Harangszó, 1933
1933-11-19 / 47. szám
1933 november 19. HARANGSZÓ 381. kezesre. Megkeresések ebben az ügyben a deáktéri lelkészi hivatalhoz intézendök. Krecsák László nyíregyházi karnagy indítványára javasolta a bizottság, hogy a magyar evangélikus korái, vagy énekkari irodalom gazdagítására hirdessen pályázatot egy Luther-jubileumi pályaműre. A missziói egyesület. November 9.-én, csütörtökön tartotta a Missziói Egyesület választmányi ülését, . amelyen elhatározták, hogy a jövő évben két jubileumot fog tartani az egyesület. Február 2.-án lesz az egyesület fennállásának 25 éves évfordulója s október 27.-én lesz 75 éve annak, hogy Böhm Sámuel az első magyar misszionárius az afrikai Aranyparton halálával pecsételte meg a misszió Urához való hűségét. Mindkét alkalmat meg fogja az egyesület ünnepelni, az előbbit Budapesten. az utóbbit valószínűleg Kőszegen. Böhm Sámuel emlékét szülőházán emléktáblával is meg fogják jelölni. Elhatározta továbbá az egyesület, hogy a tanító- és tanítónőképzősök részére 3 drb. 25 pengős pályadíjat fog kiírni valamelyik bibliai történet külmissziói feldolgozására. Hamarosan megindul a gyermekek missziói beszervezése is, akik között missziói gyermekszövetséget óhajt az egyesület alakítani. Boszágh Pál missziói iskolába való kimenetelének támogatását is tervbevették. Jubileumi istentisztelet. November 9.-én este 6 órakor volt a deáktéri templomban a közgyűlést megnyitó s egyben jubiláns istentisztelet is, melyen az igehirdetést D. Geduly Henrik püspök, egyetemes egyházi elnök nem forgatom, de forgattam s olvastam is belőle. Gábor: “Talán bizony akkor hagyta abba, amikor idejött? István : Eltalálta, szomszéd. Elolvastam a kis Jézus születésének a történetét, mielőtt átjöttem. Hangosan olvastam s az anyjukom meg hallgatta. Gábor: Hát akkor már tudhatja jól. Gyerek korában is tanulta, most is olvasgatja, bizonyosan el is tudná mondani könyv nélkül? István : Hiába is gúnyolódik, szomszéd. Ami igaz, az igaz! Minél többször olvasom el, annál több szépet, csodálatosat tanulok belőle. Gábor: No, az ebbeli tudását nem irigylem. István: Pedig maga is kezébe vehetné legalább ilyenkor azt a szent könyvet. Majd meglátná, hogy akadna benne olyan dolog, amin sokáig elgondolkodna! Gábor: Talán maga még most is azon gondolkodik? István : Nincs azon semmi szégyenleni való dolog, szomszéd, még akkor sem, ha örökké azon gondolkodnék! Gábor: Hát csak gondolkodjék, szomszéd. Én nem zavarom. Miattam le is fekhet s akár egész éjjel ezen járhat az esze. István : Lehet, hogy úgy lesz. Csakhogy még nem fekszem le. Előbb a templomba megyek. Jön az anyjukom is. Talán már itt is van, hogy hívja Ágnes asszonyt is s aztán megyünk együtt. Gábor: Hát csak menjenek, én miattam mehet az Ágnes is. tartotta I. Thess. 29, 13. alapján. Luthert mint az ige hősét állította a telt templom gyülekezete elé. Ezt tárja fel az emlékezet. Ezért száll fel a hála az ég felé s ez a hála indít ma belső fogadalomra. A vallástanári szakosztály ülése. Ugyanaznap este tartotta a vallástanári szakosztály is a maga ülését dr. Gaudy László elnöklete alatt. Dr. Sólyom Jenő a cserkészvilágtábor tanulságairól tartott előadást. Két tanulságot hangsúlyozott különösképen: lelkészeink és vallástanáraink nincsenek a cserkészetre nevelve (12 magyar ev. lelkész vett csak részt a táborozáson), hiveink pedig nincsenek kisebbségi sorsunkra nevelve. A másik előadást Gáncs Aladár tartotta a hiterösitö konferenciák tanulságairól. Az egyetemes gyűlés. A deáktéri díszterem másnap valóságos díszbe öltözött. Az elnökség hátamögött magasról leomló bordó függönyön a nagy Reformátor képe. Az egyetemes felügyelő balján az egész püspöki kar, jobbján Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter a kormány képviseletében, Petri Pál államtitkár a vall.- és közokt. miniszter képviseletében, Tóth István h. államtitkár a közoktatásügyi minisztérium protestáns ügyosztályának a vezetője és az összes kerületi felügyelők. A teremben ünneplőbe öltözött hatalmas tömeg. István : Még csak egyet harangoztak, hát ráérünk. Inkább készüljön el kend is s menjünk együtt. Gábor: Azt már nem teszem. S ne is osztogasson ilyféle tanácsokat nekem! István : No, no, csak ne haragudjon. Hiszen nem akartam bántani. Csak ép hogy megemlítettem. Úgyis tudom, hogy évek óta nem volt a templomban, gondoltam, hátha ma mégis eljön? Hát csak azért hoztam szóba. Gábor: Hát ezután ne emlegesse! István: Jól van hát. Nem fogom. 4. JELENET. Előbbiek, Ágnes. Örzse (Jani kívül),. (Ágnes, örzse belépnek, ünneplőbe öltözve, énekeskönyv a kezükben.) Örzse: Jó estét, szomszéd uram. Gábor: Jó estét. Üljön le, szomszédasszony. Ágnes: Nem ülünk le, Gábor. Indulunk a templomba. Csak ép hogy benéztünk, hogy hívjuk István szomszédot, meg téged is, hátha eljönnél? Gábor: Már mondtam, hogy nem megyek. Örzse: De ma, szomszéd uram, szent karácsony este. Gábor: Sem ma, sem máskor! István (feláll): Hát akkor induljunk mi. Jani: (kívül megzörgetik az ablakot): Szabad énekelni? (Bent csend van.) Jani (újból zörget): Szabad köszönteni? Ágnes (élénken): Istenem! Ez a A megnyitás formaságai után D. Geduly Henrik püspök, az egyetemes egyház egyházi elnöke köszönti báró D. Radvánszky Albertet egyetemes felügyelői működésének 10 éves évfordulója alkalmából. Reámutat azokra az eredményekre, amelyek a 10 éves munkálkodás maradandó alkotásai: a nyugdíjintézet megalkotása, a hittudományi kar, a theol. otthon, a missziók anyásodása, az egyetemes egyház igazgatásának eleven egyházszervezetté való átalakítása, s az egyetemes felügyelői tiszt felfogásának új típusa. Utána Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter köszönti az egyetemes felügyelőt a kormány képviseletében: „Örömmel vagyok itt, mint hittestvér a hittestvérek között, hogy köszöntsem azt a férfiút, aki példa előttünk mind a ke- resztyénségben, mind a hazafiság- ban. Boldog az a szolga, akit az ő ura, amikor hazajön, ilyen munkában talál.“ Utána Petri Pál államtitkár a minisztertanácson elfoglalt miniszter nevében köszönti az egyetemes felügyelőt. Beszédében reámutat arra, hogy ma minden egyház válságban van, hogy ne lenne abban az evangélikus egyház is, Jani gyerek! (Odaszalad az ablakhoz.) Szabad, fiam, hogyne volna szabad! Csak kezd el, kis fiam! Jani (énekel): Krisztus Urunknak áldott születésén, Mondjunk angyali dalt megjelenésén, Mely Betlehemnek mezején nagy régen Zengett ekképen: A magasságban dicsőség Istennek! Békesség legyen földön embereknek! És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek! Örzse (énekközben): Istenem, de szépen énekel ez a gyerek! István (leül): Elhallgatnám éjfélig is! Ágnes: Megyek, szaladok s behívom azt az aranyos gyereket! Gábor: Maradj! Nem akarom látni! Ágnes (csípőre tett kézzel): Mit? Hogy nem akarod látni? Azt a szegény gyereket, akit még sohse láttál? Elég szívtelenség volt ez eddig is! És szívtelen vagy most is, hogy most se akarod látni! Hát tehet az róla, hogy van a világon? Tehet ö róla, hogy a leányod gyereke? Mondd, tehet ő róla? Gábor: Az igaz, hogy nem tehet. Ágnes: No látod. A szíved mélyén igazat adsz nekem s belátod, hogy Jani az Isten legszentebb áldása, amivel leányodat megáldhatta. Csak a büszke kevélységed az, ami a világ előtt visszatart, hogy a kebledre ne öleld az unokádat, azt a szépséges, aranyos csöppséget. Eléggé megbünhődöft már a leányod a kitagadással, mert hogy ahhoz a szegény legényhez ment. Azt se kel-
