Harangszó, 1933

1933-12-03 / 49. szám

XXIV. évfolyam. 1933. december 3. 49. szán. Alapította: KAPI BÉLA i9lo-b«n. Laptulajdonol: Dunántúli Luther-8ií*iti4g. .11 Omá£08 Latkor- SiöTeUé* álra tatot lapja. Megjalenik minden vasárnap, Poitaciekkixámla: 30 526 Elófiietéit elfogad minden evang. leikéin Oa tanító. Óh, miként fogadjalak Világ megváltója, méltókép mint áldjalak, Lelkem megtartója. Luther. A „HaraAgnd" uartraaxM-tdaddhlratala GYŐR n, piui-tte a. ElóOietóli ára negyedévre 1 P 83 Cilát, félévre 8 P 40 Cdér. Egy évre 4 P 80 fillér Ooportot kőidénél Wlt-03 kedvexmény Amerikádra egén évre 2 dollár; ax utódállamokká nágyedévro 1 P 60 fillér. Az egyetlen út. Lukács ev. XIII. — 3. „Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek“. „Ki tudja mily közel végórám? Időm múlik, jön a [halál!“ , . . Nos tettünk-e már mi valamit azért, hogy megnyugodott lélekkel lép­jünk a halál elébe, hogy ama napon megállhassunk . . . Bizonyosak va­gyunk-e arról, hogy akkor nem ve­szünk el, hogy mint terméketlen fügefák nem vágatunk ki végkép­pen . , . Eszünkbe jut-e néha napján a régi szép ének: „Ments meg en­gem Uram, az örök haláltól, ama végső napon minden kíntól, baj­tól.“ Ezekre a kérdésekre Jézus szava ekként felel; „Ha meg nem tértek, mindnyájan elvesztek!“ Ez a nagy figyelmeztetés pedig igen értehetően annyit jelent: ja­vítsátok meg magatokat mindnyá­jan! Mindnyájan ... a kegyes szí- vüek éppen úgy, mint az istentelen életű emberek ... a templomba- járók csak úgy, mint a templom­kerülők . . . lelkipásztorok és gyü­lekezetek nemkülönben ... a szülők éppen úgy, mintr a gyermekeik . . . azok, akik az Úr szent vacsorájá­val a templomban rendszeresen él­nek éppen úgy, mint a fegyintéze­tek lakói . . . Mindnyájan ... Az egyiknek a gonosz cselekedeteket kell elhagyni, a másiknak tisztáta­lan, vagy haszontalan beszédét kell megjavítani, s mindnyájunknak annyi gonosz gondolatát, annyi bű­nös érzését kell kivetni szívéből. Már pedig: ha meg nem tértek, mindnyájan elvesztek! Tudom, hogy sokan nem értik meg azt, hogy Isten előtt mind­egyikünknek nyomorult bűnös em­berré kell válni, és éppen úgy ke­serves bűnbánatot kell tartani, mint annak a szegény gonosztevőnek ott a kereszten . ■ . Sokan szinte láza­doznak ez ellen a tanítás ellen, persze azok, akik elhitetik maguk­kal, kogy ők felettébb igazak és a farizeus gőgjével szeretnének Isten elé állni. Pedig vegye csak tudo­másul mindegyikünk, hogy Isten elé, az üdvösségre bizony csak Hajlékodban Uram, hadd keressünk Téged! egyetlen út vezet: a szegény publi- kánusnak, meg a kegyelmet kö­nyörgő gonosztevőnek az útja . . . a megtérés útja! Ha meg nem tértek, mindnyájan elvesztek 1 .Szent Fiadért, ktengemet véren megváltott, Hallgasmeg, ha bünbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szivemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám kegyel- fmezz!“ Ámen. * Állj meg! Megrázó költemény beszél a kis fecskéről, amely betévedt a gyár­telep géptermébe. A kis fecske, amely kinn a szabad természet vég­telen légóceánját csodálatos bizton­sággal szelte, benn a csattogó szij- jak, zakatoló kerekek zúgó, ördög­malmában esetlen csapódásokkal csak bukdácsolni tudott, mig végül elkapta egy lendkerékszijj s néhány véres tollfoszlány beszélt nagy tra­gédiájáról annak a kis fecskeélet­nek, amelyet áldozatul követelt a modern szörnyeteg — a gép. Emberi önmagunkra kell ismer­nünk a kis fecske tragédiájában. A mi igazi otthonunk a lélek vég­telen, szabadvilága. Ahol a lel­künk szabadon szárnyalhat terem­tője, célja, jutalma, — Isten felé. De zakatoló gépterembe tévedtünk. Bonyolult, lélekgyilkos ördögma­lom lett körülöttünk az élet. És pusztul az ember . . . Abban van a legfőbb bajunk, hogy egészen beleszédültünk és beleszerelmesedtünk e világ dol­gaiba, nincs lelki igényünk, belső emelkedettségünk, elmélyedésünk, csak rohanunk, rohanunk . . . Haliga, hallga ! Távolról mintha a karácsonyi harangok csendes sza­va szállna a légen át. Itt az ádvent. Állj meg! Robotos ember, rögtörő kubikus, állj meg: szól a harang s imára hív, készülni hív ádventi na­pok országutján a karácsonyi böl­csőhöz. Ha mostanában majd gyakrabban csendül feléd Isten hajlékának ál­dott harangszava, állj meg, figyel-

Next

/
Thumbnails
Contents