Harangszó, 1933
1933-10-22 / 43. szám
XXIV. évfolyam. 1933 Október 22. 42. szám. Alapította: KAPI BÉLA iBl0-ban. Lap tulajdonos: dunántúli Lutner-8zövata*|. Ai Orsiigss Lstker- SiíreUáf kintalss lapja. M«g)ilinik mmdm vasárnap, Postacsekkazámla: 3J.526 Előfizetést eliofsd minden enne lelkéss és tanító. HARANGSZO A hit arra való, hogy gyakorolják, gyümölcsét magasztalják. Luther. A „Haraacné* kiadó hintáik GYŐR a., Petéi-tér I. U6 fizetési Ara negyedévre 1 P 28 füléi, féléne 2 P 40 fillér. Kct éne 4 P 80 füléi Csoportos küldéssel 10*/»-os kedveimény Amerikába egéos évre I dollár; as atódállamokba oefyedévrs 1 P 60 fillér. Szállt alá! Lukács ev. XIX. 5: .Zakeus hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom“. A nnak, hogy Jézus Zakeus házához betérhessen, elengedhetetlen feltétele volt az, hogy Zakeus leszálljon az eperfügefáról, ahová kíváncsiságból felkapaszkodott. Ez a „leszállás“ talán nem is volt olyan nehéz ... Vannak azonban más magasságok is, ahonnét már sokszor igen nehéz az embernek leszállni. A nagyravágyás ... a nagyralátás... a hiúság... a büszke elbizakodottság ... az önigazságunkban való gőgösség . . . amely olyan hamar úrrá lesz az emberen, ha egy kicsi jómód és nyugodtabb idő jut osztályrészül. Mindez olyan magasság, ahonnét le kell szállni mindazoknak, akik ajtót akarnak nyitni a nagy királynak,aKrisztusnak. Minél magasabbra emeljük magunkat — annál jobban elszakadunk a Mestertől, Jézusnak csak ott van otthona, ahol alázatos szivek élnek, ahol az élet szenvedése és ** keresztje alatt, mint az Isten hatalmas keze alatt, megalázzák magukat az emberek... Vizsgáld meg, vájjon nem a te büszkeséged nem a te lelked felfuvalkodása-e az oka annak, hogy még mindig Krisztus nélkül élsz és hajlékodban üres a Mester helye . . . „Hamar szállj alá!“ „£Aert ma nékem a te házadnál kell maradnom“. Ma . . . mondja Zakeusnak Krisztus szava . . . s ezzel a dolog sürgősségét, komoly voltát akarja jelezni. Ne tétovázz, ne késlekedj, ma kell nékem a te házadnál maradnom! Hányszor sürget minket is az Úr! Hányszor int a megalázkodásra! Egyszer a szenvedések könnyes üzenetével, az aggodalmak álmatlan éjszakáival, veszteségeink szomorú látásával, a betegség gyötrelmeivel, az élet hirtelen való összeroppanásával, anyagi értékeink semmivé válásával, csalódásokkal, bukásokkal, égő könnyek és keserű sóhajtások óráival .. . hányszor, de hányszor mondja nekünk is: Hamar szállj alá, még ma, mert nekem a te házadban kell maradnom. S mi balgán vesztegelünk ... nem mozdulunk ... Pedig mit nyernénk, ha leszállnánk felfuvalkodásunk magasságaiból . . . megnyernők a Krisztust! A cselekvő szeretet hajlékai. A győri „Evang. Szeretetház“ ötven éves jubileuma. Most lesz ötven éve annafc, hogy a győri evangélikus egyházközség jóléti intézményeinek legrégibbje : az Árva- és SzegényA győri szeretetház első hajléka. intézet megnyitotta kapuit az elhagyott árvák és a saját hibájukon kívül szegénysorsra jutott győri evang. vallásu nők és férfiak befogadására. Az intézet kezdetben szerény keretek között működött, egy nemes női lélek által a győri gyülekezetre hagyományozott épületben. Mártiny Julia volt az az áldottszivü, nemes lélek, aki a rokonával, Ráth Teréziával közös tulajdont képező Kálvária-utcai lakóházát végrendeletileg a győri gyülekezet örökségéül hagyta. Ez a ház lett a Szegény- és Árva-intézet első otthona. Az áldottszivü és szigorúan vallásos hagyományozó háza eddig is istápolója volt szegénynek, árvának. Ünnepeken és vasárnapokon rendesen három nádorvárosi szegényt vendégül látott asztalánál, llykép is áldozott a felebaráti szeretet oltárán, jót tevén hitének cselédeivel. Ez az első otthon később, 1912. március hó 24-én átköltözött abba az újonnan épült díszes épületbe, amely tekintélyes homlokzattal a gyülekezeti széképület udvara mentén húzódó Rába-töltés szélén, az egyházközség előbb kertekül használt telkén emelkedik, ezzel a felirattal: Evangélikus Szeretetház. A szeretetnek áldozatok nélkül nincs értéke s a valódi krisztus* szeretet akkor érvényesül leginkább, ha nem riadunk vissza semmiféle áldozattól, semmi küzdelemtől, hogy az elhagyatott embertársaink boldogítására kitűzött célt elérjük és azzal a vigasztaló remény harmatát becsepegtessük a csüggedő szivekbe. Ilyen magasztos szeretet volt az, amely az 1910. október 16-án tartott rendkívüli közgyűlésen lelkűket hevítette az evangélikus egyházközség azon nemes gondolkodású férfiainak, akiknek kezdeményezésére a szeretetnek ez a mentsvára életre kelt. Ez a mentsvár egy városszerte bőkezűségéről ismert kiváló győri polgárnak, az immár néhai nevet viselő Bálint Mihálynak fejedelmi bőkezűséggel nyújtott adománya segítségével épült. Hatvanezer korona értékű koronajáradék- kötvényt adományozott a nemes célra. — A lelke megsúgta neki, mily irányt vegyen segítő készsége, hogy azokkal találkozzék, akiknek a könyörülethez való szomorú jogból a legnagyobb rész jutott. Vájjon van-e szánandóbb teremtés a világon, mint az elhagyatott szegény árva?... Van-e nála elesettebb, gyöngébb, kitettebb minden veszedelemnek és pusztulásnak ? ... És adhat-e többet az emberi jóság, mintha megadja elhagyatott gyermeknek a gyermekkor felhőtlen gondatlanságát ? Bálint Mihály tudott melegszfvvel gon-
