Harangszó, 1933

1933-10-01 / 40. szám

XXIV. évfolyam 1933 október 1 40. szám Alapította. KAPI BÉLA Hio-ban. Laptulajdonoa: Dunántúli Luthar-SzAvataég. As Orazágoa Lntkcr- SzBTettéff hivatalos lapja. Msgialanik minden »«sárnap, Poatacankkssámla311.528 füöficetőif elfogad minden evang lelkén 4« tanító. Isteni dolgokban nem tudok és nem is akarok tudni semmit mástól, ha csak nem egyedül az Úr Krisztustól. Luther. k ,,Harangozó" ■zarbaazU-kiadó Hivatala QYÖR U , Petőn-tér I. Előfizetőn ára ‘ negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 8 P 40 fillér. Egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel lo*/»-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 80 Sllér. Legyetek készen! Máté ev. XXII. 2. „Hason­latos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának me­nyegzőt szerze.“ M ilyen felséges képet használ itt Jézus! Az örökélet olyan, mint egy lakodalmas ház, ahol az Ur és az ő gyülekezete, Isten és az em­ber, az ég és a föld végre valahára egymásra talál. Lakodalom — az öröm boldog ünnepe, oh micsoda végeszakadatlan öröm lehet ott, ahol nincsen fájdalom, sem jajszó, sem halál. Oh micsoda öröm loboghat ott, ahol a szeretet soha el. nem fogy, ahol a hűség mindig elnyeri az élet koronáját! . . . Mivel Jézus nagyon jól tudta azt: mennyire vágyódik a mi szivünk öröm után, hogy mennyire éhezzük és szomjuhozzuk a békességet, hogy mennyire törjük magunkat a teljes boldogság után — azért hasonlí­totta Isten országát egy örvendező lakodalmas házhoz. És ezért kell az ő szolgáinak boldog örömmel hirdetni lankadás nélkül: Íme az Ur elkészítette számotokra az asz­talt, melyen mindent megtalálhat­tok amit csak epedő szívvel keres­tetek, ott meg van minden, ami csak kell a ti lelki és örök életetek számára. Ott találjátok az élet-ke­nyerét, amely minden éhséget le­csillapít, ott vár benneteket a víz, amely örök életnek forrása, ott nye­ritek meg az igazi örömök gyön­gyöző borát, az igazi élet igazi örö­meit! Igen, ott találhatja meg a bűnbocsánatot a bűnös, a vigaszta­lást a szomorkodó, az erőt a gyenge, a békességet a haldokló. És amidőn itt alant a mi vándorűtunk bevég- zödik, amikor ez a világ eltűnik szemünk elől, nézd, akkor feltárul az el nem múló ország, a lakodal­mas ház tninden öröme, mert ami­ket szem nem látott, fül nem hal­lott, amiket az embernek szive meg sem is gondolt, azokat készítette Isten az Ötetszeretőknek. Legye­tek készen — ez az ország vár benneteket! Az évfordulóknak titokzatos jelentése van. Emlékeztetésre küldetnek és vissza mutatnak azokra a lelki munkásokra, akikre nemcsak a maguk múlandó órá­juknak volt szüksége. Czipott Géza halálának 3. évforduló­ját használta fel a szombathelyi gyüle­kezet arra, hogy ne csak emlékezzék egykori lelkészére, a szetgotthárdi gyü­lekezet kiépítöjére s a „Harangszó" egy­kori szerkesztőjére, hanem Síremléket is állítson neki. Czipott Gézának 1930. szept. 18.-án bekövetkezett elhunyta al­kalmával a szombathelyi presbitérium elhatározta, hogy hálája és kegyelete je­léül emlékkövet állít neki. Az elhunytnak utóda, Kutas Kálmán lelkész és Laki Kornél a szombathelyi Protestáns Kör elnöke, miniszteri tanácsos igyekeztek valóvá érlelni az elhatározást. Felhívá­sukra buzgó adakozás indult meg, amelynek nagyobb tételeit hírrovatunk közli. A síremléket avató ünnepélyen a sír körül nemcsak a szombathelyi ev. egy­ház gyűlt össze, hanem az egész város is, hisz tudvalévő, hogy Czipott Gézát az egész város tisztelete és szeretete vallási és rangkülőnbség nélkül övezte körül. De megjelentek az ö hű szetgott­hárdi hívei s a sír mellett ott volt Győr­ből a „Harangszó“ képviselete is. A síremlék felavatását Kutas Kál-. mán lelkész végezte, aki (János 10, 11.) ekkép mintázta meg az elhunytról az eszményi lelkipásztor alakját: Nincs oly adakozó egyéniség, mint a lelkipásztor. Tanító ő, akinek bölcses­ségén sok elme gazdagodik. Lelki or­vos, aki könnyet szárit, szomorúságot enyhít, kétségbeesést szüntet, a zúgoló­dást imává változtatja. A keze kifogyha­tatlan balzsamcsészét hordoz körül. Kü­lönös lény; lelki birodalmakat osztogat szét, mint egy keleti fejedelem, — pedig ö maga szegény. Virágokkal hinti meg mások életének kopár mezőségeit, — míg az ö élete gyakorta tövises. Mindig kész máson segíteni, pedig ő maga is „ Van Isten népének szombatja, Ott véget ér hétköznapunk, Az Ur terhűnket ott lerakja, S nála vég nélkül vigadunk. Ott az ég és föld Istenének Dtcsőült ajkról zeng az ének: Légy csendes szívvel.“ Ámen segítségre szorulna sokszor. Életét hányszor borítják aggodalmak felhői s mégis, sugártalan életéből is, a jóság ál­landó napsugara árad. Viseli az embe­rek gyarlóságát, azt az örökös megszó- lást, hogy: én másként csinálnám az ö helyében; — elszenvedni a bírálatot, hogy: nincs jól, ahogy ő akarja! Gyak­ran megbírálják és gyanúsítják, pedig van oly tiszta, mint akik ítélkeznek fe­lette. Haló poraiban is tiszteletet kell éreznünk iránta, mert látnunk kell, hogy nem érezett semmit a magáénak, — azért vette a képessegeit az Úrtól, hogy mások közt szórja el, mint ahogy a gyertya vissza adja magát a fényben azoknak, akik meggyujtották. Tisztele­tet érezünk iránta még haló poraiban is, hogy kegyetlen pontossággal és folyto­nossággal — még akkor is, amikor sze­méből a Jób kínjainak lángja csapott elő, még akkor is elmélkedett, igét hir­detett, beteget látogatott, még akkor is, amikor szinte úgy esett össze. Ilyen az eszményi lelkipásztor mint ember, mert mintázni igyekezett azt, aki mondá: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért“. S a lelkipásztor, mint igehirdetöl? Mielőtt a szószékre lép, napokon át töp­rengő, szünet-nélküli gondolkodó, aki még az éjszakában is vívódik, hogy megteremtse és erőteljes igehirdető for­mába öntse azokat a lélekalakító gon­dolatokat, amelyek a hívek előtt, pilla­natok alatt, a szószék mámorában szü­letett nagyszerű megnyilatkozásnak tet­szenek. A szószéken csodálatos hang, amelyik tud templomba hívólag zengeni, mint a harangszó. Isten dicsőségére úgy áradni, mint az orgonazúgás. Hangjából pörölyütések csattognak ki, amikor fed- dözik. Tud ellenállhatatlan lenni, amikor meggyőzően érvel s tud olyan lenni, mint a hős kezén a vároromra felrohanó és diadallal kitűzött zászló, amikor a lel­kesedésnek ormai felé ragad. Ilyen a lelkipásztor, mint igehirdető s tud lenni ilyen, mivel mintázni igye­kezett azt, aki mondá: „Én vagyok a jó Czipott Géza síremlékének felavatása.

Next

/
Thumbnails
Contents