Harangszó, 1933

1933-10-22 / 43. szám

M2 HARANGSZÓ 1933 október 21 dőlni nzftkxa, akik a legjobban rá vannak szorulva a"szeretet melegére, mert az élet igen keveset, vagy semmit sem juttatott számukra belőle. A vagyonnal megáldott jó ember ezzel az embérbaráti tényével maradandóvá, áldotta tette nevét és emlé­kezetét. Áldottá azok lelkében, akiknek az életére az ő jóságából száll melegség; — becsültté mindnyájunk előtt, akik áhítva keressük az ember szebb és nemesebb hi­vatásának megnyilatkozását a cselekedetek­ben. Ez a derék férfiú nem úgy művelte a jót, mint ahogy az ember á teherül őrzött felesleget veti el magától. Jószívűsége nem kényszermegnyilatkozása volt a divatos jó­tékonyságnak. Amit tett, nem azért tette, hogy elismerést, hódolást szerezzen magá­nak, hanem tette nemes lelke sugallatából, senkiért másért, csak a szegényekért és árvákért. Ilyen jótékonyságot csak nagy lé­lekben teremthet meg az igazi felebaráti szeretet által megihletett magasabb gon­dolkodás. Mulasztást követnénk el, ha meg nem említenénk, hogy Bálint Mihály nemcsak egyházának, de szülővárosának: Győrnek is nagylelkű jóltevője volt, amennyiben er- nyedetlen szorgalommal megszerzett va­gyonának örökösévé a várost tette meg. Háláját a város közönsége többféle módon rótta le iránta : a többek közül még életé­ben nevéről utcát nevezett el. Tetemének díszsírhelyet adott, amelyet most készül művészi síremlékkel megjelölni. Természetesen maga az egyházközség is jelentékeny összeggel járult a jóléti in­tézmény létesítéséhez. Azonkívül gyűjtés által is szaporította a nagylelkű adomány összegét. Egyes buzgó hívek személyesen is közrejártak, hogy a gyűjtésnek minél nagyobb eredménye legyen. A gyűjtés által befolyt adományokhoz Győr szab. kir. város tízezer korona összeggel járult. így az egy­házközség elérte azt, hogy a Szeretetház fenntartására szolgáló alapok érintetlenül maradtak. Az építési árral arányban nem álló dí­szes alkotás összköltsége százhuszonötezer (125.000) K, mely összegben bennfoglalta- tik a tervek elkészítésének dija is. A figyel­met távolabbról is magára hivó épület már külső nagyságával és kiképzésével elárulja, hogy nerií közönséges lakóháznak épült. Két végén a tető alsó része toronycsúcsba szökken; a csúcsok előtt, a homlokzat foly­tatásaképpen, ízlésesen kiképzett tűzfal emelkedik. Középeit, a főbejárattal szimmet­rikusan, a homlokzatból kisebb háromszögű tűzfal szökik fel, mely alatt nagyobb betűk­ből az intézet címe olvasható. A Szeretetház mai térfogatában nemcsak árvákat és szegényeket istápol, hanem a falai közt létesített internátusbán a győri középiskolákba járó leánytanulóknak ellátást is nyújt mérsékelt díjért. Az intézet dia­konissza nővérek vezetése alatt áll, akiknek a Szeretetház egyúttal anyaháza és dia- konisszaképző-intézeie is, amióta a pozsonyi anyaház csehterületen van. Helyet talál az intézetben a napközi otthon is, ahol télviz idején a távolabbról jövő szegény iskolás gyermekek meleg ételt kapnak. Legújabban a Szeretetházzal kapcsolat­ban felépült a Gusztáv Adolf nagy hithős­ről elnevezett magános nők és férfiak ott­hona, mely szintén gyönyörű eszme szol­gálatában álló alkotás. Ez a szeretet-otthon is úgy van berendezve, hogy az kényelmes és kellemes tartózkodási helye legyen ? benne lakóknak. (Képét lapunk már közölte A győri evangélikus Szeretetház 1? óta, tehát immár félszázad óta gyakr áldásos szamaritánusi munkáját. Ez alati idő alatt százait és százait vette Ki’ szárnyai alá azoknak a szerencsétlen mekeknck, akiket a mostoha sors me tott az édesanyai szeretet melegétől < kát a mindkét nembeli felnőtteket, balszerencséjük önhibájukon kívül szerített az irgalom kegyének igény' telére. Az intézetet fenntartó egyházköZsé a ol ír s 1 n Isten hárfása. Történeti elbeszélés. Irta: KapI Béla. XXXVIII. 43 Késő alkonyaikor fáradtan ül karosszékében.’ Dél­után két távollakó betegét látogatta meg, lassan ment, útközben meg-megállt, mégis nagyon elfáradt. A pré- dikálás is nehezére esik. Lelke rugalmas ugyan még és sok elmondani való bizonyságtevése van, de hangja elfullad s a hosszas állás kifárasztja. Múltkoriban szó­székről lejövet görcs szorította el lábizmát. Mosolyog­va mesélte a rektornak, hogy alig tudott lejönni. — Az igazi baj majd akkor kezdődik, mikor nem tudok felmenni! Lámpagyűjtás után maga elé teszi énekeinek gyűj­teményét s csendesen lapozgat benne. Félhangosan el­olvas egy-egy verset, a másikat meg eldúdolja. Sorok, rímek, ritmusok emlékei rajzanak szívében. Árnyak suhannak körötte. Halott hangok elevenné válnak. Életvalósággal telnek meg a strófák. Hirtelen borzon­gás reszketted tagjait. Akaratlanul a nagy cserép­kályha felé fordítja fejét, mely kialudt szemekkel tekint vissza rá, mint egy közömbös szívű, hideg óriásember. A házban halotti csend, nyomasztó, nagy elhagyatott- ság. Száraz, zord téli szél rázza a rosszul csukódó, fájdalmában nyöszörgő ablakot. A vándorének strófáin pihen tekintete s olvasás közben megértőn int fejével: Szálló tanyám kietlen, Keservem sok s nehéz. Békómból oldj fel engem, Ahogy kedvedre lesz. Add, hogy végéhez érjen Zarándok életem, * S nyújts, míg a célt elérem Segélyt, erőt nekem. Sietős izgalommal lapozza a füzeteket. Nén oldalnál tűnődve elmélyed, másiknál magát haji rohan tovább. Előszedi Crüger énekeit, azután El gyűjteményét. Hátratámaszkodik székében s merengve messzeségbe. Templomi éneket hall orgonazúg Hatalmas gyülekezet feketélik a templomha s az ő énekét énekli. Iskolaajtó előtt megáll és i nélkül lecsusztatja kilincsről a kezét. Hallja a szavát: Ezt az éneket Gerhardt Pál írta! Figye ide, elénekeljük! Városka szűk utcáján megy k( léptekkel, egyszerre csak egyik emeleti szoba n ablakán át fiatal leányka bizonytalan éneke csa ki, amint klavikordia kísérettel énekli: Légy cs szívvel! ... Kezére hajtja fejét. Mit is akart tulajdonké] Miért írta énekeit? Önmaga dicsőségére? ... A gyönyörködtetésére? . . . Isten dicsőítésére? .. , mes volt-e énekelni? Kósza szél sodrában nyomt. elmúlnak énekei, vagy messze idők száján t( zengenek?... Izgatottan kutat írásai között. Egyszerre kié; többi közül egy papírlapot és mosolyogva olvass r s ú k ic 0 k a n n e z a a k h a g g a 0 s k Z e v n h s Bálint Mihály, a győri gyülekezet jóltevöje.

Next

/
Thumbnails
Contents