Harangszó, 1933
1933-01-01 / 1. szám
1933'január 1. HARANGSZÓ 5 fássá válni közöttük, akkor értékes lenne az együttjátszás. De ilyen feladatok megoldására csak az idősebb képes és ilyen játszótárs a cserkészvezető. A cserkészet a fiús élet minden szépségét, értékét nagyszerű csokorba kötötte és ezért hódította meg az egész világ ifjúságát. A cserkészet ügyesen kihasználja a romantikát pl. a tábortűz lángjainál, észrevétlen átmenettel a nevelés szolgálatába állítja anélkül, hogy erkölcsi lólábat lógatna. A cserkészet kielégít a kalandvágyat kirándulások, harci játékok keretében s a rövid megbeszélések kapcsán, de közben itt-ott figyelmeztetéssel, fegyelmezettséget, lovagiasságot hoz ki belőlük. Együtt énekel a madárral, örül a mezőnek, a kék égnek, megfigyeli az állatok életét és igy megszeretteti a természetet, s a természetben való egészséges életet, amely mind szépség és tisztaság. A természet ismergetéSében meglátja és megtalálja Istent és erre az útra nagv szüksége van, t. i. hogy szelilemi szükségének megfelelően jusson Isten megismerésére s a vallás törvényeit a cserkészéletben életté váltsa. Igv nyer segítséget a cserkészetben a túlságosan absztrakt vallástanítás is. Az éjszakai őrtállás, az egymáson segítés sok lehetősége s a 10 törvény szellemének állandó gyakorlása összekovácsolja a fiukat az eljövendő magyar idők jobb harcosaivá. A külföldi utak meg egyrészt nagyvonalúságra nevelnek, másrészt éles meglátást, megérzést fejlesztenek a magyar sors s a magyar feladatok meglátására, megérzésére, az isteni magyar küldetés apostoli teljesítésére. Az esős idővel, tábort rongáló viharral való küzdelem, rrieg a táborozás önálló férfias feladatok elé állító nomád magyar életének minden mozzanata, küzdelemre nevelő, de egvuttal fiúsán vidám sok kacagást szerző, mégis életre nevelő erő és ez az erő az összetartásnak is alapja, ebben a hitványán széthúzó magyar életben. Túljárok már a szokásos cikk keretén, de még igen sok szépet mondhatnék el, a mi szép cserkész életünkről, amely egyúttal a legmodernebb pedagógia útja lett. Ez a cserkészet belenőtt az életbe és hisszük, hogy lassan azt is igazabbá, szebbé fogja formálni. Ez a mozgalom szélesebb alapokra helyezkedett a 12 éves alsó cserkész korhatáron aluli kisfiúk beszervezésével. Ilyen előkészítő munka újabban a magyar kisfiúk lelküle- téhez szabott cserkészapród-mozgalom. A múlt nyáron 12.000 cserkész táborozott a csonka haza minden részében s a legtöbb csapat egyszer-kétszer meghívta a táborába a közeli falu lakosságát s a falusi testvérekkel együtt énekeltek szépséges népdalokat, azután beszélgettek, mesélgettek, uj erőt gyűjtöttek a magyar lélek élő vizéből. Nagy szükség van erre az erőre, hogy velük s az egész nemzettel összefogva elindulhassunk uj magyar építőmunkára Isten parancsára. Vitéz Faragó Ede. Evangélikus Lelencotthon. Könyfacsaró, szivettépö Ínség és nyomorúság vonul el felettünk. A nincs kiált felénk minden országból, minden városból, minden utcából, minden kis kunyhóból. Segítség, adjatok! Kiáltják a világ éhesgi és mezítelenjei... És ebbe a siró, jajgató és hörgő panaszfolyam bábeli hangzavarába bele vijjog egy minden panaszhangnál élesebb, egy velőt rázó ijedt segélykiáltás, a naponként meggyilkolt csecsemők tetemre hivó panasza. Meddig tűritek keresztyén népek, az evangé- liom népe, hogy ártatlan újszülött emberpalántákat megfojtsanak és azután kidobjanak az elhagyott utakra, csatornákba, a szemétre és kitudná felsorolni, hányféle biinkereste helyekre? Az emberi test Isten legszebb teremtménye, a lélek temploma. Meddig tűritek hát keresztyének, hogy ártatlan emberi életeket pusztítsanak el, pogány módra, a sátán faj- zatai? A keresztyén világ második évezredének alkonyához közeledünk és alig van nap, amikor azt nem olvasnánk valamelyik újságban, hogy valahol megölte egy bestiális anya az újszülött gyermekét, mert nem akarta bűnének következményeit viselni, nem akart anya lenni, jobban félt az emberektől, mint a büntető Istentől. Mily gyászos bűne ez a társadalomnak. Keresztyén népek életében pedig ennek nem szabadna előfordulnia. Már az ószövetség népénél is különös isteni kegyelemnek. Isten kegyelmi ajándékának "tekintették a gyermeket és boldogtalan, szerencsétlen, sőt üldöztetés tárgya volt az az asszony, akit a jó Isten nem áldott meg gyermekkel, mert Isten büntetésének tekintették, ha valakinek nem volt gyermeke. Ha a zsidóknál igy volt, hát akkor hogyne volna áldás, boldogság a gyermek az újszövetség népénél, Krisztus híveinél. De ha áldás a gyermek, akkor nemcsak a szülőnek áldás, hanem az egész közösségnek, a gyermek az egész keresztvén közösségé, azzal szemben mindenkinek vannak kötelességei. Épen ezért tegvünk valamit, hogy ne fordulhasson elő az a sok gvermekgyilkosság, érezzük ezért a felelősséget Istennel szemben mi is. Oh testvéreim, nem sir fel a ti szivetek és nem mozdul bennetek a lelkiismeret, valahányszor egy ilyen gyalázatos rémtettet olvastok az újságban? Oh ébredjen fel a lelkiismeret és érezzünk közösséget ezekkel a szerencsétlen, még születésük előtt halálra Ítélt gyermekekkel! Érezzük meg a felelősséget, mely ránk hárul s legalább buzgó imádságban kérjük a jó Istent, hogy hárítsa el ezekről az ártatlanokról a gyilkos kezek fojtogató karmait. Kérjük az Istent, tegyen bennünket képessé valamit cselekedni, lehessünk cselekvő keresztyénekké, akik a bűnt nemcsak látják, hanem elszánt akarattal felveszik a küzdelmet a bűn ellen. Mit tehetünk tehát? Jól tudom, hogv a törvény megszigorítása nem volna elég, hogy a bűnt kiküszöbölje és az embereket elrettentse a bűntől. Ebből következik, hogy nekünk nem az lesz a feladatunk, hogy szigorú törvényekért harcoljunk, hanem az, hogy ráfordítjuk a figyelmünket elsősorban azokra a drága kis csecsemőkre, akiket meg akarunk menteni. Ezekhez kell közel jutnunk s ha máskép nem lehet, el kell könyörögnünk őket a gyilkosoktól, hogy azután boldogan felkarolhassak a kis bárányokat és a jó Isten megsegítő és áldó kegyelmének segítségül hívásával jó keresztyénekké, jó evangélikusokká nevelnünk. Építsünk egy lelenc otthont! Már látom testvérem, amint fanyalodva mondod: miből? Most, amikor minden gazdasági egység összeomlik, amikor az emberek az éhenhalástól félnek? S mégis, mégis szent meggyőződésünk, hogy épen most kell ezt megtennünk, mert megértettük, hogy Isten intő szava szól hozzánk, épen ezekből a megszaporodott gyermekgvilkosságokból s jaj nekünk, ha mi csak siránkozunk és nem cselekszünk. Nem nézhetjük tovább ölhetett kezekkel a bűn rombolását, oda kell állanunk csekély erőnkkel rohanó árja elé, mert h^ felvesszük a bűnnel szemben való harcot, nem leszünk egyedül, erő lesz a mi erőtlenségünkben maga az Ur! E helyről hívok fel mindenkit, aki közösséget érez ezekkel a kitett csecsemőkkel, jöjjön és segítsen felépíteni az első magyar evangélikus lelenc otthont. Tegye meg mindenki amit jó szivvel megtehet. Aki e sorok olvasása után úgy érzi, hogy ez az tigv méltó arra, hogy jószívű adományával támogassa, az ne restelje akár a legkisebb filléres adományával is ajtónkon bekopogni, mert alázatos és hálás szivvel köszönjük a jószivü segítséget. Gondold meg, testvérem, hogy a te filléred egy gyermeket menthet meg a gyilkosságtól. De kérve-kérünk mindenkit, hogv csak az adjon, aki önzetlen, áldozatos jó szivvel tud adni. (Adományok Evang. Gyermekotthon cimre Sopron, Deák-tér, egyetemi épület küldendők.) Dr. Holló Árpád. Levél egy levélről. Amikor az elmúlt nyár folyamán elhagytam csaknem egy esztendős tanulmányaim színhelyét, Svédországot, néhány svéd lelkészbarátom ama komoly Ígéretével keltem útra, hogv minden érdekesebb, fontosabb eseményről beszámolnak, amely a svéd evangélikus egyház életében lejátszódik. Örültem Ígéretüknek, mert ezzel igen alkalmas módot nyújtanak arra, hogv figyelemmel kísérhessem svéd evangélikus testvéreink vallási és egyházi életének folyását. Pár naonal ezelőtt megérkezett hozzám az első ilven levél. Érdekességével messze felülmúlta minden várakozásomat Egyes részleteiben meg egvenesen túlnőtt egyéni érdeklődésem határán. Ezért vagyok bátor e levél közérdeklődésre számot tartó és arra érdemes részét a Harangszó olvasó táborával megismertetni. Benne az evangélium diadalmas előretörésével, Isten országa erejével s a Szent Lélek csendes, de csodákat művelő munkájával találtam magam szembe. Erős bennem a reménység. hogy együtt örülnek velem mindazok, akik e néhány idézett sort elolvassák s akik ünnepnapjaink ezen áhítatos időszakában néhány gondolatban felkeresik hazánk határain túl élő evangélikus testvéreinket is, akik most ugyancsak örvendeznek azon, hogy ,,az Ige testté lett“, de akiknek éppen olyan nehéz akadályokat kell leküzdeniük, hogy szivükbe zárhassák az Igét, mint nekünk. „Talán ismeretes már előtted, hogy a nyár folyamán végbement képviselőválasztások következtében jelenleg tisztán szociáldemokrata kormányunk van. Bizonyára emlékszel arra, hogy amikor Svédországban voltál, csaknem nap-nap
