz- szeállítani Luther életrajzából, hogy mikor s mennyit lovagolt, végül maga is végigcsinálta Luther iegyik lovaglását Eisenachtól Wittenbergig, még pedig ugyanabban az időszakban, nov. 27.— dec. 3.-ig, melyben Luther lovagolta ezt a távolságot, hogy igy személyes élményei legyenek azokról a fáradságokról és teljesítményről, melyben valamikor Luthernek része lehetett. Útközben hóesés, szélvihar és csúszós út akadályozták, az út egy részén vezetni is kellett a lovat. A csúszós úton egyszer el is esett a ló és lovas s a lelkész megsérült a vállán. Útja végén azt a nyilatkozatot tette, hogy ez az út nagy energiát igényelhetett Luthertől, de nagy élményeknek is lehetett a szerzője.

OLVASSÜK A BIBLIÁT.

A megváltottak öröme.

Április 2. Az Úrban. Ján. 20:19—20. A húsvéti öröm alapja nem csupán a feltámadás és örök élet reménysége, hanem az a bizonyosság, hogy nekünk élő Megváltónk van. A vízből kimentett ember nem tudna igazán örülni életbenma- radásának, ha megmentője vízbe fúlna s nem lennie alkalma arra, hogy köszönetét mondjon néki, valamiképen lerója iránta érzett háláját. A bűntől és haláltól megváltott léleknek sem lenne teljes az öröme, ha nem egyesülhetne Jézussal. Csak akkor érzi boldognak magát, ha Öt láthatja, az ö oldala mellett élheti le az életét. Ez a drága lehetőség mindnyájunk számára biztosítva van, mert Jézus feltámadott és él.

Április 3. A bűnbocsánatban. Ján. 21 : 15-17. Isten egyszülött fiát mi juttattuk keresztre bűneinkkel és Ö ítélet helyett mégis kegyelmet hoz számunkra. Az elbukott Péternek is ez volt a boldogító tapasztalata a Jézussal való első négy- szemközti beszélgetésekor a feltámadás után. Megszomorodott ugyan, mikor Jézus háromszor megkérdezte tőle: „Szeretsz-e engem?“, de szomorúsága örömre fordult, midőn bizonyossá lett arról, hogy Jézus újra szeretetébe, szolgálatába fogadta. A feltámadt Krisztus első ajándéka ma is a bünbocsánat. Ha mi, Krisztus-tagadó Péterek, nem vagyunk hajlandók ezt bűnbánó lélekkel elfogadni, a megváltott új élet többi ajándékait 9em nyerhetjük eí.

Április 4. Az igében. Csel. 8:26—39. A szerecsenországi fökomornyik Isten után szomjuhozó lélek volt, aki nagy buzgósággal olvasta Isten igéjét addig is, míg Fileppel nem találkozott, de igazi örömet csak akkor jelentett ez számára, mikor megismerte Isten szenvedő szolgájában az ő Megváltóját s hittel megnyitotta szívét az élő Krisztus előtt. A Biblia a mi számunkra is akkor lesz holt betűk halmaza helyett az élet könyve, akkor találunk örömet az olvasásában, ha hittel el tudjuk fogadni, hogy lapjairól az élő Krisztus szól hozzánk, aki az Ő igéje által kívánja fenntartani velünk a kapcsolatot.

Április 5. A kísértések közölt. I. Kor. 10:1-13. A keresztyén életben, mig itt a földön járunk, mindig lesznek kísértések. Ezek néha nagyok és erősek, de a keresztyén ember nem riad meg tőlük, mert tudja, hogy vele van a kisértések felett győzedelmeskedő, élő Krisztus, ö ismeri a mi kísértéseinket, hisz megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan ismer jól minket is, tudja milyen gyarlók és eröte'.enek vagyunk, őbelőle, mivelhogy mindig ott van mellettünk, mindig meríthetünk erőt a kísértések legyőzésére. Ha a keresztyén nem önmagára, hanem Krisztusra néz, nyugodt, örvendező szívvel tud járni a kísértések között is.

Április 6. A nyomorúságban Filip. 4:10-13. A munkanélküliség, nélkülözés nagyon kemény próbára teszi ma a keresztyéneket. E próbák között látszatkegyességgel nem vagyunk képesek a helyünket megállani. Áz ilyen kegyesség összeroppant a terhek alatt. Úgy jár, mint a rosszúl megépített híd, midőn sú