Harangszó, 1933
1933-09-10 / 37. szám
294 HARANGSZÓ 1933 szeptember 10. lebnagyobb hálával fogadjuk. Az esetleg terményekben nyújtott adományok értékesítésére szeretettel megkérjük a szíves gyűjtőket, akiknek ezúton is leghálásabb köszönetünket fejezzük ki fáradozásukért. S ha találkoznék olyan jókedvű adakozó, akinek kezeihez valamilyen okból nem jut el a korlátolt számban kibocsátott gyűjtőívekből, szíveskedjék nemes adományát a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület pénztárába (Sopron, Templom-u. 10. Postai csekszámla: 8696.) vagy az illetékes lelkészi hivatalba juttatni. Isten segítségével f. é. október 3.-án lesz intézetünk 75 éves fennállásának öröm- és hálaünnepe, mégpedig 10 órakor a soproni evangélikus templomban, ahol D. Kapi Béla püspök úr hirdeti majd az igét és H2 órakor a soproni evangélikus tanítóképzőintézet imatermében, ahol az iskolai ünnepélyt dr. Mesterházy Ernő egyházkerületi felügyelő úr nyitja majd meg. Az ünnepségre, mely a dunántúli ev. egyházkerületnek Sopronban 1933. október 3—4. napján tartandó bizottsági üléseivel és október 5.-re egybehívott közgyűlésével kapcsolatos, ezúton is szeretettel meghívjuk az intézet barátait s volt növendékeit. Iskolai ünnepélyünk folyamán megújítjuk a soproni evangélikus tanító- képzöintézet volt növendékeinek szövetségét. Isten áldása kísérje jószándékainkat. Hamar Gyula, a soproni ág. h. ev. tanítóképző-intézet igazgatója. Egyházi ének Magyarországon. Irta: Danell Gusztáv Adolf svéd lelkész. Azllpsalában megjelenő Kyrkosangsför- bundet c. folyóirat 1933. aug. 15-iki számában. A magyarok éneklő nép. Hogy másoknál muzsikálisabbak lennének azt én nem tudom, — de többet énekelnek, legalább is többet, mint a svédek. Nemzeti érzésűek. Saját énekeiket éneklik. Itt Magyarországon él a népdal. Ezerszámra találhatók a puszta vad és szelíd dalai. A svéd rádió-hallgatók előtt Budapestről közvetített cigány-muzsika címén ismertek ezek a melódiák. Itt mindenki ismeri őket. Összegyülekezhetünk diáktanyán egyetlen hegedűs körül,. aki az asztal tetején ülve játszik órák hosz- szat és egyik melódiát felváltja a másik. Igaz, ennek a cikknek tulajdonképpen Magyarország egyházi énekéről kellene szólnia. Természetszerűleg az evangélikus egyház viszonyai képezik tárgyunkat. De talán szabad még egyszer ben az egyházunk szempontjából olyannyira életbevágó tanítóképzésünk. Ma, az általánosan elterjedt anyagi bajok közepette az intézetnek, sajnos, még a belső nagyobb arányú fejlesztését sem teszi lehetővé az egyházkerület évi rendes költségvetése, még kevésbbé a külső méreteiben, sajnos, immár 75 év óta változatlan s hosszú évek óta szűknek bizonyult intézet kibővítését avagy új épületnek létesítését. Méltó volna tehát, hogyha intézetünk jubileuma alkalmával egyházkerületünk evangélikus gyülekezetei, családjai áldozatos szeretettel adakoznának intézetünk felsegítésére. Hiszen talán nincs is olyan dunántúli evang. gyülekezet és család, mely derék tanítója révén nem részesült volna soproni tanítóképző- intézetünk áldásaiban. És bizonyos, hogy egyházkerületünkön kívül is nagy számmal vannak egyházközségek, iskolák, családok, melyek soproni tanítóképző- intézetünkből kikerült tanítóikra mindenkor őszinte hálával gondolnak. Most igazán méltó alkalom kínálkozik arra, hogy kiki áldozatos szeretettel siessen intézetünk segítségére. Soproni tanítóképzőintézetünk, illetőleg egyházkerületünk püspöki hivatala rövid lejáratú gyűjtő-íveket küldött a dunántúli evang. egyházkerület lelkészi hivatalaiba, kérvén mindenkit, aki szívén viseli intézetünk sorsát, Hogy erejéhez mérten támogassa intézetünket. Tudjuk, hogy mindannyiunk felett megnehezült az idők viharos járása. Mégis megkíséreljük, vájjon van-e, ki intézetünk jubileuma alkalmából boldog kötelességének tartja az érette való áldozathozatalt. A legkisebb áldozatot is mindenesetre a Isién háríása. Történeti elbeszélés. Irta: Kapi Béla. 37 XXXII. Az ajtónál visszafordul, asztalra veti kalapját s megreszkető hangon mondja feleségének: — Szeretném, ha mégegyszer imádkoznánk. Az imádságból megtudja az asszony, hogy urát a konzisztórium elé idézték. Arcából kiszalad a vér, de nyugodtan mondja:-— Örülök, hogy végre valahára döntésre kerül a dolog! — Csupán miattad aggódom! — Engem ne félts, Paulus, csak légy erős és maradj hű meggyőződésedhez! Máskor sohasem teszi, most ablakot nyit s távozó férje után tekint. Azután leborul alvó gyermeke mellé és sírva imádkozik. A konzisztórium teljes számban együtt van. Az elnöki székben görnyedthátú, fehér hajú ember. Sápadt arcán zavaros félelem, kék szemeiben fájdalmas szelídség fénylik, de hangja katonásan cseng. — Legkegyelmesebb urunk külön parancsa szerint felhívom Gerhardtus Paulus diakónust, hogy kötelező lelkészi reverzálisát aláírja. Minden szem rajta nyugszik. Várakozó, bátorító, gúnyoló és kíváncsiskodó szemek. A diakónus nyugodtan felemeli fejét. — Alattvalói hódolattal viseltetem a fejedelem fenkölt személye iránt s elutasíthatlan polgári erénynek ismerem parancsolata előtt való meghajolást, de nem tehetem ezt a szent Isten és lelkiismeretem ítélőszéke elé tartozó kérdésekben. — Másoknak is lelkiismereti ügy ez s becsületes meggyőződésű emberek mégis aláírták a reverzálist. — Mindenki saját lelkiismeretével áll vagy esik, — feleli Gerhardt. Az elnöklő öreg ember szavába több érc szalad. — Vessen számot a következményekkel is, diakónus uram! — Istennel vetettem számot, számomra egyedül ez döntő. Én is úgy vagyok, mint közülünk mindenki. Pappá avatásomkor esküt tettem hitvallási iratainkra, a Formula Concordiaere is. Mikor mittenwaldei hivatalomba beiktatást nyertem, hitvallásomat megerősítettem. Mikor berlini gyülekezetembe meghívást kaptam, ezt a fogadalmat ismét megújítottam. Katona zászlóját, Isten szolgája esküjét ha megtagadja . . . A konzisztórium elnöke hirtelen közbeszól: — Gondolja meg, hogy a fejedelem különös kegye A soproni evang. tanítóképző-intézet.
