Harangszó, 1933
1933-02-26 / 9. szám
XXIV. évfolyam. 1933 február 26. 9. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1810-ben. Laptulajdono* Dunántúli Luthar-8zövatség. ál Országos Luther- Szövetség hivatalos lapja. Maxjalanik minden visárna*. Poatacaeklcazámla: 30.528 (előfizetést elfogad minden evang lelkész és tanító. Ab engedelmes Istennek, aki Jiisa benne és cselekssi, amit ö parancsol. Luther. A „MazangasA" szerkesztő-kiadóhivatala GYŐR 0., Petófi-tér t Elófizetóti ara nefyedévre 1 P 28 fillér félévre 2 P H) fillér •ífy évre 4 P 8(> fillér jioportos küldéssel lO*/«-oa kedvezmény Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre t P 80 fillér Ap. csel. 19, 13—17. Efezusban vagyunk. Pál apostol hirdetése nem volt hiábavaló. Fölébresztette az alvókat és a varázslás és kuruzslás hazájában, Efezusban terjedt a világosság a szivekben. A város és lakói telve voltak sötétséggel, babonával, ezüst istenekkel. A bálványimádás adott kenyeret az ezüst ötvösöknek, az ördögűzés pedig a fekete mágia iparosainak. „Efezusi iratok“ néven ismerte a széles világ azokat az irattekercseket és könyveket, amiket a sötét varázslás céljaira gyártottak Efezusban és mérgezték vele a saját és széles körzetben mások lelkeit. A város legnagyobb hírességének mégis a „sokkeblű“ Artemis istennő szobrát tartották: vallása a test vallása volt. Ebben a vaksötét városban hirdette Pál a Krisztus világosságát. A lelkek kezdték szaggatni az ördögnek bilincseit. A Krisztus öntudatlan hatása alá kerültek még az efezusi ördögűzők is. A mennyei szél- fúvásnak nem tudtak ellenállani és előállott lelkűkben az a lehetetlen helyzet, hogy az ördögöket ezentúl ők is a hatalmas Jézus nevében akarták kiűzni. Eldobták régi varázsformuláikat és e szavakkal űztek ördögöket : „Kényszerítünk titeket Jézusra, akit Pál hirdet“. Az ördögűzés úgy látszik akkoriban közönséges, de egyúttal jövedelmező iparág volt, mint manapság a spi- ritizmus. Különösen Skévának, a zsidó főpapnak fiai tűntek ki az ördögűző iparágban. Amikor azonban egy házban a gonosz léiket akarták kiűzni a megszállóiból, kínos eset történt. A gonosz lélek így felelt a Jézus nevében mondott varázsformulára: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de kik vagytok ti?“ Evvel nekik támadt, dulakodás keletkezett, leteperte őket, úgy hogy Skéva fiai megsebesülve, meztelenül menekültek ki a dühöngő kezei közül. Mi történt? Ítélet Skéva fiai fölött. Zsidó főpapnak voltak a fiai, nem hittek a Jézusban és mégis a Jézus nevében akartak ördögöt űzni. A megszállott ember észreveszi azt a kiáltó ellentétet, hogy mikép veheti valaki a szájára Jézus nevét, aki nem hisz benne! A megszállott ember világosan beszél: Jézust ismeri, Pálról is tud, de kik vagytok ti? Ti zsidók vagytok, semmi közötök nincs ahhoz a Jézushoz, akinek a nevétől csodákat vártok. Még az ö gonosz lelke sem tud elviselni ennyi becstelenséget, ennyi erkölcsi lehetetlenséget. Amik megirattak, a mi tanulságunkra írattak meg. A biblia ezzel a történettel egy örök példát állított fel arra, hogy akinek a Jézushoz semmi köze, az ne akarjon az ő nevében beszélni vagy cselekedni. Ha még egy gonosz lélek is dührohamot kap erre az erkölcsi visz- szásságra, mennyivel mélyebben kell érezni ezt a tiszta léleknek, aki a Jézusért él és hal. A keresz- tyénség fiai ne legyenek Skéva fiaihoz hasonlók. Főleg a japán és kínai bírálók vetik ezt az európai keresztyénség szemére, hogy nem él Jézus tanai szerint, hanem megtagadja azt. Megismétlődik a biblia szava: Jézust elismerik, Pál apostolt elismerik, de kik vagytok ti? Ti akartok minket megtéríteni, akik magatok pogányok vagytok? Az igehirdető személyét nézik és jaj annak, aki Skéva fia,' mert meztelenül kell a bírálók dührohama elől menekülnie. Ez az ige felemelt hangon, harsányan kiáltja bele a világba: ha Jézust akarod hirdetni és egyénileg nincs a Jézushoz semmi közöd, akkor pusztulj, jaj neked! Mert a keresztyénséget a vérzivataros időkből nem a fényes könyvek, a tudósok és lángelmék mentették meg, hanem azok a névtelen egyszerű emberek, akik élték a Jézus evangéliomát. Mindig is azok fogják megmenteni. Mert a Jézus vallása nem tan, hanem élet. „De kik vagytok ti?“ — ez a világ örök kérdése ma is a keresztyénség képviselőihez, legyen ez a képviselő érsek vagy vályogvető szegény ember. Ha képviseled a keresztyénséget, keresztyén vagy-e? Hiszed-e azt, amit mondasz? Pénzért teszed, mint Skéva fiai? A világ fölveti mindig az őszinteség kérdését hitbeli dolgokban. Joga van hozzá, elismerjük. Egyenként megkérdez bennünket, ha pap1 vagy ha tanító, ha presbiter, ha egyháztag, ha csak egy puszta keresztlevél tulajdonosa: milyen viszonyban vagy azzal a Jézussal, akinek a nevéről hagyod magad nevezni? A dühroham most is jelentkezik ellened, mint Efezusban, ha Skéva fia vagy. Elsöpör, legázol, megsemmisít. Skéva fiainak még a gonosz lelkek sem hisznek. Jézus ügye akkor fog diadalra jutni, ha Pálok, Silások, Barnabások állanak sorompóba, akik megdicsőitik életükben az Urat és akiktől nem merészeli megkérdezni a világ az örök kérdést: de kik vagytok ti? Egyezik a ti életetek az evangéliommal ? Iparág a mesterségtek, vagy pedig felülről jövő elhivatás? Ne vonatkoztassa senki ezt az örök kérdést csupán egyesekre. Mindnyájunknak szól, akik a keresztyénség boltivei alatt valaha szorgoskodtunk. Ez a kérdés megkérdez Skéva fiai. Irta: Endrelfy János.
