Harangszó, 1933
1933-12-03 / 49. szám
396. HARANGSZÓ 1933 december 3. mezz rá, halld meg a hívását, hiszen a lelkedet hívogatja boldog lakomára a Király asztalához, akit karácsonykor adott nékünk Isten. Sz. /. Jézus örök tavasz. Van egy bájos mese arról, hogy az önző óriás a virágos kertjéből kiűzte a gyermekeket. Ámde velük együtt a tavasz is elvonult. Fagyasztó szél süvöltött a kerten át és jégkéreg vont be mindent. Az óriás elbúsult: hová lett, mikor tér vissza a tavasz? Egyszer szender- géséből felébredve látta, hogy gyermekek bújnak át a kertet övező fal résén. S a fák annyira megörültek annak, hogy ismét itt vannak a gyermekek, hogy egyszerre virágos köntöst öltöttek magukra és csendesen mozgatták ág-karjaikat feléjük. Csak a kert egyik sarkában volt még tél, egyetlen fán, amelyre egy kis édes gyermek hiába igyekezett felkapaszkodni. Az óriás mögéje lopózott, felvette a gyermeket a kezére, ráhelyezte a fára, amely egyszerre kivirágzott s madarak jöttek oda és énekeltek az ágon.... Az utolsó boldog Karácsony. Irta: Dr. Vladár Victor. I. A fenyvesekkel koszorúzott magas hegyek között fekvő szép felvidéki város egyik kis diákkamarájában két diák beszélget. Testvérek. A nagyobbik tizenhét, a kisebbik tizenkét éves. A társalgás témája a közeledő karácsony ünnepe. Máskor ez örömteli vidámságra hangolta a fiúkat, ezidén azonban kissé borússá vált a kedvük, mert jó apjuk: a kis Jánosfalva papja szomorú levelet írt a fiainak. Az állt a levélben, hogy ezidén nem hozathatja haza a fiait, mert otthon nagy a szegénység, nincs pénz útiköltségre és egyéb bajok is vannak. Megbetegedett a fiúknak Pesten lakó asszonynövére, jó anyjuknak oda kell utaznia a leánya betegágyához. Pénzt ilyenkor télben faluhelyen, ahol már sem eladó termény, sem lábas jószág nincsen, nem lehet semmiből sem előteremteni. Vigasztalja az öreg pap a fiait, hogy bizony, elhihetik, éledt volna a lelke arra a gondolatra, hogy a szent estét a fiaival együtt tölti s a keresztyén emberek vallásos meghatottságával együttesen köszöntik majd a kis Jézust, de így ö maga is egyediiliségben Ahol az isteni gyermek megjelenik, ott örök lelki tavasz van. Akinek a szívére szállt, ott a szeretet madarai énekelnek. Aki bűnös, találkozik vele: a tagadó lélekből bizonyságtevő lélek lesz. Jézussal találkozni, Öt a szívbe befogadni, jelenti: új emberré válni. A szív, ez az önző óriás leborul előtte, hogy imádja őt, ellenni nélküle többé nem tud, mert tudja, hogy Ő az örök lelki tavasz s tudja, hogy egykor magával viszi az Isten kertjébe, amely a Paradicsom. Ember, világ, az Ür zörget a szíveden. Fogadd be őt! Kutas Kálmán. fogja a szent ünnepet megülni, a többi gyerekei is távol vannak, csupán öreg nőtestvére, az áldott szívű Paulin néni lesz vele, aki gondoskodni fog róla addig, míg majd a mama hazajöhet a fővárosból, ha majd a jó Isten felsegíti a fiatal asszonyt betegségéből. Inti a fiait, hogy a szent ünnepek alkalmából különösen szánjanak magukba, áhítatos komolysággal, papfiúkhoz illő vallásos elmélyedéssel látogassák a szent ünnepi istentiszteleteket s szabad idejüket a szünidő alatt is önmíveléssel, jó könyvek olvasásával töltsék el. — Az én élethivatásom az én Uram, a Jézus .Krisztus szent szolgálata, — irja nekik az apa. Ezen a pályán nem igen lehet dúsfakodni földi javakban, ez a szegények pályája, amelyen én járok, építgetve isten országát, de higyjétek el: az a sok lelki öröm, amit én szent hivatásom gyakorlása közben átéltem, az a sok könny, amit felszárítottam, az a megnyugvó lelki béke, amelyet a híveim sokszor panaszkodó szíveibe beleojtot- tam, lelkileg gazdaggá tett engem, mert látom istenfélő híveim boldogulását, gyarapodását, a legszentebb eszmének: az Isten imádásának terjedését, a buzgó vallásosságnak, az Isten eme leggyönyörűbb kertjének minden évben szebb virágzását. Mert kimondhatatlanúl gazdagító érzés az a tudat, hogy ennek a gyönyörű kertnek lehetek én az Isten kegyelméből szerény kertésze. Legyetek Magyarok Eíslebenben. Tudvalevő dolog, hogy Németországban a nov. 12,-i választások miatt a Luther Márton születésének 450 éves jubileumával kapcsolatos ünnepségek egy héttel eltolódtak. Ennek folytán D. Raffay Sándor püspök nem nov. 10.-én, hanem nov. 19.-én prédikált felkérésre Luther szülőhelyén, Eislebenben, Ján. 1, 6—7. alapján azon a szószéken, melyen Luther utolsó 4 prédikációját mondotta el. Beszédében a püspök Luther küldetését, mint az Isten különös kegyelmének a tényét állította a homloktérbe, melyért a jubileum alkalmával nemcsak a német nép, hanem az egész világ evangélikus keresz- tyénségével együtt különösen a magyar evangélikus keresz- tyénség is alázatos lélekkel ad hálát a minden jó adomány kútfejének: Istennek. Az istentisztelet után, melyet nagy, a templomot egészen betöltő közönség hal- gatott végig, a püspök abban a meglepetésben részesült, hogy a hallei Magyar Egylet elnöke 6 tagú küldöttség élén köszöntötte öt, mint a magyar evan- gélikusság képviselőjét. A püspököt e váratlan üdvözlés szemmel láthatóan kellemesen érintette és közvetlen, meleg meggyőződve, hogy én minden gondomat elsősorban a gyermekeimnek szentelem, a ti nevelésiekre nem kímélem az áldozatot, de anyagi erőimtől kevés telik. Gondoljatok tehát a szent estén szeretettel a ti öreg betegeskedő apátokra, amint én is gondolatban magamhoz foglak titeket ölelni, amikor a drága kis Jézus ünnepi fogadtatására a kis gyertyák ki fognak gyúlni. Barázdás arcú, őszülő hajú szolgája volt már ekkor az Úrnak' a levélíró apa, akit hivatása gyakorlásában négy évtizeden át nagy lelki tulajdonok jellemeztek. Nemcsak papja, lelki atyja, külföldön is tanult emelkedett szellemű hitszónoka volt ö az ö evangélikus gyülekezetének, de minden bajában, gondjában tanácsadója, segítője, sokoldalú tudományos képzettségével ügyvédje, orvosa, gazdasági szakértője egy személyben. Nemesi származása, előkelő rokonsága és nagy kiterjedésű, tisztelő baráti köre folytán sokat tudott segíteni, sok bajt, gondot eligazítani, ha bárhol szót kellett emelnie védencei érdekében. Nem hiába övezte tehát a jó pap krisztusi lelkű személyét népe osztatlan, rajongó tisztelete, bizalma és hálája, ami paptársai körében is visszhangot keltett a tizenkét éven át reáruházott főesperesi tisztség viselésében. És amilyen gazdag volt lelki nemességben a pap, épen olyan gyönyörű erényekkel tündökölt az ő oldalán a hitMagyarok Eislebenben.
