Harangszó, 1933
1933-09-24 / 39. szám
1933 szeptember 24. HARANGSZÓ 311 A kemenessömjéni evangélikus iskola-templom. keresztül azóta már sok gyermekiélek gazdagodott meg s indult el evangélikus jellemmel a nagy életküzdelembe ebből az iskolából. Az idő azonban mindig so- kasította a növendékek számát, úgyhogy egy tanító keze alatt 110—115 gyermek nevelődött. Az egyház és állam 1932- ben múlhatatlanul követelte a második tanterem felépítését és a második tanító állás megszervezését. Az egv- ház a Dunántúli Luther Szövetség 100 P-s adományával még csak nyújtott valami segítséget, de az állam, hivatkozva a rossz államgazdasági helyzetre, megtagadta a támogatást, 'pedig ugyanakkor súlvos százezreket fordított uszodák építésére. A kemenessömjéni buzgó hívek azzal a reménységgel ásták a íundámentumot, hogy az állam nem fogja az iskolát mostoha gyermekének tartani ... S felépült az iskola adakozásból, áldozatos munkából, egyszóval: szerété t b ö 1. Az anyag egy részét a celldömöl- ki gyülekezet adta a templom mellől lebontott, még 1760-ból eredő kántorlakás épületanyagából. A hívek közmunkával maguk fuvarozták az anyagot a 6 km. távolságra eső faluinkba. A kőművesek és ácsok az ősz folyamán 17 napon keresztül ingyen dolgoztak s a segítő munkások mind az iskola iránti szeretetből fáradoztak a decemberi metsző szélben is. A kiadások óriási részét önkéntes adományból fedeztük, melyből szegény, gazdag egyformán kivette a részét. Istenben vetett bizodalmunk s reménységünk serkentett arra, hogy a két tantermet szétnyitható deszkafalak segítségével kössük egybe, hogy az így nyert nagyterem alkalmas legyen Isten-tiszteletek tartására. Az új tanA kemenessömjéni iskola-templom története. A szép Kemenesalja lankáján, a Berzsenyi és Padó családok otthonában az egy tanterem és tanítólakás ünnepélyes felavatása 1888. év szeptemberében volt. Ötven esztendőn és lélektani törvényeknél fogva be kell fogadnia. A szavaknál a tett, a példa sokkal nagyobb ható erejű. A szavak erkölcsi hatóerejüket csak a tanító erkölcsi személyiségéből kisugárzó erkölcsi szellemtől kapják. Csak olyan tanítóból sugározható ki a nemes eszmék melegítő hatása, akinek lelkében a vallásosság, az emberszere- tet, az igazságérzet, a hazaszeretet, stb. nemes eszméi lángolnak. Kívánatos dolog 'tehát, hogy az ifjú nemzedék az iskolán kívül erkölcsi tekintetben kifogástalan tanítótól nyerjen oktatás, nevelést. Mint kiérdemült, öreg magvető indíttatva éreztem magamat, hogy ezen inkább vázlatszerű, szakgatott, gondolatkejtö elmefuttatást az új iskola év munkájának megindulásakor elmondjam s kérjem azok megszívlelő- sét, hogy árkon kívüli hegymester létemre is résztvegyek az Úr szőlőjének megmunkálásában. Adja a jóságos Isten, hogy az új iskolai évben elhintett magvak minél dúsabb kalászt teremjenek! Benedek Vince ny. iskola-igazgató. — Nem értem! Éppenséggel nem értem ezt a dolgot! . . . — Előttem pedig mindig világosabb lesz a dolog. A fejedelmi kegyelem elengedi nékem a reverzális aláírását, de ugyanakkor szóbeli reverzálist kíván. Felmenti kezemet nevem aláírásának kötelezettsége alól, de leköti szívemet és bilincsbe veri lelkemet. A titkos tanácsos izgatottan felugrik és hangosan kiáltja: — Nem értem! . . . Sehogysem értem! . . . Gerhardt Pál arcáról eltűnik a zavaros félelem árnya. Acélfényű szeme nyugodtan tekint az idegeskedő hivatalnokra s biztos hangon folytatja: — Mi nagyobb kötöttség, tanácsos uram, ha aláíratnak velem egy papírost, vagy ha azt mondják: nem kell semmitsem aláírnod, mert te írásbeli kötelezés nélkül is mindent megtartasz! A titkos tanácsos hidegen válaszol. — Fejedelmi kegy közlésére küldettem és nem disputálásra. Missziómat elvégeztem, a többi már diakónus uram dolga. Mégcsak azt sem tartom kötelességemnek, hogy eme érthetetlen nyilatkozatáról felséges uramat tájékoztassam. Úgy hiszem, hogy diakónus uramnak is kellemes lesz hallgatásom. Kevéssel utóbb a városi magisztrátus megkapja Gerhardt Pál írását, melyben megindokolja, hogy miért nem élhet a fejedelmi kegyelemmel. „Örömest szolgálnék papi hivatalomban, — írja a magisztrátusnak, — ha az lelkem gyötrelme és lelkiismeretem félelme nélkül történhetnék. Bőségesen tudom, mert Isten kegyelméből sokszor megtapasztaltam, hogy a lelkészi állás betöltése még akkor is sok gondot okoz, ha azt lelkiismeretesen töltik be. Ha még ezen felül lelkiismeretemben őrlő férget hordoznék, én lennék a világ legszerencsétlenebb embere.“ Hívei közül sokan helytelenítik elhatározását. Kö- römszakadtig viaskodtak érte, saját testükkel védelmezték és ime, most ő maga meghiúsítja küzdelmük eredményét. Ezeket is levélben próbálja megnyugtatni. „Egyetlenegy prédikációt se tudnék elmondani és nem tudnám hivatalomat betölteni, mert lelkiismeretem tele lenne nyugtalansággal és vádolással. Már pedig, a mi rossz lelkiismerétből származik, az bűn Isten előtt, áldás helyett átkot von maga után, amitől magamat és gyülekezetemet megkímélni akarom“. Elküldi a választófejedelemhez köszönő levelét. Végső kegyelemképpen csupán azért esedezik, hogy lelkészi állásának elfoglalása alól mentessék fel. A magisztrátus mindent elkövet Gerhardt megmentésére. Állásfoglalása megváltoztatására igyekezik rábírni, majd mikor ez nem sikerül, a választófejedelemtől igyekszik újabb, megnyugtató kijelentést kieszközölni. A választófejedelem elzárkózik könyörgésük elől. Csupán rövid izenetet küld a magisztrátusnak. — Ha Gerhardt Pál diakónus nem kívánja lelkészi szolgálatát újból megkezdeni, úgy válasszon a magisztrátus egy más, békeszerető lelkészt, de előzetesen terjessze fejedelmi jóváhagyás alá az illető nevét. Este a fejedelem kedvetlenül mondja a fejedelemasszonynak:
