Harangszó, 1933

1933-10-01 / 40. szám

1933 október 1.

HARANGSZÓ

319

egyáltalában meg se indult, vagy, ha megindult, hajótörést szenvedve abbamaradt. Nekünk felelősséget kell érez- nünk az ifjúságunkért! Meg kell látnunk, hogy az ifjúság vágyódik arra, hogy foglalkozzanak vele. Ne mondd, hogy ez a vezetők dolga! A szülőké is és minden jó evang. emberé is! Hány vezető van, aki a legjobb igyekezete mellett sem tudja az ifjúságot vagy egy jó részét a munkába bevonni, mert a szülök, vagy cimborák visszatartják, vagy ha Bibliával, énekeskönyvvel megy végig az utcán, evang. emberek, akiknek buzdítani, dicsérni kellene ezért őket, egyszerűen lemosolvogják. Itt van az ősz, nemsokára beköszönt majd a tél. Mit fog a te falud fiatalsága csinálni a hosszú téli estéken? Gondoltál már arra, hogy valamit fog csinálni!? S ha nem azt csinálja, amit egyházunkon át Jézus akar, azt fogja csinálni, amit a Sátán akar vele tenni. A Sátán pedig a lelkét akarja elrabolni, bűnbe akarja beletaszitani, egyházától el akaria szakítani, rosszra akarja csábítani. Hogy ez meg ne történhessen, azért gyülekezeteinkben az ifjúsági munkát ki kell építeni! Mit tudsz te ezért tenni? — kédezed. Te nem vagy vezető, nem is vagy fiatalember. Mégis tudsz tenni valamit! Tudod a fiatalokat buzdítani, tudsz az ifjúsági munkáért, amelv egvházmentő és nemzetmentö munka, imádkozni. Így a legnagyobb erőt tudod adni. Mert az imádság minden munkánál a legnagyobb erőforrás!

Nekünk az ifjúsági munka kiépítése mellett meg is kell építeni valamit. A kiépítés munkája otthon történik. a megépítés munkája a Balaton partján. A Harangszó a nyáron már közölt egy rövid kis hírt arról, hogy a KIÉ evang. ága Akaiiban, a Balaton zalai partján, Bszárszóva! szemben az akali-i leányegyház tanítói javadalmából bérbe vett egy 4000 négyszögöles területet az evang. ifjúság nyári táborozása helyéül (eddig külön tábora nem volt)

30 évre, évi 100 pengő bérért. A szerződés most július 1.-én készült el. Az első esztendei bérletet 2 lelkész meg is ajánlotta. A balatonszárszói konferenciának egyik nagy áldása volt az, hogy az akali-i evang. ifjúsági tábor felépítésének a gondolatát felszínre vetette, az építés tervét a résztvevők között élénk megbeszélés tárgyává tette. Egész határozottan bontakozott itt ki az a gondolat. hogy miiven nagy szükség van ennek az ifjúsági tábornak a felépítésére. Az egész evang. ifjúság, ide számítva a falusi ifjúság mellett a középiskolai fiű- és leánvdiákokat. valamint a főiskolai hallgatókat, itt tarthatná beosztás szerint a nyári konferenciát. Itt tarthatnák a lelkész- és tanítóegvesiiletek a konferenciákat. Ide 'ehetne összegyűjteni nvár elejére azokat a szórványban élő és anyagyiilekezettöl távoleső konfirmandus gyermekeket konfirmációi előkészítésre. akiket a lelkészük a szétszórtság és a nagv távolság miatt konfirmációi oktatásban kel'ően nem részesíthet. így a tábor az egész evangélikus- ság táborhelye lehetne, amely ideális

fekvésénél, csendességénél fogva alkalmas arra. hogv nyaranként találkozóhelye legyen az "rszág evange’ikusoágának és szintere evang egyházunk hitébresztő és mélyítő megmozdulásainak Hogv

mielőbb az lehessen, azért mielőbb meg kell építeni ezt a t'.bort! A ‘erűdet befá- sítása és a táborhelyen egy kú< meg- ásása már az ősz folyamán megtörténik. A iövő nyárra a bd:akokal is meg kell építeni! A szárszói konferencia résztvevői elhatározták, hogy mindent megtesznek azért, hogv ez, megtörténien. A fiúk ifjúsági egyesületeikben, a lelkészek gyülekezeteikben és egvházmegyéjiik- ben széleskörű akciót indítanak adományok gyűjtésére, felmerült az a gondolat, hogy 1—2 egyházmegye együtt, vagy egv-egv egyházkerület fedezhetné egv-eev barak énitési költségeit. A jelenlevők közül többen, hogy építési alagezte a szent szolgálatot. A konferencia egyik délután kellemes hajókirándulást tett Tihanyba. Tábortűz, ami ezeknek a konferenciáknak annyira kedves és áldott tartozéka, a rossz időjárás miatt csak az utolsó estén volt tartható. Bár a konferencia országosnak volt hirdetve, a résztvevők száma csekély volt. Átlagosan 40 (jobbára Dunántúlról a somogyi és kemenesaljai egyházmegyékből), nem számítva azokat, akik vendégként keresték fel a konferenciát. Rendkívül kedves volt a somogyi egyházmegyéből a por- rogszentkirályiak csoportja lelkészük és tanítójuk vezetésével. 15 fiú, mind serdülő, az elmúlt évben konfirmált, ök voltak a tábor kedvencei, akik — azt hiszem — még évek múlva is kellemesen fognak visszaemlékezni erre a konferenciára. Nekik a tábor vezetősége külön programmot állított össze. Azt, hogy kevesen voltak a konferencián, nem szabad lebecsülnünk. Isten az Ő áldásait sokszor kicsiny közösségeken keresztül adja át az embereknek, éppen azáltal, hogv a keveseket közvetlenebbül megérinti, személyesebben magához és egymáshoz köti. De. hogy ilyen kevesen és szórványosan voltak a konferencián, azt figyelmeztetésnek is kell vennünk. Figyelmeztetésnek arra, hogy az ifjúsági munkát evang. egyházunkban ki kell ém'tenünk! Mert higviük el, nemcsak azért voltak ezen a konferencián ilven kevesen, mert a mai nehéz helyzet miatt sok fiatalembernek nem volt pénze arra, hogy elmenien. nem is azért, mert nem volt ideje (különösen a falusi fiatalságnak), hogy elmenjen, még azért sem, mert ilyen, tisztán evang. konferencia az ifjúság részére — a körzeti konferenciákat kivéve — eddig nem volt, hanem azért, mert egyházunkban eddig az ifjúsági munka nem volt kellően kiépítve. Ifjúsági titkárunk jelentéséből látom, szórványosan folyik ez a munka, vannak gyülekezetek, ahol szép lendületet is vett már, de hány olyan hely van, ahol

kény arcán csontokhoz tapad sárgás bőre s szemei mélyén belülről szított nyugtalan tűz lobog.

Ha a diakónus gondolatai a szellemvilág bebarangolása után eljutnak Anna Máriához, megáll kezében a toll s szíve félelmében elkezd remegni. Aggodalommal tölti el folytonos fogyása, színtelen arcán lázrózsák nyílása, kezének nedves érintése, köhintésének üres szárazsága. Éppen most halad át a szobán. Észrevétlenül utána les s riadtan hunyja le szemeit. Én édes Anna Máriám, — súgja maga elé, — állad ferdére csúszott, elvékonyodott nyakad hátul üregessé lett, alakod meghajolt. Anna Máriám, te hűséges, önfeláldozó teremtés, melyik égtáj felé fordítod sápadt orcádat s merre viszed fáradtságtól görnyedt testedet? .. .

Este leplezett rémülettel szaladnak a diakonusné asszonyhoz: ajka szélén, ruháján piros habos vér.Másnap megújul a dermesztő ijedelem: vérhányás után a papné arca hófehér, kékes szemhéja fáradtan borul lehunyt szemeire.

— Micsoda rendetlenség ez! — hangoskodik Weise Márton udvari orvos. Majd rendet csinálok itt én, a második választófejedelem!

— Nyugodtan feküdni és pihenni, csendben pihenni! — mondja Sennert Mihály fizikus s biztatón mosolyog a papné szemébe.

A másik szobában csüggedten néznek egymásra s részvéttel szorongatják Gerhardt kezét.

— Orvosságot rendelhetünk, de új tüdőt nem tudunk adni szegénynek.

Csendes, nyugodt beteg. Nincsen panasza és nincsen kívánsága. Derűs szemekkel tekint kedveseire és fátyolos halk hangon beszél.

Férje föléie hajol, puha keszkenővel törli verejté- kes homlokát és csendesen kérdezi:

— Ne hivjuk-e el Magister Lorentzot? Az Ür szent vacsorája megerősítené lelkedet.

Szemeivel int csupán, majd később csodálkozva feleli:

— Miért gondolsz erre, Paulusom, hiszen egészen jól érzem magamat? De azért csak hívjátok Magister Lorentzot, te pedig, édes gondozóm, készítsd elő lel- kemet az Úr szent vacsorájának vételére.

Együtt olvassák Luther elmélkedését az Úr vacsorájának vételéről. Elimádkozzák a Kis-Káténak az úrvacsoráról szóló részét. Rendbehozatja a szobát. Fehér térítőt téríttet az asztalra, középre feszületet állíttat, két oldalt égőgyertyákat, középre vastagtáblájú, kapcsos bibliát. Azután megigazíttatja összekuszált haját és fehér ruhát adat magára. így várja a halált, mint vőlegényét a menyasszony. Alázatos bűnbánattal veszi