Harangszó, 1933
1933-11-19 / 47. szám
382. HARANGSZÓ 1933 november 19. mely minden egyháznál többet vesztett Trianonban. A válságból kivezető utat helyesen találta meg az egyetemes felügyelő akkor, mikor a felekezetközi együttmunkálkodás- ban s a belső kiépítésben látta meg az egyház korszerű célkitűzéseit. Az egyetemes felügyelő elfogódott lélekkel válaszolt az üdvözlő szavakra. Válaszából csak két mondatot iktatunk ide, mely jellemző gondolatvilágára: „A jubileum a lelkiismeretem itélőszéke elé állít. Önmagámra nézve tartom először kötelezőnek az egyetemes papság lutheri elvét“. Ezután olvasta fel az egyetemes felügyelő elnöki megnyitóját, mely a Luther-jubileum szempontjait vetítette reá az egyházi élet legfontosabb kérdéseire, s vonta le annak időszerű tanulságait. Kuthy Dezső egyetemes főtitkár olvasta fel ezután: az egyetemes felügyelő évi jelentését: az államhoz való viszony jóindulatúnak mondható. A római katho- likus egyházzal kapcsolatban két támadást tett szóvá. Az egyik az ev. nőket érte a Magyar Kultúra hasábjain, Öe az evangélikus nőhöz e sár föl nem ér, hanem a támadóra magára hull vissza. A másik támadás a reformáció ünnepét érte, pedig a reformáció ünnepe nem mások ellen való demonstrálás, hanem a magunk igazságáról való hitvallás. A lett volna tenned. Vagy ha már megtetted, tedd jóvá már, hiszen úgy szeretted a te kis Júliskádat! Óh én tudom, sokat szenvedsz, sokat gyötrődsz magadban, hogy öreg napjaidban nincs itt a te virágszálad, a te édes gyermeked, áldott jó feleséged képmása, aki akkor hagyott itt, amikor neked ajándékozta élete árán őt. A szemed fénye volt, a lelked boldogsága, mindened volt ez a leány s te mégis eltaszítottad, mert nem azt szerette, akit te akartál, nem azé lett, akinek te szántad. S lám, az egész falu tiszteli, becsüli őket, mert ha szegényen is, de becsülettel élnek, derék, jó ember az ura, aki szereti öt s egyetlen kis fiúkat. Óh, Gábor, vesd le az álarcot, vesd le szívedről a kérget, hiszen olyan igen jó a te szíved. Csak a dac az, ami még visszatart attól az egy lépéstől. Óh tedd meg ezt az egy lépést s te leszel a világ legboldogabb embere! Oh engedd hát, hadd szólaljon meg a szíved! Örzse: Úgy van, szomszéd uram. Az Ágnes szívből beszél. István: Ne törődjék szomszéd mással, csak a szívével. Hallgasson arra s cselekedjék aszerint. Gábor: No, no. Úgy látom, mind ellenem vagytok. Ágnes: Behívhatom, Gábor? Behívhatom? Gábor (hallgat, elgondolkodik). Ágnes: Óh szólj, Gábor! Csak egy szót mondj s meglátod, mily egészen más ember lesz belőled egyszeribe! örzse: Jani által a kis Jézuska zörget odakinn! reformátusokkal kapcsolatban a protestáns közös bizottság elevenebbé tételét tartja kívánatosnak s az Erős vár ... . szövegének és dallámának egységesítését. Javaslatára ki is küldött a közgyűlés egy bizottságot D. Geduly Henrik püspök elnöklete alatt az Errős vár... hivatalos szövege és dallamának a jövő évi közgyűlésig való megállapítására. Ezt azután az egyetemes egyház ki fogja nyomatni annyi példányban, hogy minden énekeskönyvbe beragasztható legyen s ez lesz a kötelező mindenkire nézve. Egyben kötelezte a közgyűlés hitoktatóinkat, hogy növendékeikkel az Erős vár... mind a 4 versszakát taní- tassák be s minden vizsga alkalmával énekeltessék el. Beszámolt a jelentés a külföldi kapcsolatok ápolása, a személyi jubileumok, a missziói munkásság s az ev. sajtóról is, melynek sorai között meleg elismeréssel nyilatkozott a Harangszóról is. A tulajdonképeni tárgyalás első fontos ügye a zsinat kérdése volt, melynek összehívását a közgyűlés elhatározta. A magyarhoni Gusztáv Adolf gyámíntézet közgyűlése. Az egyetemes gyűlés akalmával november 8.-án Keíenföldön tartotta közgyűlését a magyarhoni Gusztáv Adolf gyámintézet. A közgyűlést megelőző istentiszteleten Marcsek János ózdi lelkész hirdette az igét Zsidók 12, 12—15. alapján. A gyámintézet munkáját a Luther-jubileum mérlegére állította István: Úgy van. Be kell ereszteni. Hadd legyen itt is békesség! Gábor: No, nem bánom. Ágnes: Az Isten is megáld érte bátyám! (el.) 5. JELENET. Előbbiek. Ágnes, Jani. Ágnes (kézen bevezeti Janit): Itt az aranyom. Eredj kis fiam, csókolj kezet a nagyapának! Jani (odamegy, kezet akar csókolni, de Gábor feltartja mindkét kezét. Erre a Gábor ölében terem, átfonja nyakát s csókolni kezdi). Gábor (lefonja a gyerek kezét magáról): Elég volt már ebből, elég. (Maga elé állítja.) Állj most ide elém s felelj a kérdésemre. Hogy hívnak? Jani: Vermes Janinak. Gábor: Ki küldött ide. Jani : Senki. Magamtól jöttem. Gábor: Nem mondta az apád vagy az anyád, hogy ide jöjj? Jani: Nem mondták. Gábor: Nem is tudják, hogy itt vagy? | a n i : Nem. Gábor: Hát hogy kerültél ide? Jani: Hát csak úgy. Eszembe jutott, hogy itt is bezörgetek s ha nem kergetnek el, hát dicséretet énekelek a kis Jézuska születésének estéjén. Hiszen úgy örülnek ma mindenhol ennek! Örzse: Jaj, de aranyosan beszél a lelkem! Ágnes: Úgy, fiam, csak beszélj! Gábor: Hallgass most Ágnes. Hadd beszéljek csak én. (A fiúhoz.) Aztán mit kérsz te ezért a köszöntésért? oda. A Luther-jubileumon Luther előtt nem szabad üres kézzel megjelennünk. Ezt követeli Luther hite, mely gyakorlati hit volt és szociális érzéke, mely a segítő szeretet munkáját az evangélikus istentiszteleti rendbe is beépítette. Erősödjünk mi a hitben és akkor erősödni fognak intézményeipk is. Báró Feilitzsch Berthold elnöki megnyitója után Szántó Róbert kelenföldi lelkész üdvözölte a gyámintézetet, majd Ziermann Lajos egyházi elnök terjesztette elő évi jelentését. Jelentésében többek között következőket mondotta: Milliók lelke zarándokol most Eisle- benbe, Luther születési helyére. És ime én ez esti órában még sem Eislebenbe, hanem Wartburgba, a világ egyik legszentebb helyére hívom a Magyarhoni Gusztáv Adolf Gyámintézet közgyűlésére összesereglett ünneplő sereget. A wartburgi kápolnában, ott, ahol egykor — a Kelenhegy aljából útjára indult — Árpádházi Erzsébet imádkozott, ott láttam Luther bibliája mellett Gusztáv Adolf kardját is. Amikor ezt láttam, úgy éreztem, hogy egy helyen három áldott emlékezetű istenember szelleme lebeg: Árpádházi Erzsébet, dr. Luther Márton és Gusztáv Adolf szelleme. Árpádházi Erzsébet könyörületes szíve nélkül, mely ott élt a Wartburg Iá-» bainá! elterülő Eisenachban és az eisen- achi Kotta Orsolya szívében, Luther talán sohasem lett volna azzá, amivé lett és Gusztáv Adolf kardja nélkül talán az utolsó lutheránus ember is már rég letűnt volna a világ színpadjáról és nem volna, aki ma jubiláljon, ünnepeljen is-' tent magasztaló hálaadással. Ennek a három, a jóságos Isten által Jani: Semmit... Vagy amit ád a ... a ... Gábor (mohón): No csak rajta, mondd ki, amit akartál. Jani (félve): Nem merem. Gábor: Csak bátran! Ki vele! Jani: Hát nem haragszik meg a ... a ... Gábor: Nem, nem, fiam! Csak mondd már, mit akartál mondani? Jani: Azt, hogy... hogy nagyapa! (Ágnes, Örzse felzokognak, István is a szemét törli.) Gábor (magához kapja Janit): Hát szeretsz te engem, Jani? Jani (odasimul): Szeretem, nagyapa. Gábor: Hiszen eddig nem is igen láttál. S én sem ismertelek. Hát, akkor hogy szerethetsz engem? Ki tanított rá? Jani: Az édesapám, meg az édesanyám. (Felkapaszkodik az ölébe.) Aztán tudja-e, édes nagyapa, hogy én minden este imádkozni is szoktam magáért? Gábor (szemét törli): És ... és ki tanított erre? Jani: Az édesanyám. Gábor (magához öleli Janit, megcsókolja, aztán szótlanul nézi könnyes szemmel). Jani (ijedten): Nagyapa sír? Miért sír? Talán én bántottam meg? Gábor: Dehogy bántottál, kis fiam, dehogy! örömömben sírok, hogy itt vagy, hogy szeretsz. Ágnes: Ugy-e, Gábor, szereted az unokádat? Megszólalt a szíved! Gábor: Szeretem, Ágnes, szeretem. A szívem megszólalt.
