Harangszó, 1933
1933-12-17 / 51. szám
XXIV. évfolyam. 1933 december 17. SÍ. szám .lapítom KAPI BÉLA 1910-ben. LaptoUjdonoe Dunántúli Luth(r-8z6v9tii| ae o tekekor Lather- itiiTotséc hlTitaloe lapja. Mogjeienik minden vasárnap, i'oatacaehksiámla: 3t> 52t> Klőfisetúrt olfcgsd minden erasp lolkáax ia tanitd. Emberek készüljetek, Jézust, ki jő értetek, Jól meggondoljátok Mikép fogadjátok ! * „iMraafmó“ aaacfeaaaU-kUdöhltralnSa GYŐR 0., Petői-Mr I. ZlSBaeMai ára' negyedérrs 1 P 18 Ollát, félévre 8 P 40 Oilto. Kcr árra 4 P 80 fillér Csoportos küldéssel lO*/*-oa kedveaménf Amerikába agéas éne 2 dollár; ál atódállamokba aecTédévre 1 P (0 lilét Gondűzés. Filippi-i levél IV. 6. „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörges- tekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.* A ggódás ... ezt a szót másként így fejezhetem ki: Isten nélkül gondolok a jövendőre . . . Aggódás ... a nekibusult, szomorú lélek tulajdonsága, amely akkor vesz erőt rajtunk, valahányszor elfelejtjük, hogy mindig Isten kezében vagyunk . . . Aggódás . . . olyan ez, mint az ólmos, nehéz felhő, mely ráfekszik lelkünk világára, hogy a karácsony napsugara be ne aranyozhassa azt . . . Ámde, amint a madár gyors repüléssel keresztül töri magát a nyirkos felhő vastag rétegén és túl a felhők világán napsütésben fürdeti szárnyát — az aggódó emberi lelket is így emeli az imádság minden gond és aggodalom sötét felhője fölé és elvezeti az Isten atyai szeretetének napsugaras világába ... Ez a szeretet ajándékozta nekünk a megtartó Krisztust, a mi szívünknek ezt a legnagyobb ajándékát — és bizonyosan nem ajándékozta volna nekünk őt, ha mindenben nem akarná igazán a javunkat.. . Aki komolyan hisz a karácsonyi csodában, annak szívéből kihull az aggódás . . . Minden madárnak két szárnyra van szüksége, ha fel akar emelkedni a magasba. Fél szárnnyal, csonka szárnnyal csak a földön tud vergődni a legbüszkébb sas is . . . Az imádságnak is két szárnyra van szüksége, ha fölibe akar emelkedni a nehéz aggódásnak. Az imádság egyik szárnya a könyörgés, azért, ami nincs ... a másik szárny a hála az elvett jókért, azért, ami van . . . Minél mélyebb és erősebb szívünk hálája mindazokért, amiket cselekedett velünk az Úr kegyelme, annál boldogabban csattog a könyörgésünk szárnya mindazokért, amit alázattal várunka mi Istenünk kegyelmes kezéből . . . És így imádságunk hálaadásával és könyörgésével olyan közel jutunk életünk hűséges és szerető Istenéhez, hogy szívünkből elpárolog minden aggódás, mert Isten közelében nem fér meg a gond. . . szállást vesz nálunk csendes égi Mindég és minden körülmények között egyformán végtelen fontossággal bírnak Krisztus Urunk intelmei, tanácsai s mindenkor elkötelező az ő parancsa. És mégis, most ádvent idején, mikor önmagunkba tekintünk s bűnös nyomorúságunk nagyságát átérezzük, — mert hiszen Krisztus küldetésének elsősorban a mi bűnösségünk az oka, — kettőzötten érezzük mai lelkiállapotunk tarthatatlanságát. Valami érthetetlen tehetetlenség lett úrrá felettünk. Az ígérgetésekből, a folytonos várakozásból, helyzetünk javulásának a reményléséből is kikopunk. Mikor gond nélkül éltünk, nem láttuk mások életét, a saját életünk folyása teljesen lekötötte figyelmünket. Csak néha-néha voltak fájó lel- kiismeretfurdalásaink. Ma egészen más a helyzetünk. Ma a külső nyomor valami szörnyűséges folytatása és betetőzése a belső nyomorúságnak. Ma nem egyszer szorongatva a fojtogató gondtól kiáltunk a zsoltáríróval : „A mélységekből kiáltok Hozzád, Uram !“ Legyünk nyilt szemmel járók. Ma nemcsak az írásból a templomban szól feléd az intelem : Nézz körül, hanem az Isten keményebb eszközökkel figyelmeztet. Ne feledd el, béke, amelyről boldogan énekelünk majd karácsony szent ünnepén . . . Mennyei Atyánk 1 Segítsd szívünkben megőrizni a te békességedet, hogy nehéz gond, emésztő aggódás ne rontsa meg a mi karácsonyi örömünket . . . „Kik nyomorúságot láttok, Bízzatok, Uratok, Gondot visel rátok. Hivő nyája segítségei Nála lel, felemel És nyújt menedéket.' Ámen. * semmisem történik véletlenül és céltalanéi. Kétségtelen, hogy az Isten keményen leckéztet bennünket! A kényelmes keresztyénségnek ideje leáldozott, ez az idő a vagy-vagy, igen-igen ideje, olyan idő, amelyre ráillik Ámos próféta szava: „Az eszes hallgat ebben az időben, mert gonosz ez az idő“. (Ámos 5 13.) „Megesküdött az Úr Isten az ő szentségére, hogy imé napok következnek reátok, amikor szigonyul visznek el titeket és a ti maradékotokat halászó horoggal“. (Ámos 4 2.) Komoly,f nehéz időket küldött ránk az Úr! Nézz körül. Való-e ebben a komoly, annyi szenvedéssel és keserűséggel teljes korunkban a te gondolkodásmódod? Micsoda kigúnyolása az életed a te fejbó- lintásos elismerésed az evangélium igazságait, intelmeit, parancsait illetőleg. Hiába csodálkozol Niko- demusszal, olyan időben élsz, amikor az ígérgetés nem elegendő. Ez az idő a leszámolás ideje. Imádkozzál és dolgozzál! Ami ma körülötted történik, az a legkomolyabb intelem : nézz körül! Ne engedd magadat azzal a köznapi hazugsággal megtéveszteni: elég neked a magad bajod! Nézz körül! Irta : Dr. Szeberényi Gusztáv.
