Harangszó, 1933

1933-09-17 / 38. szám

304 HARANGSZÓ 1933 szeptember 17. világprotestántizmus valamennyi protes­táns felekezetiek Lélekszámra nézve nem is oly aránytalan a különbség! Ha azon­ban a műveltséget, a szellemi és erköl­csi erőt nézzük, akkor a mérleg a protes- tántizmus javára billen a statisztikai té­nyek szerint. A „világprotestántizmus“- nak pedig a „világ-lutheránizmus“ a ve- zérfelekezete úgy lélekszám, mint kultu­rális erő tekintetében. Az egész földön összesen 84—85 millió evangélikus, kb. 40 millió református, 32 millió anglikán él. Ezután következnek sorban: a methó- dis'ták, baptisták, szabad keresztyének, evangéliumi keresztyének, stb. Az evangélikusok megoszlása a kö­vetkező az egyes államokban. A 67 mil­liós lakosságú Németországban evangé­likus hitsorsosunk van 40 millión felül, amint ezt nem rég a német evangélikus egyház egyik vezető emberétől hallbttam (református kb. 4 millió van Németor­szágban). Evangélikus államok: Dánia 3 milliónál több evangélikussal, Svédország 5 millió 700 ezer evangélikussal, Norvé­gia 2 millió 300 ezer, Finnország (tiszta evangélikus!) 3 millió 300 ezer, Észtor­szág 1 millió, Lettország 1 millió 500 ezer evangélikussal. Nagy számú evangé­likus él az Egyesült Államokban és Ka­nadában, ahol kb. 11—12 millió az evan­gélikus. A többi államokban (Orosz-, Lengyel-, Angol-, Olasz-, Spanyol-, Franciaországban, az utódállamokban, Hollandiában, Svájcban stb.) kb. 10 millióra tehető szoros számítással az evangélikusok száma. Ilyen módon vég­összegében 84—85 millió a föld evangé­likusainak a száma. Tehát nem „kicsiny sereg“, nem oldott kéve, szétszóródó nyáj, hanem a föld egyik legerősebb, leg­műveltebb, első felekezete a „világluthe- ránizmús“, amely a kultúra terén minde­nütt vezet! Ha ugyanis a statisztikai té­nyeket nézzük, hogy melyik felekezet tart fent legtöbb iskolát, melyik felekezet körében legkevesebb az analfabéta, me­lyik felekezet körében legkevesebb a bű­nöző és gonosztevő, melyik felekezetben legkevesebb a koldus, melyik felekezet dolgozik legtöbbet a keresztyén missziók terén, melyik felekezet ad rengeteg, ki­váló nagy embert az emberiségnek, me­lyik felekezet van legnagyobb hasznára az emberiségnek, akkor megállapíthatjuk a statisztika számaiból, tényeiből, hogy ez a felekezet a „mi“ felekezetűnk, az evangélikus. És mi, csonkamagyarországi „marad- vány-evangélikus“-ok, akik félmilliónál alig vagyunk többen, ennek a kiváló, ha­talmas, 84 milliós világlutheránizmusnak vagyunk a hazai képviselői, előőrsei! Bár kevesen vagyunk, de 400 éven át mi sem voltunk „ingyen élők“ a magyar hazánk­ban, hanem minden téren előre vittük nagy lendülettel a magyar kultúra, a nemzeti szabadság szent ügyét. Hogy másra ne mutassak: az 1848/49.-iki ma­gyar szabadságharcnak mindahárom vi­lághírű, lánglelkü vezére: Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Görgey Arthur evangéli­kus hitsorsosunk volt! Rajtuk kívül egész sereg kiváló evangélikus magyar ember neve ragyog a magyar müvelödéstörté- nelem lapain. Van-e hát alapja, van-e hát létjoga az evangélikus öntudatnak? Erre a kér­désre válaszoljon minden evangélikus és nem evangélikus olvasó lelkiismerete! A berlini evangélikus székesegyház hom­lokzatára az van felírva arany betűkkel: „Az a győzelem, amely meggyőzte a vi­lágot a mi hitünk!“ (I. Ján. 5, 4.). A Dunánínnení Evang. Egyházkerület közgyűlése. Szeptember 7.-én tartotta közgyűlé­sét a Dunáninneni Evangélikus Egyház- kerület. Előzőleg szeptember 5.-én az egyházkerület gyámintézete Podhradszky János ál-esperes és Laszkáry Gyula kor­mányfőtanácsos, egyházmegyei felügye­lő elnöklésével ülésezett. A gyámintézeti istentiszteleten Limbacher Zoltán kiste- renyei lelkész prédikált. Szeptember 6.-án volt az egyházke­rületi lelkészértekezilet is a megyeháza nagytermében. Az értekezletet Kiss Ist­ván püspök nyitotta meg, aki megnyitó­jában az imádkozás és az egyházfegye­lem szükségességéről beszélt. Megemlé­kezett az elhunytakról: Horeczky Ala­dár ősagárdi, Lombos János felsőpe­tényi lelkészről, Szlancsik Pál terényi lelkészt 40 éves, Huszágh Gyula szécsé- nyi lelkészt és Kirchner Rezső püspöki titkárt 25 éves lelkészi működése alkal­mából ünnepelték. Irásmagyarázatot tar­tott Fadgyas Aladár komáromi lelkész Ef. 6, 10. alapján az anyagiság és a lel­kiség küzdelméről Szekej Andor egy- házasdengelegi lelkész „A falusi lelkész belmissziói munkája“ és „A szekták el­leni védekezést szolgáló konkrét adatok“ címen tartott előadást. Előadásában fel­tűnést keltett az az indítványa, hogy a konfirmáció és az egyházi fegyelem gya­korlását püspöki jogkörré kellene ten­Szava tréfásan cseng, de tekintete s hangja resz- ketése elárulják belső izgatottságát. A fejedelerp köny- nyedén folytatja a tréfát: — Boldog a fejedelem, hogy hódoló szolgája lehet a legjobb asszonynak. •— Kegyelmet jöttem kérni, uram. — Vájjon kinek? . . . Tolvajnak, vagy egy rabló- gyilkosnak?-— Gerhardt Pál diakónusért esedezem. A fejedelem arcát kedvetlenség felhője árnyékolja. — Henriette, elrontod látogatásod örömét. — Kegyes, jámborszívű szolgája az Urnák . . . — Békétlen izgató az, asszonyom. Reinhardtot is ő beszélte le a reverzális aláírásáról. — Hiszem, hogy téved, felséges uram. Mindenki békességszerető, gyengéd szívű embernek ismeri. — No, én másnak ismertem meg! Miatta hiúsult meg a békekonferencia! — Gondolnia kellene gyönyörű énekeire. Vegye kezébe, felséges uram, a Praxis pietatist s számolja meg abbán Gerhardt Pál énekeit. Az én énekesköny­vemben is olvashat néhányat közülök. Mit szól a világ ahhoz, hogy a fejedélemasszotly leközli Gerhardt éne­keit, a fejedelem pedig megfosztja papi állásától. Pedig a bélyegzett pap énekeit külföldi országokban is sok millió ember énekli! A fejedelem csodálkozva nézi hitvese komoly arcát. — Jó védőre tett szert a diakónus, az bizonyos! — mondja száraz hangon. — Felséges uram, arra is gondolhatna, hogy es­küvel erősített hitbeli meggyőződéséért bünteti az egy­ház szolgáját. Mit ér az uralkodónak tett eskü, ha az emberek könnyelműn megszegik Istennek tett eskü­jüket? — Na na, asszonyom! Ön most már nem elégszik meg a bűnös védelmezésével, hanem támadja a feje­delmet! — Nem, felséges uram, én most is csak könyör- gök.Arra kérem fejedelmi uramat, hogy emberi tanács­adóin kívül kéréssé a felséges Isten tanácsát és térden állva magasztalok helyett kérjen attól irányítást, kivel a fejedelmek is térdreborultan beszélnek. — De ha engedetlen velem szemben! . . . — Engedelmes szolgája saját meggyőződésének és meggyőződésében királya önmagának! A fejedelem kedvetlenül int kezével. — Innen onnan hős lesz a lázadóból. Csak azt*fe- lejti el, asszonyom, hogy az élet másként osztotta ki a szerepeket: én vagyok a fejedelem és ő az alattvaló. Végül is tehát nem nekem, hanem neki kell alkalmaz­kodnia. De hát, ám legyen, még egyszer megvizsgálom Gerhardt Pál ügyét. Néhány nap múlva a választófejedelem belép hit­vese szobájába s mosolygós arccal így szól: — Édes asszonyom, örömmel közlöm, hogy Ger­hardt Pál diakónus részére olyan aranyhidat készítet­tem, melyen tépetlen önérzettel visszatérhet a Nikolai templom szószékére. A fejedelemasszony arca boldogságtól ragyog. '— A költőnek aranyhíd, felségednek pedig dicsőség! (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents