Harangszó, 1933
1933-01-01 / 1. szám
6 HARANGSZÓ 1933 január 1. után szó esett Artur Engbergről, aki a „Socialdemokraten“ c. baloldali napilap fpszerkesztője volt. Azt is tudod, hogy úgy emlegették mindig, mint a legszélsőségesebb szociáldemokratát és az egyház legnagyobb ellenségét. Egy esztendővel ezelőtt még a legnagyobb riadalmat és felzúdulást váltotta volna ki egyházi körökben a kult.-min. tárcának az ő személyével való betöltése. Most ez történt meg. öt nevezték ki Svédország egyházi (kultusz) miniszterévé. A riadalom és felzúdulás azonban elmaradt. Engberg Artur ma már nem az, aki azelőtt volt. Tagja volt és pedig első szociáldemokrata tagja, a nyáron összehívott rendkívüli egyetemes közgyűlésnek. Ott nagyon is pozitív álláspontot foglalt el az egyházzal szemben, amelyet oly sok időn át minden elképzelhető módon támadott. Nyíltan megvallotta ott, hogy előbb az egyház ellensége volt, de most már erős meggyőződéssel vallja, sőt hirdeti, hogy a vallásos érzésre, a vallásra igen is szükség van s az államnak elemi érdeke, hogy azok. akik ezt a vallásos érzést a népben ápolják (tehát a lelkészek), a lehető legtökéletesebb kiképzésben részesüljenek. Miniszteri programmjába azért tűzte ki célul „a jól javadalmazott lelkészi kar“ megvalósítását! A kommunisták erősen támadják ezen egyházbarátságáért. — Nem csodálatos, hogy egy ember, aki az egyháznak esküdt ellensége volt, ily nagy barátjává, szinte harcosává tudott válni az egyháznak. Egy intervju kapcsán meg úgy nyilatkozott, hogy minden nap olvassa görög nyelven írott Ujtestamentomát! Csodálatos idők!“ Lélekben mi is mondjuk a levélíró Hoff lelkésszel: Csodálatos idők! Csodálatos útjai Istennek, aki saját ügye ellenségeit js szolgájává, harcosává változtatja és avatja. A fenti néhány sorhoz nem fűzök kommentárt, talán elrontanám hatásukat. Csak hálát adok, hogy „az Ige testté lett“ és él és munkálkodik ma is! A fenti csodás eset felszítja bennem a reménység hamvadozó tüzét, parazsát s egyszerre úgy érzem, ez a levél az én legszebb újévi ajándékom. Kiss Qyörgy. OLVASSUK A BIBLIÁT. Isten ajándékai. Január 2. Földi és mennyei ajándék. II. Korinth. 8, 9. és 1, 20. így ünnepek előtt a nemesszivü emberbarátok mind arra gondolnak, miképpen ajándékozzák meg övéiket és segítsenek a szükölködő- kön, hogy az örömnek és szeretetnek egy-egy sugarát elhintsék azokba a hajlékokba is, ahol talán csak az életnek a nyom'oruságait ismerik. Ne felejtsük azonban, hogy minden földi ajándék, bármennyire szép és értékes, csak halvány visszfénye és árnyéka annak a mennyei ajándéknak, amellyel Isten ajándékozta meg az emberiséget az ő szent Fiában, a Jézus Krisztusban. Tekintsük meg, milyen ajándékokat nyújt nékünk Isten az ő szent Fiában. Január 3. Bűntől való szabadulás. János 8, 31—36. Galat. 5, 1. vers. Az a nagy ajándék, amit minden ember számára — kivétel nélkül — hozott az Ur Jézus, a bűntől való szabadulás. Igaz és boldog élet csak ott lehet, ahol szabadság uralkodik és pedig lelki, erkölcsi értelemben vett szabadság. Ezzel a lelki szabadsággal ajándékoz meg az Ur Jézus, amikor szabadokká tesz minket a bűnnek nehéz béklyóitól. Január 4. Lelki nvugalom, békesség. 32. zsoltár. János 16, 33. Az igaz, boldog életnek feltétele az is, hogy az ember megtalálja lelki nyugalmát, békességét. Az ember bűnös állapotában (míg a bűn uralkodik rajta) nem lehet igazán boldog, mert állandóan érzi a lelkiismeret furdalását, amely vádolja és megítéli őt. A lelkiismeret furdal'ásától csak akkor szabadulunk meg, hogy ha megbékü- Iünk és kiengesztelődünk a mi mennyei Atyánkkal, aki a mi bűneinket megbocsátja és a bünbocsánatban megtaláljuk lelkünk nyugalmát és békességét. Január 5. A boldog élet útja. János 14, 6. v. Filippi 3, 7—11. Az Ür Jézusban, aki szabadokká tesz minket bűneinktől, mégtaláljuk az igaz, boldog életnek az útját. Most már lelkűnknek nem is lesz más vágyódása, minthogy — megszabadulván bűneinktől — teljesen az övéi legyünk, neki szolgáljunk, jót cselekedvén mindenekkel. Ez a szolgálat ad a mi életünknek örök értéket és tartalmat. Január 6. Életünk végső célja. Máté 5, 43—48. Filippi 3, 12—14. Az Úr Jézusban nem csupán a boldog élet útját találjuk meg, de megtaláljuk életünk végső célját is. A cél nem lehet más és egvéb, mint hasonlóvá lenni Őhozzá, a Krisztus képében járni. E cél elérésére való isteni buzgóság, szent igyekezet, jelenti a mi életünknek teljes megdicsőülését. Ez az igyekezet — amelyről szólunk — magában foglalja a bűn ellen való állandó harcot és küzdelmet, magában foglalja Istennel való közösségünknek ápolását az ige-olvasás és az imádkozó élet által, magában foglalja a szolgálatot, Isten országának e világban való építését. Megcselekszed-e ezeket? Január 7. Honnan jövünk és hová megyünk. János 8, 12—14., Péter I.; 1—9. Életünk útja és végső célja, amint látjuk, eggyé lesz az Űr Jézusban. Ez útnak és e célnak a megismerése, megtalálása nagv-nagv örömöt, boldogságot jelent a mi lelkünk számára, mert a földi életnek ama legnagyobb kérdését illetőleg, hogy „honnan jövünk és hová megyünk“ — nem vagyunk többé bizonytalanságban. Elindultunk bűnből, nvomorúságból, de az örökkévalóság dicső honába tartunk. (Krisztusban megtaláltuk a mennyek országát.) Amikor tehát a boldog élet útját keressük, az egyén, a család, a társadalom, a nemzet, az emberiség számára egyetlen megoldás: a Krisztus. Január 8. Tárd ki szivedet. 145. zsoltár 14—21., Máté 3, 1—3. Ennyi áldás előtt tárd ki szívedet, lelkedet azoknak a lelkiajándékoknak a befogadására, amelyeket Isten áz ő szent fiában nyújt nékünk. Nyissuk meg előtte a mi szívünk, a mi életünk, a np házunk ajtaját, mert Általa és őbenne a békesség fejedelme, az örökélet Ura és Királya tér be hozzánk. Váczi János. Terjesszük a „HARANGSZÓ“-ti BÍZZUNK! Álmodtam éjjel nagyot, szépet: Láttam a szegény, rongyos, tépett, Keresztrefeszltett magyar népet Boldogan. Ébredtem tüstént s láttam sírva: Fekszik a népem sötét sírba'. Hatalmas Isten! Ez van-é írva Felőle? Hajnali sugár tört fel végre Feketeboltú magyar égre: Vigaszos válasz a bús kétségre: Bízzatok! Polster Jenő Frigyes. HETI KRÓNIKA. Kormányzói kézirattal január 20.-ig elnapolták az országgyűlés mindkét házát. — A kormányzóné karácsonykor 4000 gyermeket ajándékozott meg. — A miniszterelnök kijelentette, hogy Magyarország hivatalosan is a békerevizió álláspontját képviseli. — Aláírták az osztrák-magyar kereskedelmi szerződést. — A magyar-cseh áruforgalmi tárgyalások eredményesen befejeződtek. — Titkos választójogi törvényt és cselekedeteket követel az ellenzék a kormánytól. — A felsőház megkezdte az összeférhetetlenségi törvényjavaslat tárgyalását. — A kultuszminiszter negyvennyolc okleveles tanítót, tanítónőt és óvónőt juttat álláshoz. — Egy magyar gőzös a svéd partok közelében zátonyra futott, de megmenekült. ■— Csehországban influenzajárvány uralkodik. — A belgrádi kis- antant-értekezleten elhatározták, hogy tökéletesítik a kisantant szervezetét. — Franciaországban Amerika-ellenes tüntetések voltak. — A revíziós mozgalom mind nagyobb helyeslésre talál nemcsak Angliában, hanem Franciaországban is. — Az angol alsóházban és a lordok házában is szóvátették az erdélyi magyar- ellenes zavargásokat. — Nyolcszáz halottja volt a spanyolnáthának Amerikában egy hét alatt. KARCOLATOK. Úgy legyen ! — Úgy lesz-e ? Jl római egyház feje, Pius pápa, karácsony estéjén rádiószózatot intézett a világ népeihez, amelyben „zavartalan békét, megértést és munkát kívánt az emberiségnek. Jl beszéd, amelynek alaphangja elejétől végig a béke kívánása volt, ezekkel a szép szavakkal zárult: „Adja Isten, hogy béke, testvériség esztendeje következzék az 1932. év után“. Szioünk-lelkünk minden vágyával szeretnénk odaírni ez alá a szózat alá a mi ámenünket: „Úgy legyen !“ Ámde mi már annyi üres- beszédü béke-emlegetést hallót-
