Harangszó, 1933
1933-10-01 / 40. szám
XXIV. évfolyam 1933 október 1 40. szám Alapította. KAPI BÉLA Hio-ban. Laptulajdonoa: Dunántúli Luthar-SzAvataég. As Orazágoa Lntkcr- SzBTettéff hivatalos lapja. Msgialanik minden »«sárnap, Poatacankkssámla311.528 füöficetőif elfogad minden evang lelkén 4« tanító. Isteni dolgokban nem tudok és nem is akarok tudni semmit mástól, ha csak nem egyedül az Úr Krisztustól. Luther. k ,,Harangozó" ■zarbaazU-kiadó Hivatala QYÖR U , Petőn-tér I. Előfizetőn ára ‘ negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 8 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lo*/»-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 80 Sllér. Legyetek készen! Máté ev. XXII. 2. „Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze.“ M ilyen felséges képet használ itt Jézus! Az örökélet olyan, mint egy lakodalmas ház, ahol az Ur és az ő gyülekezete, Isten és az ember, az ég és a föld végre valahára egymásra talál. Lakodalom — az öröm boldog ünnepe, oh micsoda végeszakadatlan öröm lehet ott, ahol nincsen fájdalom, sem jajszó, sem halál. Oh micsoda öröm loboghat ott, ahol a szeretet soha el. nem fogy, ahol a hűség mindig elnyeri az élet koronáját! . . . Mivel Jézus nagyon jól tudta azt: mennyire vágyódik a mi szivünk öröm után, hogy mennyire éhezzük és szomjuhozzuk a békességet, hogy mennyire törjük magunkat a teljes boldogság után — azért hasonlította Isten országát egy örvendező lakodalmas házhoz. És ezért kell az ő szolgáinak boldog örömmel hirdetni lankadás nélkül: Íme az Ur elkészítette számotokra az asztalt, melyen mindent megtalálhattok amit csak epedő szívvel kerestetek, ott meg van minden, ami csak kell a ti lelki és örök életetek számára. Ott találjátok az élet-kenyerét, amely minden éhséget lecsillapít, ott vár benneteket a víz, amely örök életnek forrása, ott nyeritek meg az igazi örömök gyöngyöző borát, az igazi élet igazi örömeit! Igen, ott találhatja meg a bűnbocsánatot a bűnös, a vigasztalást a szomorkodó, az erőt a gyenge, a békességet a haldokló. És amidőn itt alant a mi vándorűtunk bevég- zödik, amikor ez a világ eltűnik szemünk elől, nézd, akkor feltárul az el nem múló ország, a lakodalmas ház tninden öröme, mert amiket szem nem látott, fül nem hallott, amiket az embernek szive meg sem is gondolt, azokat készítette Isten az Ötetszeretőknek. Legyetek készen — ez az ország vár benneteket! Az évfordulóknak titokzatos jelentése van. Emlékeztetésre küldetnek és vissza mutatnak azokra a lelki munkásokra, akikre nemcsak a maguk múlandó órájuknak volt szüksége. Czipott Géza halálának 3. évfordulóját használta fel a szombathelyi gyülekezet arra, hogy ne csak emlékezzék egykori lelkészére, a szetgotthárdi gyülekezet kiépítöjére s a „Harangszó" egykori szerkesztőjére, hanem Síremléket is állítson neki. Czipott Gézának 1930. szept. 18.-án bekövetkezett elhunyta alkalmával a szombathelyi presbitérium elhatározta, hogy hálája és kegyelete jeléül emlékkövet állít neki. Az elhunytnak utóda, Kutas Kálmán lelkész és Laki Kornél a szombathelyi Protestáns Kör elnöke, miniszteri tanácsos igyekeztek valóvá érlelni az elhatározást. Felhívásukra buzgó adakozás indult meg, amelynek nagyobb tételeit hírrovatunk közli. A síremléket avató ünnepélyen a sír körül nemcsak a szombathelyi ev. egyház gyűlt össze, hanem az egész város is, hisz tudvalévő, hogy Czipott Gézát az egész város tisztelete és szeretete vallási és rangkülőnbség nélkül övezte körül. De megjelentek az ö hű szetgotthárdi hívei s a sír mellett ott volt Győrből a „Harangszó“ képviselete is. A síremlék felavatását Kutas Kál-. mán lelkész végezte, aki (János 10, 11.) ekkép mintázta meg az elhunytról az eszményi lelkipásztor alakját: Nincs oly adakozó egyéniség, mint a lelkipásztor. Tanító ő, akinek bölcsességén sok elme gazdagodik. Lelki orvos, aki könnyet szárit, szomorúságot enyhít, kétségbeesést szüntet, a zúgolódást imává változtatja. A keze kifogyhatatlan balzsamcsészét hordoz körül. Különös lény; lelki birodalmakat osztogat szét, mint egy keleti fejedelem, — pedig ö maga szegény. Virágokkal hinti meg mások életének kopár mezőségeit, — míg az ö élete gyakorta tövises. Mindig kész máson segíteni, pedig ő maga is „ Van Isten népének szombatja, Ott véget ér hétköznapunk, Az Ur terhűnket ott lerakja, S nála vég nélkül vigadunk. Ott az ég és föld Istenének Dtcsőült ajkról zeng az ének: Légy csendes szívvel.“ Ámen segítségre szorulna sokszor. Életét hányszor borítják aggodalmak felhői s mégis, sugártalan életéből is, a jóság állandó napsugara árad. Viseli az emberek gyarlóságát, azt az örökös megszó- lást, hogy: én másként csinálnám az ö helyében; — elszenvedni a bírálatot, hogy: nincs jól, ahogy ő akarja! Gyakran megbírálják és gyanúsítják, pedig van oly tiszta, mint akik ítélkeznek felette. Haló poraiban is tiszteletet kell éreznünk iránta, mert látnunk kell, hogy nem érezett semmit a magáénak, — azért vette a képessegeit az Úrtól, hogy mások közt szórja el, mint ahogy a gyertya vissza adja magát a fényben azoknak, akik meggyujtották. Tiszteletet érezünk iránta még haló poraiban is, hogy kegyetlen pontossággal és folytonossággal — még akkor is, amikor szeméből a Jób kínjainak lángja csapott elő, még akkor is elmélkedett, igét hirdetett, beteget látogatott, még akkor is, amikor szinte úgy esett össze. Ilyen az eszményi lelkipásztor mint ember, mert mintázni igyekezett azt, aki mondá: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért“. S a lelkipásztor, mint igehirdetöl? Mielőtt a szószékre lép, napokon át töprengő, szünet-nélküli gondolkodó, aki még az éjszakában is vívódik, hogy megteremtse és erőteljes igehirdető formába öntse azokat a lélekalakító gondolatokat, amelyek a hívek előtt, pillanatok alatt, a szószék mámorában született nagyszerű megnyilatkozásnak tetszenek. A szószéken csodálatos hang, amelyik tud templomba hívólag zengeni, mint a harangszó. Isten dicsőségére úgy áradni, mint az orgonazúgás. Hangjából pörölyütések csattognak ki, amikor fed- dözik. Tud ellenállhatatlan lenni, amikor meggyőzően érvel s tud olyan lenni, mint a hős kezén a vároromra felrohanó és diadallal kitűzött zászló, amikor a lelkesedésnek ormai felé ragad. Ilyen a lelkipásztor, mint igehirdető s tud lenni ilyen, mivel mintázni igyekezett azt, aki mondá: „Én vagyok a jó Czipott Géza síremlékének felavatása.
