Harangszó, 1933
1933-03-26 / 13. szám
1933 március 26. HARANGSZÓ 99 redt, anélkül, hogy kiszakadna egyháza hitvallási talajából és hűtlen lenne templomához. Finnországban minden falusi hajlékban ismerős ez a könyv; háziistentiszteleteiken úgy olvassák és magyarázzák, mint Luther prédikációs, posztillás könyvét. Most elindult ez a könyv a magyar hajlékok felé is. Adja Isten, hogy meg is érkezzék oda! Hírek érkeztek hozzánk arról, hogy ez a könyv máris megkezdte a maga munkáját a magyar földön. Egyik pestkörnyéki helyen egy római hitű és egy pünkösdista ember életében indította meg a lélek áldott felforgató és tisztító munkáját. A szél fú, ahová akar... A könyv szava sokszor komor, mint maga az a nép, amely ott él az ezer tó rejtelmes világában, sokszor kemény, mint az ítéletszó, de mindig áldott, mint a Lélek beszéde. Sz. J. Veaet a kereszthez út! (Finn egyházi ének.) Jöjj te szegény, bűnös szenvedő, Vezet a kereszthez út! Értea meghalt a kereszten Ő, Vezet a kereszthez út ! Jöjj, hagyd ott életed gondjait, Urad a terhed’ leoldja itt. Jöjj szegény lélek, indulj el már; Vezet a kereszthez út! Hangzik az ige s oly édesen: — Vezet a kereszthez úti De még a bűn rabja életem. — Vezet a kereszthez út! Vezet út. vezet, ám nem nekem, Kuoísalalnen Pál, a finn parasztprófeta. Gyarlónak nem szól a kegyelem. — Néked szól, néked, indulj csak el; Vezet a kereszthez út ! Óh, amint hallom ezt, ugyvan-e? — Vezet a kereszthez út! Bűnös a kereszthez juthat-e? — Vezet a kereszthez út! Még nem is bántam meg bűneim, Átvisz-e a halál tőrein ? —Jöjj szegény lélek, indulj el már; Vezet a kereszthez út! Még le kell vetnem bűn-terhemet! — Vezet a kereszthez út! Ingyen nyerném el kegyelmedet ?! — Vezet a kereszthez út! Áldott az ige, ám nem nekem, Szenteknek szól csak a kegyelem. — Jöjj csak, jöjj még ma, indulj el már; Vezet a kereszthez út! Hiszen a telkembe' hit sem ég, — Vezet a kereszthez út! Szivem a bűn rabja egyre még! — Vezet a kereszthez út! Nem tudok bűn nélkül élni sem, Nem tudok bűnbánón kérni sem. — Indulj csak még ma, indulj el már; Vezet a kereszthez út! Vágyam sem hajt indulás után. — Vezet a kereszthez út ! Nem visz-e képmutatás csupán ? — Vezet a kereszthez út ! Szégyellem: oly nyomorult vagyok, Istenhez így nem indulhatok! — Jöjj csak amint vagy, indulj, siess; Vezet a kereszthez út! Fordította: Scholtz László. Isten hárfása. Történeti elbeszélés. írta: Kapl Béla. 13 XI. Fárasztó napi munkája után behúzódik bolthajtásos szobájába s elmélyedve olvassa a zsoltárok könyvét. Előtte kékesfehér papíros, kezében ludtollból faragott kalamus. Kissé félretolja a bibliát, lassú megfontoltsággal ír néhány sort, javít rajt néhány szót, azután elveszíti tekintetét szomszédék házfedelén. Hirtelen nyílik ajtaja. Hivatalnok ember szól be: — Az öreg ügyvéd úr kéreti, informátor úr. Felkel és ágyra dobja dolgozó kabátját. Még ingújjban áll szobája közepén, mikor újabb kopogás hallatszik. Cselédlány áll a küszöbön. — Az ügyvédné asszony kéreti, Gerhardt úr. Fejével biccenti a tudomásulvételt s belebújik kabátjába. Csendes sóhajtással éppen írásait zárja fiókjába, mikor újból nyílik az ajtó s paszatos konyhalány lihegve bekiált: — Gerhardt úr, tessék lemenni a fiatal ügyvéd úrhoz. Komoly, férfias arcán szelíd mosolygás fut végig, amint a tapasztalt ember ügyességével hirtelen számot vet teendőivel és elrendezi az egyidőben kapott három parancsolat egymásutánját. Először az öreg Berthold Andráshoz megy. Az előszobában két irnokféle sercegteti a tollat, fejüket se emelik Írásukból. A belső szobában nyitott könyvek között ül a család feje: idősebb Berthold András. Hirtelen feláll s íróasztalához támaszkodik. Magas. csontos alakja megnyúlik a térdig érő fekete kabátban, melynek nyakán és mellén kifogástalan fehérségű fodrozott nyakkendő világít. Borotvált arcát kemény vonások teszik jellegzetessé. Szemeiből tudás és vitatkozási kedv fénylenek. Mélvzengésű beszédében pallérozott mondatok illeszkednek egymás mellé, mintha nem négvszem között beszélne, hanem nagy nyilvánosság előtt szónokolna. Néhány ív papírost vesz fel az íróasztalról. — Informátor úr, legyen szives ezt a fellebbezési iratot átiavítani s kalligrafikus lemásolásra az irodának átadni. Nagyon kényes irat, úgyhogy különös fontossággal bír, hogy kifogástalan latinsággal legyen megírva. — Meglesz, ügyvéd úr. — Azután arra kérem, hogy ezt a másik elaborá- tumot tanulmányozza át, ha van egy kis szabad ideje. Holnap azután tárgyalja azt le Fritze Péter konsisto- rialis elnök úr irodájával. Ha pedig valami különös megjegyzése lenne a munkálatra, úgy azt közölje velem. — Meglesz, ügyvéd úr. Gerhardt Pál átveszi az iratokat, azután átsiet az
