Harangszó, 1933
1933-12-03 / 49. szám
1933 december 3. HARANGSZÓ 397. szavakkal válaszolt a küldöttségnek. Majd a svéd egyház képviselőjével együtt megtekintette a püspök a városka nevezetességeit: megfordult abban a szobában, melyben Luther született, abban a templomban, melyben Luthert keresztelték és abban a szobában, melyben Luther utolsó szavaival is az evangéliomról tett bizonyságot midőn vissza adta lelkét a mennyei Atyának. A püspök tiszteletére társasebéd volt. Este vallásos ünnepség volt melyen Kuthy Dezső egyetemes főtitkár, ki a püspököt kísérte, tartott előadást a magyarországi lutheraniz- musról. A Protestáns Világszövetség koszorúját is D. dr. Raffay Sándor püspök helyezte el Luther wittenbergi szobrán. Scherer József. A debreceni gyülekezet jubileuma. Lélekemelő ünnepségek voltak nov. hó 19.-én debreceni gyülekezetünkben. Ekkor ünnepelték a debreceni evang. hittestvéreink dr. Luther Márton születésének 450 éves fordulójával kapcsolatosan a debreceni gyülekezetünk 50 éves fennállását. Délelőtt 10 órakor hálaadó isten- tisztelet volt, amelyen megjelent D. Geduly Henrik püspök, Materny Lajos nyug. főesperes, a gyülekezet 85 éves, volt lelkipásztora, az egyházak, vármegye, város, tudományegyetem, dandárparancsnokság, tanintézetek képviselete és a gyülekezet sok, másvallású barátja. gyülekezet vegyeskara alkalmi éneket énekelt. Az ünnepi díszgyűlésen dr. Haendel Vilmos udvari tanácsos, egyetemi tanár, egyházfelügyelő dr. Luther Márton bátorságáról tartott ünnepi megnyitó beszédet. D. Geduly Henrik püspök az egyetemes egyház, a tiszai egyházkerület és a nyíregyházi gyülekezet nevében köszöntötte a jubiláló debreceni gyülekezetét, melyet a lelkész köszönt meg. Üdvözletét küldöltt: dr, báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelő, D. Kapi Béla püspök, dr. Zelenka Lajos egy- házker. felügyelő, dr. Baltazár Dezső ref. püspök, Debrecen polgármestere, a Hegyaljai ev. egyházmegye elnöksége, a tokaji gyülekezet, stb. — Fux Antal egyházi főjegyző felolvasta a gyülekezet nagy gonddal megírt 50 éves történetét, kiemelvén a gyülekezet első lelkészének, Materny Lajos nyugalmazott főesperesnek az elévülhetetlen érdemeit, akinek a nevéhez fűződik a debreceni gyülekezetünk szervezése, a papiak, templom, emeletes négy tantermes iskola építése, a Schiifer-Lcgányi árvaház létesülése és fennmaradása, az áldott szép munkált végző Evang. egyházi női Filléregylet alkotása és sok maradandó alkotás. Kegyelettel emlékezett meg a gyülekezet két váratlanul elhunyt lelkészéről: Farkas Győzőről és Rapos Viktorról s a gyülekezet 50 évi eredményes munkájáról. Pass László lelkész az elnökség nevében deklarációt és javaslatot olvasott fel, amit a diszgyűlés egyhangúlag elfogadott. A magyar Himnusz zárta be a lélekemelő ünnepélyt. — Luther-szoborra offertórium 48 P. Este 6 órakor a vármegyeháza dísztermében kulturestélyt rendeA templomot zsúfolásig megtöltötték a boldog hivek. Az „Erős vár“ hangjai után Pass László lelkész prédikált. A MATERNY LAJOS a debreceni egyházközség szervezője és első lelkésze. vese, aki szívósságával, háztartása példás vezetésével, hat gyermekének már- tíromságig menő áldozatkész felnevelésével a régi papnők lélekben gazdag, igazi mintaképe volt. Fáradhatatlan a betegek gyógyításában, aki az apró gyermekek életének megmentésében szinte csodákat mívelt. Nem volt a környéken beteg gyermek, akit ne inkább hoztak volna ö hozzá, mint a körorvoshoz. Jó szelleme, csodatevő tündére, sok bánatot átélt Mária lelkű nagyasszony- nya a falujának. II. Az apa levele a fiúk lelkében mély hatást keltett. Megértették belőle, hogy nekik, a szegény papfiúknak nem illik, nem szabad zúgolódniok, hiszen a jó apa levelének minden sorából a szeretet ömlik a szívük felé, belátták, hogy az adott helyzetben apjuk határozata, hogy az ünnepeket ezúttal a szülői háztól távol kell tölteniök, — mindenképen bölcs és helyes, amibe nekik gyermeki szeretettel kell bele nyugodniok. Még ők vigasztalták válaszlevelükben jó apjukat, azzal, amit a mély vallásosságú pap apa legörömestebb hallott: hogy máris megkezdődtek a bibliai órák azoknak a diákoknak számára, akik a szünidő alatt is a városban maradtak. Gondoskodott lelki oktatásukról a galamb lelkű, istenfélő tanárjuk: a jó öreg Scheffer bácsi, aki nekik egyben szállásadó gazdájuk is volt. Elrendelte az öregúr, hogy a szünidő minden délutánján az alumneum termében bibliai óra legyen, amelyen sok szépet és jót hallottak az egyház derék káplánjának ajkairól, aki lelkesen vállalkozott a szívnemesítö vallásos esték megtartására. Végül szeretettel kívántak jó apjuknak jó egészséget és sok erőt a karácsonyi functiók elvégzéséhez. Épen két nap hiányzott még a szent karácsony estéig, amikor a diákszoba meghitt csendjét ajtókopogtatás törte meg. Váratlanul a postás nyitott be azzal, hogy tíz forintot hozott. A fiúk meglepetve olvasták apjuk leveléből, hogy ezt a pénzt váratlanul épen aznap hozta apjuknak egyik egyházhíve, egyházi fizetés fejében s a jó apának első gondolata az volt, hogy azonnal a fiainak küldi, jöjjenek tehát haza, mert a jó Isten, úgy látszik, azt akarta, hogy mégis együtt lehessenek a szent ünnepeken. Boldogan kezdtek a fiúk készülődni és mikor másnap reggel a vonat elindult velük a szép gombaszögi völgyön át messze szülőföldjük felé, a két fiú hálásan gondolt az Isten jóságára, amely, ime lehetővé tette az ő nagy örömük megvalósulását: az áldott családi fészek melegének boldog élvezetét. Dehogy is törődtek sokat a farkasordító hideggel s az akkori idők fűtetlen kályhájú vasúti kocsijának jégvirágos ablakaival. Nem fáztak ők, mert a boldogság hevülete fűtötte őket és az ifjúság ősereje. Az ő szemük akkor a zuz- marás fákat is gyönyörűen kékek) tavaszi ibolyáknak látta, mert az apai ház meglátásának boldog reménye rózsaszínű tündéri képet rajzolt elébük. S amikor az egész napi és éjjeli utazás után kibontakoztak a reggeli ködből a vén Mátra hóboritott ormai, dehogy is voltak fáradtak, jókedvűen, virgoncán szálltak le a vonatról s örömükben majd hogy agyon nem csókolták az öreg Mihály kocsist, meg a pórázó két lovacskát: a Júnót, meg a Cyrust. Az öreg Mihály azonban, mielőtt rájuk adta volna á farkasbundákat, előbb betessékelte a fiúkat a jó meleg őrházba, kibontva elemózsiás tarisznyáját, elébük tette jó apjuk kifogyhatatlan gondoskodásának újabb pazar jeleit: egy jókora sonkát és melegítőnek egy öblös kulacsot, tele a Majnok-hegy gránátszínű nektárjával. III. Hagyjuk most el egy pillanatra a két éhes diák falatozását, s nézzünk be _ a vendégváró parochiára! No, van ott ám sürgés forgás. Aki ott megfordul ezen a reggelen, annak Arany János jut eszébe, amint leírja a borjú-bárány bé- getést és az apró. marhanyáj között készülő szörnyű ítéletet. A cselédek fűtik a kályhákat, terítik az asztalt, a jó Paulin néni kezében ég a munka, amint sajátkezűig készíti az ízes falatokat. A fiait
