Harangszó, 1933
1933-10-01 / 40. szám
318 HARANGSZÓ 1933 október 1. pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért“. Amikor egy ilyen lelkipásztor — mindig az eszményi lelkipásztorról szólok — nincs többé, akkor látjuk, hogy ö nem volt egyéb a Bibliának egy megelevenedett alakjánál, aki kilépett a szent könyvből és csodálatos illusztráció lett Jézus szavaihoz és példázataihoz. Ő volt az irgalmas samari- tánus, aki Jerikó felé halad és olajat önt a sebekre. Követte az evangéliumnak irtózatos szépségű parancsát, hogy aki el akarja venni az alsóruhádat, add oda a felsőt is. Véghez vitte a lehetetlent s a felebarátjának megbocsátott nemcsak hétszer, hanem hetvenhétszer. Utána indult az embervadonba eítévedtnek, hogy megtalálja, ölébe vegye és eldédelgesse az elveszett és megtalált bárányt. így lesz nevelő személyiséggé az eszményi lelkipásztor nemcsak azzal, amit mond, hanem azzal is, hogy ő ■— van. Íme az eszményi lelkipásztor arca. Keressétek meg rajta Czipott Géza lelkipáfztori arcát. Köszönjétek meg Istennek, hogy a tiéitek volt s köszönjétek meg neki, amit tőle szóban, igehirdetésben, tanításban, feddésben és példaadásban nyertetek! E kő, amelyet emeltetek Czipott Gézának, őrizze meg az ő emlékét s ne szűnjék meg emlékezésiek itt lebegni az örök hála elevenségével e holt kő körül! Koszorút helyeztek el a sírra: Laki Kornél, a gyülekezet nevében és Szabó József, a Harangszó nevében. A gyülekezet megemlékezett első lelkipásztoráról is s a síremléket avató ünnepély után Kiss János sírjához vonult s az egyház nevében a kegyeletes szívvel megszépített sírra koszorút helyezett. Az ünnepély sokaknak lelki találkozása volt az elhunytak leikével, egy gyülekezet hálájának és gondolatának kifejezése a lelki munkások előtt s példaadás a lelkipásztornak hamvaiban való megbecsülésre. K. K. Czipott Géza síremléke a szombathelyi temetőben. Isten hárfása. Történeti elbeszélés. Irta: Kapl Béla. 40 XXXIV. Múló napok széttört agyagedényéböl édes illatú öröm felhőzik szerte, de a cserép fenekéhez keserű üledék tapad. Naponként érzik Isten kegyelmének közelségét. Lelki gyötrelmük kínjai között boldogan érzik lelkiismeretük tiszta öntudatát. Pusztító zivataron mentünk át, — mondja egyszer Gerhardt, — körülöttünk, alattunk és bennünk minden zengett, recsegett és égett, csak egy ezüstcsengésü harang tudott diadalmaskodni minden felett: lelkiismeretünk. Nem figyeli, de lehetetlenség észre nem vennie, hogy egy fejjel többre taksálják a többinél. Túlsó utcaoldalról, kocsik, szekerek, talyiga kordék és siető emberek között átvágnak hozzá, hogy köszönthessék. Barátai köre kiszélesedik. Előkelők keresik társaságát. A férfias meggyőződés és elvhűség emberét látják benne. I 'j — Erre az üzletre alighanem ráfizet az udvar, — Ki kell építeni . . .! Meg kell építeni .. . ! Tűnődve állsz meg, kedves olvasó, ennél a címnél, mert ha így elolvasod, hirtelen nem tudod, mire vonatkozik ez a kettős cím és mindjárt azt kérdezed magadban: mit kell kiépíteni és mit kell megépíteni? Az alábbiakban éppen erre szeretném a figyelmedet felhívni és a feleletet neked megadni. Először is arra, hogy mit kell kiépíteni? A nyáron lezajlott konferenciák között volt egy, amit a Kér. Ifj. Egyesületek evang. ága rendezett Balatonszárszón a ref. S. D. G. üdülőtelepén. Ez a konferencia aüg. 19.—23.- ig tartott. Eltekintve attól, hogy a Balaton vizében való fürdőzés is csak az első napokban volt lehetséges, azt hiszem, azok, akik a konferencián résztvettek, azzal az érzéssel mentek haza, hogy ide érdemes volt elmenni. A résztvevőkben ezt az érzést* többféle körülmény válthatta ki. Kiválthatta a konferencia rendezőségének fáradhatatlan szolgálatkészsége és szíves szeretete. Kiválthatta a konferencia programmja. Minden reggel bibliatanulmány volt a lelki elmélyülésre a gazdag ifjúról, a tékozló fiúról és a naini ifjúról szóló bibliai részek alapján. Délelőtt a következő előadások voltak: A mai válságos helyzet okai (dr. Scholtz O.), Ki volt Jézus? (Lukács L), Sokarcú ifjúság (Kiss Gy.), Az ifjúság feladatai (Nagy L.), Az, előadásokat élénk megbeszélés követte. Mély eszmecserék voltak az ev. ébredésről, a biblia olvasásáról, a serdülő munkáról és az eredményes ifjúsági munka feltételeiről Gáncs A., Erős S. és Horváth S. vezetésével. Vasárnap a szárszói ref. templomban volt istentiszteletünk, melyen Horváth L. lelkész véjegyzi meg valaki epésen. Elcsapta Gerhardtot papi székéből es most hatalmasabb magánál a konzisztó- riumnál. Minden napnak megvan a maga keserűsége is. A hivatásbeli munka boldogságától való megfosztatás. Vasárnapi harangszókor sírva hajtja fejét bibliája fölé az ősz pap. Valahányszor ruhás szekrényébe nyúl, észrevétlenül megsimogatja papi köntösét. Fájdalom-tépte szívvel, de nyugalomra parancsolt orcával megy hitvesével templomba és senkinek sem árulja el, hogy lelkét a hivatás utáni emésztő vágyódás saskeselyüi marcangolják. Reménységgel kezdődik reggele, estvéje keserű csalódással végződik. Ma talán rendel valami jót számára a gondviselő Isten. Hírt hall üres papi állásról. Valamelyik gyülekezet érdeklődik utána. Hiszen még vannak emberek, kik értékül becsülik a hithűséget és erős meggyőződést. Eljön az est és fekete halotti leplet sző a reggeli reménységekre. Anna Mária töretlen lélekkel áll ura mellett s a kis Pál vidám csacsogása, nyiladozó gyermek-leikének bűbájos feltárulása csodálatos balzsamot hullat a korbácsolt ember lelkére. Anna Mária asszony összetört testben küzdi hősies küzdelmét. Vékony alakja átlátszóvá válik. Kés-
