Harangszó, 1933
1933-11-19 / 47. szám
1933. november 19. HARANGSZÓ 383. A hallei Lulher-egyetejn. összeszerkesztett, egymásra ható, egymást kiegészítő nemes, imádkozó, Isten igéjét cselekvő, áldozatos léleknek szelleme táborozzon ez esti órában a gyülekezet felett. És ennek a három léleknek képviseletében hadd szóljon ma hozzánk Luther és hadd szabja meg mind rriai tanácskozásunknak, mind további munkánknak irányát, módját egyaránt. Csodálatos és győzelmes hőse volt egykor a spanyoloknak: Cid. Amikor meghalt, honfitársai nem bírtak többé az ellenséggel. Gondoltak egyet, kihozták Cid tetemét a koporsóból, lóra ültették, felnyitották a kapukat és rárontottak az ellenségre és győztek. Százados sírokból mi is halottakat költögettünk. A koporsó sötét éjszakájából idéztük Árpádházi Erzsébet, dr. Luther Márton és Gusztáv Adolf áldozatos, hősi alakjait. Etfytán kegyelettel emlékezett meg a gyámintézet halottairól, köszöntötte a gyámintézet jubilánsait és új munkásait, beszámolt egyetemes gyámjntézeti ejlnöki szolgálatairól és a németországi Gusztáv Adalf Egylettel való tárgyalásairól A múlt év óta gyülekezeteink, intézményeink a Gusztáv Adolf Egylet részéről 15.088 P segélyben részesültek. Ha a tavalyi átalányösszeget: 6800 P-t megkapnánk az idén is, akkor összesen 21.891 P segélyt kapnánk, a Gusztáv Adolf Egylettől, melyhez theológusainknak juttatott, körülbelül 5600 P stipendium járul. Az összes Gsuztáv Adolf Egyleti segély 24.491 pengő. Őrz3e: A kis Józuska betért ide és nagy-nagy boldogságot árasztott szét e hajlékban. István: Áldassék az őszent neve. (Harangozás.) Jani (leszáll Gábor öléből, ijedten): Jaj, Istenem, másodikat harangoznak, még utóbb elKésem. Ágnes: Hová sietsz, Janikám? Jani: A templomba, Ágnes néni. Gábor: A templomba? S engem itt hagysz? Jani: Megígértem, nagyapa, a szüleimnek, hogy ott leszek a templomban. Templom után meg kell őket várnom az ajtónál, hogy együtt méhesünk haza. Gábor: Hát igazán magamra hagysz, kis fiam? Jani: Igazán fáj, nagyapa, de mikor megígértem. S aztán otthon is lesz talán karácsonyfa, ha nem is ilyen nagy, mint ez. Minden évben hozott a kis Jézuska s talán az idén sem feledkezett meg rólam. Hanem eljövünk holnap újra, nagyapa, ha megengedi. Jó lesz? Megengedi? Gábor: Hogy megengedem-e? El sem eresztlek, fiam, nem én, soha! Itt maradsz velem, mindig! Jani: De a jó szüleim, nagyapa? Gábor: Majd segítünk azon, kis fiam. Megyek veletek a templomba. Te, fiam, velem jösz. És aztán megvárjuk a szűkeidet az ajtónál. S onnan együtt jövünk haza. Ide hozzám. S itt is maradtok mindörökre. És most menjünk fiam az Isten házába ... Kérésünkre az amerikai, montreali magyar gyülekezetnek egy urvacsorai kelyhet ajándékozott és küldött ki a Gusztáv Adolf Egylet. Azonkívül több köz- és magánügyben szives tanáccsal segítségünkre volt. A Martin Luther Bund (Lutherische Gotteskastenvere'ine) egy-két esetben szintén nyújtott segélyt egyházainknak, illetve theológusainknak. A segélyek nagyságáról, minthogy egy részét közvetlenül nyújtották a segélyezetteknek, nem számolhatunk be. A theológusok segélyezését illetően a Martja Luther-Bund arra az álláspontra helyezkedik, hogy csak azokat a theológusokat segélyezi, kik Erlangen, illetve Rostockban, tehát szigorú lutheri fakultásokon folytatják tanulmányaikat. A magyarországi gyűjtés a bányai .kerületben 3,609.09 P., a dunántúliban 8,816.93 P., a dunáninneniben 1,138.39 P., a tiszaiban 1,193.69 P. volt. A központi gyűjtés eredménye körülbelül 400 P., a gyűjtés végösszege tehát a még esedékes offertóriummal körülbelül 16 ezer pengő. „Lebegjen és táborozzon annak a három áldozatos léleknek: Árpádházi Erzsébet, dr. Luther Márton és Gusztáv Adolfnak szelleme felettünk és, idézzük fel újból szószólójuk, dr. Luther Mártonnak a felebaráti, hittestvéri szeretet nagy apostolának szavait és aranymondásait szivünkben és legyünk az igének cselekvői és ne hallgatói. Luther Wartburgban kettős átok alatt állott: pápai és birodalmi átok alatt. Nehéz volt a sora, súlyos gondok és nehéz aggodalmak gyötörték. Mi lesz az ö saját s az ő annyira szeretett egyházának sorsa? Sokszor felvetette magának ezt a kérdést. Egy alkalommal, amikor gyötrődve kereste erre a kérdésre a megnyugtató feletetet, kinézett a vár ablakán és látta, amint a thüringiai erdőből szénégetők kunyhóinak füstje gomolyogva száll, majd megüli szinte az egész vidéket. A következő pillanatban aztán szellő kerekedett, mely elvitte a sötét füstfelhőket s újra ráragyogott Istennek szép napja a thüringiai erdőre. Ekkor irta a biztató vigasztalás igéit: „A füst gomolyog, terjeszkedik, magasra és mélyre száll, mintha csak el akarná homályosítani a napot s meg akarná ostromolni az eget. De mi lesz, ha szél támad? Szétfoszlik és eltűnik a szélesen terpeszkedő füst és senki sem tudja: merre ment, mivé lett... Az igazság ellenségei is így nagyot gondolnak elméjükben, iszonyatos és szörnyűséges dolgokat cselekszenek és a végén úgy járnak, mint az ég ellen törő füst, mely sokszor szó nélkül is eltűnik, önmagába pusztul.“ Zárjuk szívünkbe Luthernek eme vigasztaló szavait most, amikor nehéz külső, anyagi körülmények között megint mindenfelől reánk tör az ős ellenség és ter- peszkedük, terjeszkedik, mintha az egész föld és az ég az övé volna. Csak parányi felhő az, az Isten végtelen egén. A felhő széN foszlik; az ég megmarad és felragyog rajta ismét Isten áldott napja. Kirchner Rezső terjesztette elő ezután a választmány javaslatát a segélyek szétosztását illetőleg. A nagy szeretetadományt, mely 1616.58 P és a közgyűlési offer- tórium összege volt, ez idén Vác kapta, a 480 pengős kis szeretetadományt pedig a szekszárdi gyülekezet. A többi gyülekezetek 50—100 pengős adományokat kaptak. A közgyűléssel kapcsolatban Kelenföldön magyarnyelvű gyámintézeti gyermekistentisztelet és Csepelen németnyelvű gyámintézeti istentisztelet is volt. Mindkettőt Ziermann Lajos elnök tartotta. Luther- egyetem. Érdekes ajándékot kapott a reformáció emlékünnepén a hallei (Németország) egyetem. Mint minden évben, úgy most is nyilvános ünnepséggel hódolt az egyetem a reformáció emlékének. Az emlékbeszédet az ezidei rektor tartotta, aki — saját indokolása szerint — természetbúvár lévén, nem akarta e beszédében Luthernek a vallásos életre gyakorolt mérhetetlen hatását méltatni, hanem szólott általában arról, mily óriási jelentősége volt Luther müvének, a reformációnak a tudományos haladásra, amikor a tudományos kutatást felszabadította Luther a pápás egyház mindent lakat alatt tartó gyámsága alól. Hogy már rég megszűnt az ellentét ke- resztyénség és tudomány között, ezt az isteni gondviselés után egyedül Luthernek köszönhetjük. A rektor beszéde után a porosz kormány megbízottja lépett a szónoki emelvényre, aki Luther müvének különösen nemzeti vonatkozású hatásaira mutatott rá. Nekünk, németeknek — úgymond — nemcsak vallási
