Harangszó, 1933
1933-12-10 / 50. szám
1933. december 10. HARANGSZÓ 405. vek, évszámok, események, helyi vonatkozású dolgok feljegyezve. A türelmi rendeletet 1781. december 24.-én hirdették itt ki. Másnap, karácsony 1. napján tartják a hivek első gvűléseiket az akkori felügyelő házában; ekkor határozzák el. hogy engedélyt kérnek templomépítésre. Az első kér- vénvf Eördöuh M. fogalmazza. 1782-ben envenesen az uralkodótól kérnek engedélyt nyilvános istentisztelet tartására. A kérvénv kedvező elintézése érdekében Khern Mihálv. Köttet Adám tesznek lényeket az envházközség nevében. Mind hiába. Végül új kérvényt visznek 11. Tő- zs«f császárhoz Fiieb lános és Stettner Mihálv. Ma is élő kőszegi családok hit- hü ősei Ugyanez évben hiteles kimutatásban iga7o1iák. hogv ekkor Kőszegen .852 ev. család élt és 10 591 fr-t gvöitött össze az úi templomra: 418 fr-t pedig a lelkész évi iavadalmazására. Bizony csodálatra méltó áldozatkészség s a hit- hűség ragyogó példája. Végre 1782. má- ius 25.-én megkapják az engedélyt az építésre. Még aznap kiszemelik a helvét s a telket is megvásárolják. Az építés gyorsan ment. A hivek a szó valódi értelmében versenyezve vették ki részüket a munkából, őszre készen lett, ádvent első vasárnapján, ami akkor nov. 20.-ra esett, már fel is avatják. Ruzgó- ság szárnyán szállt az ének az új templomból: ..Dicsérd én lelkem a dicsőség örök Királyát! . . .“ Be sok sóhaj, vágy, aggódó remény szállt addig az ég felé. amíg ez így beteljesedett, valósággá lett! ... Méltó dolog, ha ilyen történeti emlékeket előhozunk a feledés homályából s ünnepelve gondolunk a nagynevű ősökre s a szent emlékként ránkmaradt régi kőszegi templomra. 'Orbán Károly. kenyér, míg így éhen pusztulok. Dermedt ujjait szemeihez emeli, hogy fagytól vagy talán fájdalomtól kibuggyanó könnyeit letörölje. A negyedik kisdiák szó nélkül, lehajtott fővel hagyja ott társait a hideg, huzatos kapualjban s a zajos korcsma felé indul, ő már nem bírja sem a hideget, sem a hidegnél ezerszerte is kin- zóbb éhséget. Támolyogva lépked át az úton, az éhségtől és a hidegtől alig áll a lábán. A korcsmaajtóban még megáll, mintha gondolkozna, hogy belépjen-e, ne térjen-e vissza a nyomorgó, de becsületes életbe. Aztán megnyomja az ajtó kilincsét és belép. Az ajtó becsukódik mögötte, a korcsmái zaj ujjongásba tör ki: úgy látszik, tárt karokkal fogadják az újonnan érkező társat. A megkisebbített csoport sóvárogva néz az eltűnt társ után. de példáját egyik sem meri követni. Kínos csend támad közöttük. A szomszédos csűrből a csépelés ütemei hangzanak szabályszerű dallamossággal. A. dús istenáldást csépelik ott. A tél verebei úgy látszik, megsejtették, hogy mi folyik ott, csapatostul lepik el a szomszédos fákat, be-beröppennek a csűr alá, egy-egy magocskával, a szeSZÁZÖTVEN ÉVE MÁR.. .*) Százötven éve már...! Áldott kezek Törhetlen hittel munkába kezdtek. A szent akarat im csodát miveit, Mindent leküzdve templomot emelt. Miről a lelkűk csak úgy álmodott.. . Benn oltár állott...! Az Úr legyen áldott... S hogy itt az élők ma ünnepelnek, Sírjukból kelnek az ősi hivek, Számadásra hinakl Feleljetek Ti ünneplő, élő kőszegiek!! Áll-e még a templom ? Él-e a hit. .. Melyen csorbát százötven év nem üt? Ott-e a fiák az ősök nyomán . . . ? Fel-felzeng-e a dal: „Az erős vár ...“ ? Járjátok-e az igazság útját? Követitek-e a lélek szavát ? Kéznél van-e a régi biblia . ., Vagy gerendán lepi évek pora ? Ottan vagytok-e az oltár körül Ha a: „ Készítsd magad ,.“ lágyan zendül?... Van-e bünbánat, igaz megtérés . .. Vagy megfojt mindent a kapzsi önzés ...? A szegényt, árvát észreveszitek .. , Ha a könnye csorog előttetek ? Becsület, hűség, szent jóakarat, Ott van veletek egy fedél alatt ? Megvetitek a becstelenséget. ., Elfordultok attól, mi szenny s vétek ? Ha vész ostromol hazát, hitet.. . Tudtok-e áldozni vagyont, éltet? Az ősök kérdeznek: Kőszegiek ... Megértek-e egy más ilyen ünnepet. .. ? Megtartjátok-e az örökséget.. . Mit másfétszáz év alkotott, védett? Nem ígéret kell...! de szent akarás, Mely előre néz, nem tűr alkuvást, .*) A kőszegi templom 150 éves jubileuma alkalmából. mesebbje esetleg egy-egy kalász darabkával röppen vissza, amelyet elfogyasztani letelepszik a hóra. A többiek meglátva ezt, csapatostul röppennek oda, parázs verekedés, veszekedés támad a dús lakomán. A kapu alól némán nézik a kis diákok a verebek mosolyra keltő harcát a buzaszemért, bár egyiküknek sem jut eszébe mosolyogni. Végre is az egyik megszakítva a csendet, szól: — Édes Istenem! Milyen jó lenne verébnek lenni! Egy-két buzaszemecskével jóllaknánk! Márton diák arca felderül: íme az Ür táplálja, gondozza ezeket az apró verebeket, hogyne gondoskodnék akkor róluk is az Úr! Hiszen úgy mondja Jézus: ti pedig drágábbak vagytok sok, sok verebecskénél. A bizalmatlanság, a kétségbeesés leikéből egyszerre eltűnik, szíve megnyugszik Istenében. — Jeriink! — szól búsongó társaihoz. — Az Isten gondoskodik a mezők liliomáról, apró verebecskéiről, gondoskodni fog rólunk is! — s máris indul. A kis csoport követi, hátha a bizakodó Mártonnak igaza lesz és valaki megkönyörül rajtuk. (.Folytatjuk.-) Az ős oltár füzét hittel rakja ... A pásztort s nyájat együtt tartja; Az apák nyomán végzi a munkát, Istent imád, véd hitet, hazát...! Porladók lelke semmi mást nem vár: Álljon a templom, benn a szent oltár! Oh, hogyha ennek hűn megfeleltek : Az Úr veletek! Ünnepeljetek! Orbán Károly. Az ágostai hitvallásnak XVIII, századbeli ismeretlen fordítása. Irta : Horváth Miklós. Az ágostai hitvallásnak négyszázados évfordulója alkalmából megjelent tanulmányok (D. Payr Sándor, Sólyom Jenő) kimerítően ismertették a magyar nyelven eddig megjelent fordításokat. Köztudomás szerint a XVIII. században egyetlen fordítás jelent meg nyomtatásban, még pedig 1740-ben Jénában névtelenül. D. Payr Sándor szerint Szeni- czei Bárány György tolnai esperes, sár- szentlőrinci lelkész volt a könyv fordítója és kiadója, Sólyom Jenő azonban I.övei Balázs gvőri lelkésznek 1692-ben megjelent fordításával összehasonlítván azt állapította meg, hogv ez nem önálló fordítás, hanem az 1692-es fordításnak kissé megváltoztatott újabb kiadása, (ösvény 1920. 106. 1.) A győri evang. egyházközség könyvtárában A 225. sz. alatt van azonban egy 4-rét alakú bekötött kézirat, a szövege sűrűn írott sorokban jól olvasható írással van írva, a címlappal együtt 22 számozatlan levélre terjed. Egy-két szó törlése van csak benne és kétféle kézírást különböztethetünk meg, tehát másolatnak tekinthetjük. A győri kézirat címe: „Az meg nem máséttatott Augustana Confessió, azaz Egynéhány Fejedelmeknek és Városoknak Vallástételek, melly Auguszta Imperiumi Városban 1520. Észt. tartatott Imperiumi Nagy-Gyűlésben Sz. Iván hav. 25. napián az Győzhetetlen Eötödik Károly Római Tsászár és Imperiumbéli Fejedelmek előtt elolvastatván., ugyan enilétett Fels. Rom. Tsászárnak Németh és Deák nyelven bénvujtatott, és most Az Authentikus Németh egyébb Symbolikus könyvekkel az Evangyelikus Fejedelmeknek parancsolattyából 1580. Észt. kibotsátott Exemplárból magyarrá for- déttatott, az Elől—Járó Beszédben pedig a közönséges Keresztény Anya-Szent- Egyháznak három Feő-Vallástételeinek és Kiváltképp az August. Vallástételnek Históriái és okai rövideden leirattattak.“ Az elöljáró beszéd 8 számozatlan levélre terjed, a végén a fordító felsorolja az ág. hitvallásnak általa ismert addigi magyar fordításait: „legelőször a Pál- házi Göncz Miklós, Szeredi Prédikátor és Dunántúl való Magyar Augustana Confession levő Eklesiáknak Superin- tendense 1619 Esztendőben az egész Symbolikus könyvekkel együtt fordította, mcllyek mind írásban maradtak és most is kevés híjával a Sopronyi Ev. Convent Bibliothekájában (könyvtárában) megvagynak. Úgy azután 1628. Pápán Samareus (Samarjai) János Ha-
