Harangszó, 1933

1933-02-19 / 8. szám

58 HARANGSZÓ 1933 február 19. ban, akár derült ég mosolyog reá, akár veszedelmek fellege borul egé­re, vagy mélységes bánatban, kínos szenvedések közt gyötrődik, gyer­meki bizalommal és alázatossággal azt a rendíthetetlenül élő hitet hor­dozza szívében és cselekedetei irá­nyításában, hogy ennek a végtelen mindenségnek minden életfokozata „a legmagasb menny s aether Uránjai ... a láthatatlan férgek“ végeden bölcs és végetlenül szerető mennyei Atya gondviselése alatt futja pályáját és az ő céltudatos kormányzásának engedelmeskedik. Amikor a természetnek, az emberi világnak jótékonyságát élvezve szí­vét örömök árasztják el, hálaáldo­zattal járul a Mindenható színe elé. Amikor pedig a természeti erők, vagy az emberek, avagy az ő saját gyarlósága pótolhatatlan veszteséget, szívettépő fájdalmat, vigasztalan szenvedést okozott és ha azt kell tapasztalnia, hogy elhagyta őt min­den élős élettelen lény, amiben oltal­mat, segedelmet remélhetne, nem csügged a hivő lélek akkor sem, mert fellobban szívében az élő hit és szelíden súgja fülébe : Most sem vagy egyedül. (Márk 5 : 36.) A le­sújtott, elgyötört lélek az örök sze­retetnek, a végtelen irgalomnak ki­apadhatatlan forrásához, a mennyei Atyához fordul, akinek oltárától senki nem távozik vigasztalódás nélkül. A végeden bölcsesség és igazságosság akaratában megnyug­szik és ebből a megnyugvásból me­rít erőt a további küzdelemre, mely­nek ösvényét a hit fáklyájának ra­gyogó fénye világítja meg lábai előtt. A németországi Gusztáv Adolf-Egylet centennáriuma. Képek a Gusztáv Adolf-Egylet munkamezejéről. Irta: Ziermann Lajos. 3 A következő nap délelőttié látogatá­sokkal telt el. Délután püspökünkkel résztvettünk a Zentralvorstand ülésén. A Gusztáv Adolf-Egylet helyi egyle­tekből áll. A helyi egyletek fiókegyle­tekké (Zweigverein) tömörülnek. Ezek megint főegyletekké. S a közel félszáz föegylet fölött áll a központi vezetőség, a Centralvorstand, lipcsei és vidéki ta­gokkal. A mi Gyámintézetünk nem szer­vezkedett be a Gusztáv Adolf Egyletbe, csak testvéries viszonyban, szövetségben áll vele. Éppen azért mi nem lehetünk tagjai a segélyeket osztó Centralvors- tandnak. Most is csak mint külön meg­hívott vendégek voltunk ott. Este a Gusztáv Adolf-Egylet szülő­városának, Lipcsének voltunk a vendé­gei. A Thomanenchor szebbnél szebb énekei közt a főpolgármester, a Gusztáv Adolf-Egylet elnöke és a sziléziai egyház elnöke váltottak szellemes, meleg üd­vözlő s köszönetét mondó szavakat. Mint minden esztendőben, úgy ez idén is a Gusztáv Adolf-Egylet ünnepi hetének vasárnapján a nagygyűlés he­lyén és vidékén diaspora-lelkészek hir­dették az igét. D. Kapi Béla püspök a szép Johanneskirchébe volt beosztva. A templom az utolsó helyig megtelt áhita- tos hívekkel, amelyeknek soraiban ott volt a Gusztáv Adolf-Egylet elnöke, D. dr. Rendtorff Ferenc titkos tanácsos, nyug. egyetemi tanár, neje és leánya s fia D. Rendtorff Henrik püspök, valamint a központi vezetőségnek több tagja s az osztrák Oberkirchenrat elnöke dr. Ca- pesius. Mindezek a vezető egyéniségek s a Jochanneskirche presbitériuma isten- tisztelet végeztével külön tisztelgéssel fejezték ki hálájukat püspökünk iránt. Kapi püspök János ap. első levelé­nek 3, 18—24. verseire építette fel prédi­kációját. A Gusztáv Adolf Egylet múlt­jának három történeti eseményéből in­dult ki. Először egy terméskövei jelölték meg a svéd király emlékét, azután érc­ből építettek néki emléket, Végül lélek­ben munkálkodó egyesületet szerveztek emléke megörökítésére. Kő, arany és lé­lek. Az egyesület munkája ma is a hit kőszikláján épül fel, amint egyik alapí­tója: Grossmann halálos ágyán testá- mentomba foglalta erre vonatkozó intel­mét: „Mondd meg az egyesületnek, hogy álljon meg erősen a hitben és ne lépjen le az egyház ama biztos alapjá­ról, melyet szolgálni van hivatva s mely­ből számára minden áldás fejlődik“. A Gusztáv Adolf Egylet működése a szeretetben válik teljessé. Ezt a szerete- tet cselekedet és igazság jellemzik. A cselekedet az egyház tényleges helyze­tével, az igazság pedig Jézussal kapcsol­ja egybe. Nem elégszik meg a szükség­let megszüntetésével, hanem Krisztus lelkét akarja érvényesíteni. Gazdag munka-térkép beszél áldásos működésé­ről. „Számold meg a templomokat, me­lyek nélküle soha se épültek volna meg, az iskolákat, melyek katedráján soha se gyulladt volna ki az evangéliomi hit fé­nye, a harangokat, melyek nélküle régen Isten hárfása. Történeti elbeszélés. Irta: Kapi Béla. 8 Pál szemeiben riadt félelem viliódzik. — Szerencsétlen! tönkre teszed magadat! — Azt csak bízd rám! •— Megtöröd apánk akaratát!-— Apánk nem tudta, hogy mit akar! — Szégyent hozol városunkra! — Fütyölök a városra! — Megzavarod anyánk siri pihenését! Magasba lendül már jobb keze, hogy kísérője le­gyen keményen pattanó válasznak, mikor hirtelen csen­des sóhajtásba fullad szava. Christian keze erőtlenül visszahull s lehorgadt fejjel, némán áll öccse előtt, mint a megsemmisülés szakadéka előtt megtorpanó bűnös ember. Pál ajkán másodszor csördül a kérlelhetetlen kor­bácsütés: — Megzavarod anyánk siri álmát! ... Christian testét láthatatlan erők rázzák. Földre- szegett tekintettel, mélyre hajtott fejjel lassan elmegy. Másfélhónap múlva reggel jelentik, hogy Chris­tian eltűnt. Este szabályszerű időben szobatársával együtt pihenőre tért, de reggeli harangszókor már üres volt ágya. Bejárják a kétszárnyú épület minden zegét- zugát, keresik padláson, udvaron, még a város utcáit is gyorsan befutják, nem találják sehol. Ezalatt Merck János rektor irodájában szigorú vallatás folyik. Külö­nösen Pált veszik keresztkérdések füzébe. Azután osz­tálytársai közül barátait hallgatják ki, majd a hai- nicheni fiúkat külön is. Kivilágosodik és jegyzőkönyvbe kerül minden s a rektor ezzel a szóval fejezi be a vallatást: — Elmehetsz, Paulus, becsületes és igaz fiú vagy! Napok múlva azután megérkezik Hainichen ma- gistrátusának értesítése, hogy a grimmai hercegi iskolá­ból megszökött Christianus Gerhardus ép egészségesen Gräfenhainichenbe megérkezett és gyámjának átada­tott. Mivel pedig kihallgatása alkalmával kijelentette, hogy ezen magasabb iskola elvégzésére hajlandóságot magában nem érez és cselekedetét szégyelve, azt szív­ből megbánta, megkéretik a hercegi iskola rektorátusa, hogy eme ifjú könnyelmű cselekedetét a választófejede­lemnél be ne jelentse, hanem néki kegyesen meg­bocsásson. Pál szorgalmas tanulással és jó magaviselettel fe­lejteti bátyja meggondolatlanságát. Históriából és geográfiából mindig kitűnően felel. A latin és görög klasszikusokat folyékonyan olvassa és magyarázza. Siber Ádám poémás könyvéből gyönyörűen deklamálja Jézus szenvedéséről zengedező versezeteket s Hutter

Next

/
Thumbnails
Contents