Harangszó, 1933

1933-09-24 / 39. szám

I

312

HARANGSZÓ

1933 szeptember 24.

terem elé került az épület arányához mérten a szép 20 méteres torony, amely az iskolának templom jellegét még jobban kiemeli. E hó 24.-én lesz ünnepélyes felavatása a mi egyszerű, de nekünk oly drága iskolatemplomunknak, melyre a közeli falvak testvérhiveit seregestül várjuk, hogy örüljenek a mi örömünknek. Elsősorban Istennek adunk hálát, hogy reményünket teljesítette és a sok dolgozó és jóltevö adakozó kéznek köszönettel szorítjuk meg munkás és segítő tenyerét s itt első helyen áll szent- mártoni Radó Kálmán földbirtokos, aki adományain felül az új tanítónak is lakást adott, hogy a gyülekezet terhén könnyítsen. Eddig egy nagy lelki-teher nyomta a gyülekezet lelkiismeretét: a hiányzó iskola néma védként vonta felelősségre a szülőket, most megköny- nyebbiilt a lélek, de 1200 pengő anyagi adósságteher nehezedett a gyülekezet vállaira. Hisszük és valljuk, hogy ez a könnyebbik teher s ettől is megszabadít bennünket a kegyelmes Isten.

Kemenessömjénben sok kis házban kisebb lesz a falat, sok helyen elmarad a várva várt új ruha, de hisszük s ezért imádkozunk, hogy pici kis emberpalánták lelkében több lesz az imádság, melegebb lesz a szeretet s a jövendő Sereg tiszta tekintetének csodaparázsa Isten áldásaként sugároz vissza azokra, akik hittel, verejtékkel s áldozatos lemondással épületet emeltek a romjaiból felépülő nemzet építőköveinek, a magyar gyermeknek.

Bácsi Sándor.

Terjesszüka „HARANGSZÓ“-t!

A tiszai evangélikus egyházkerület közgyűlése.

A tiszai evangélikus egyházkerület szeptember 14.-én Miskolcon tartotta ezévi közgyűlését D. Geduly Henrik püspök és Zelenka Lajos dr., táblai tanácselnök, kerületi felügyelő elnöklete alatt.

A közgyűlésnek ünnepi hangsúlyt adott az, hogy lejött Miskolcra a magyar evangélikus egyház egyetemes felügyelője: báró dr. Radvánszky Albert is. A templomban tartott gyűlésen Duszik Lajos egyházkerületi főesperes-föjegyző imát mondott, azután Geduly Henrik püspök köszöntötte az egyház jelenlévő két jubiláló világi vezérét, báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt és Zelenka Lajos kerületi felügyelőt.

Zelenka Lajos megnyitó beszédében többek között ezeket mondotta: -— Közóhajnak adok kifejezést, amikor indítványozom, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök urat. aki mint a sziráki evangélikus egyházközség felügyelője, az egyházfelügyelői karnak már évek óta buzgó. az egyházi ügyek iránt behatóan érdeklődő tagja, — miniszterelnöki széke elfoglalásának első évfordulója küszöbén, egyúttal úgyis, mint Magyarország első evangélikus vallású miniszterelnökét, nemkülönben, kormányának tagjait, köztük Hóman Bálint kultuszminiszter és Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter urakat, most, amikor erre köz- gyűlésileg először nyílik alkalmunk, táviratilag és jegyzőkönyvi kivonattal is üdvözöljük.

A németországi eseményekkel kapcsolatban ezeket mondotta:

— A német megmozdulás valóban a világbékének és a világgazdásági helyzet kiegyenlítésének gyújtópontjában áll. Reméljük, hogy ez idő szerint még forradalmi, zavaros állapotából a német erő, akarat és fegyelmezettség, bizonyára a szélső irányzatok áthidalásával, történelmi, nemzeti és vafláserkölcsi alap kiépítését s ezzel a vila'gbéke megzavart rendjének helyreállítását fogja eredményezni.

Tiltakozott Zelenka felügyelő a továbbiakban minden olyan kísérlet ellen, amely az egyházak autonómiáját bármily tekintetben csorbítani próbálná.

Javaslatára üdvözlő táviratot küldtek Budapestre a Református Országos Zsinat ma beiktatott új világi elnökéhez: Balogh Jenő ny. miniszterhez.

Lelkes visszhangot keltő kijelentéseit Zelenka Lajos azzal toldotta meg, hogy benyomása szerint, a hazai három nagy iskolafenntartó egvház „bár természetszerűleg külön hajóban, de most már egvirányban halad“ s ígv alaposan remélhető hogy a felekezeti oktatás elvét valló kormánynak sikerül a kérdést, a felekezeti közép- és főiskolákra kiterjedően s az egvháztagok teljes respektálásával megoldani.

Duszik Lajos egyházkerületi főjegyző még a vendéglátó miskolci gyülekezet részéről köszöntötte a vendégeket, a továbbiakban pedig Geduly Henrik püspök terjesztette elő jelentését.

— A bűn, az önzés, a gonoszság ártó szelleme -— mondotta a püspök any- nyira befészkelte magát a nemzetek egymásközötti életében, hogy noha lát— Híres papja megcsúfolt engem. Nem jött át az aranyhídon.

— Fájó szívvel hallottam, fejedelmi uram, hogy lelkem áhított reménysége szétfoszlott s megsemmisült az én örömöm.

•— Fejedelmi tekintélyem szenved miatta.

— De megmarad egy erőslelkű ember lelkiismereti meggyőződése.

— Jól van, jól van, de azért a fejedelem tekintélye is valami.

Henriette fejedelemasszony elgondolkodik, azután szívére teszi kezét.

— Valami, bizonyára valami! De a mi idebenn munkálkodik, az a minden. A valamik elmúlnak, jó uram, a minden megmarad.

Ezzel azután Gerhardt Pál ügye befejezést nyer. A magisztrátus tudomásul veszi a választófejedelem döntését és kimondja, hogy a lelkészi állás jövedelmét lakással együtt a betöltés időpontjáig biztosítja Gerhardt részére.

Meddig tart ez? Senkise tudja. Hova mennek, ha megérkezik az utód? Senkise kérdezi. Küszöbükön ül a bizonytalanság, ablakukon betekint a gond, ők pedig asztaluk mellett ülve hálaéneket énekelnek.

Egyik délelőtt Anna Mária szelíden tekint a belépő Gerhardtra.

— Ebeling megint itt volt, azt mondja, hogy most már igazán sürgős a dolog.

A diakónus kissé türelmetlenül int fejével.

— A nyomda szorongatja szegény embert, engem meg lelkiismeretem szorongat. Néha kőkolonc ül lelkem szárnyain, azért nem tudok énekelni. Máskor csordultig megtelik lelkem tiszta érzések mámorával, de dadogó gyermekként bűvölten hallgatom égi melódiák zengését és nem tudom azokat szavakba önteni.

Délután megérkezik Ebeling kántor s a széles ebédlő tölgyfaasztal csakhamar megtelik kottákkal és kéziratokkal. Anna Mária asszony is közelebb húzza székét és figyeli a megbeszélést.

— Öt füzet már megjelent, tisztelendőné asszonyom, ezeket magammal is hoztam. Mindegyikben 12 Gerhardt-ének van. Most dolgozik a nyomda a hatodik füzeten.

— És még hány füzet jelenik meg?

— Tizet tervezek, összesen tehát 120 éneket jelentetünk meg.

— Igazán szép, örülök neki! — mondja Anna Mária.

— Mindenki örömmel fogadja a gyűjteményt! Crüger 89 éneket közölt, én pedig 120-at adok ki, 4 alkalmi és 26 új éneket.

Gerhardt arcán hirtelen sötét felhő fut át.

— Van az öröm mellett keserűség is. Nem mehetek szószékre, nem állhatok koporsó mellé, nem éreztethetem, hogy pásztornak teremtett az Isten és én boldog csak lelkészi hivatásomban lehetek, de énekeimet éneklik templomban és Családi otthonban. Hárfámat nem üthették ki kezemből és énekeimet nem némíthat- ták el az emberek ajakán.

— Még néhány új énekre lenne szükségem, — szól közbe az orgonista.

— Üj énekre? ... Új énekre? ... Édes barátom,