Harangszó, 1933
1933-09-10 / 37. szám
XXIV. évfolyam. 1933 szeptember 1Ö. 3?. szám. Alapította; KAPI BÉLA l<lO-b«n. Laptulíjdonoa: Dunántúli Luthar-Szfivstaég. ii Országot Luther- Szövetség blvttzlot lapja. Megjelenik minden visárnap, Poetacaekkazámla: 30.526. Klöflzetéat elfogad minden evang. lelkét: 6a tanlkó. A Miatyánk a legnagyobb mártír esen a földön, mert visszaélnek vele és nem a helyes használat szerint élnek vele. Luther. A „Karanjasö“ aaerkaaatö-kladóhiTaUla QYÖR n ., PaUB-Mr 1. KlABaetéai í ra • negyedévre 1 P 28 fillér, félévre i P » fillér. Egy évre * P 80 fillér. Csoportot kuldéaaol I0*/t-oa kedveamény. Amerikába egéai évre I dollár; ni utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Boldog — éhezők. Máté ev. V.—6. „Boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, mert ók meg- elégíttetnek." A z emberi lélek nyugtalan madár. Nem tud pihenni. Az igazságkeresés szomjúsága és éhsége kergeti ősidők óta. Letakart titkok izgatják s a rejtelmek világa csalogatja mindig tovább. Amikor a hat esztendős gyermek elindul az iskola felé: boldogan kihegyezett palavesszője már az igazság kutató pálcája. A mikroszkóp mellett ülő komoly tudósok az igazságkeresés hősei. És gondoljuk csak meg: milyen nagy áldozatokat tud hozni a porszemnyi ember az igazság megtalálása érdekében. Mennyi életbe került az északi sark felfedezése, hány áldozatot kívánt a repülés törvényeinek megtalálása s általában minden igazság, mely magához csalogatta az embert, milyen sok és nagy áldozatot kívánt megtalálójától. Ám azért ki merné tagadni, hogy minden földi igazság boldog örömmel tölti meg a rábukkant lelket. A gyermek arca neki pirul, amikor első olvasmányát kibetüzi, amikor a holt szavak nyomán talán évezredes igazságok pihennek meg lelkén. Egy régi görög tudós, amikor a fizika egy törvényét felfedezte, túláradó örömében kiszaladt az utcára, hogy mindenkinek elhirdesse a megtalált igazságot. Pasteur: szemében örömkönyekkel mondja hálaadó imádságát, amikor a veszettség szérumát felfedezte. „Boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot.. .“ Luther úgy érezte, egy egész világot nyert meg, amikor megtalálja a Bibliában a hit által való megigazulás embert boldogító igazságát. De mennyi csalódás és keserűség jár a földi igazságok nyomában! Micsoda keserűség fojtogathatta Galilei lelkét, amikor parancsszóra hazugságnak átkozta a lelke feltalálta igazságot. Milyen kegyetlen párbajt tud vívni két komoly tudós, hogy mindegyik a maga igazságának szerezze meg a diadalt. Hány igazságot mondtak már hazugságnak és hány hazugságot hitettek el az emberekkel igazság gyanánt. Mennyire fáj, amikor a siető idő rácáfol az igazságra, melyre valamikor esküdtek az emberek. Nem csoda, hogy Pilátus keserű mosollyal szól: „Micsoda az igazság?“ Nem ismerhetjük mi azt meg sohasem! De a Pilátus kérdésére s a mai kétkedő ember kérdésére felel Jézus szava: „Én vagyok az igazság!...“ Földi igazságban, halandók tanításában csalódhatsz, bennem soha. Földi igazságok tudománya, nélkül boldog lehetsz, nélkülem soha. Földi igazságok magasságát tán nem éred fel — az én evangéliomom éppen téged keres. „Én vagyok az igazság s boldogok, akik éhezik és szomjuhozzák ezt az igazságot...“ Boldogok... ott van Zakeus, Au- gusztinus, Luther, akiknek sóvárgó lelke igazán megelégíttetett mindenek felől a jézus Krisztusban. Benne találták meg nyugalmukat, béA dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület soproni tanítóképzőintézete Isten kegyelméből immár 75 év óta szolgálja ev. egyházi, tanítói- és kántorképzésünk szent ügyét. Mióta az intézetet 1858 október 3.-án egyházi népoktatásunk szent csarnokává avatták, közel 1300 tanítvány széledt el onnan egyházunk veteményes-kertjébe, a népiskolákba, hogy legjobb igyekezettel és hűséggel végezzék a reájuk bízott ember-csemeték lelki és testi nevelését. S midőn most 75 év távlatából tekinthetünk intézetünk életműködésére, leborulunk lsen előtt s hálatelt szívvel gondolunk intézetünk lelkes alapítóira, kik bölcs belátással felismerték intézetünk létesítésének nagy fontosságát s mélységes hála tölti el lelkességüket, örömüket, vigasztalásukat, erejüket, gyógyulásukat, mindent, amire csak szükségük lehetett ebben a világban. Nem csalódtak, mert Krisztusba helyezték bele életüket. S a mai ember? Mindezt meg akarja fordítani. Kenyér-harcot indít, egészségéért eped, szépséget, harmóniát hajszol, békességért kon- ferenciázik, elveszített nyugalmát siratva kesereg, panaszolja sok szükségét, nagy ínségét, a borzalom és szenvedés elviselhetetlen fokozódását, de nem akarja belátni, hogy mindezeket nyugalomra levezetni, a megelégedésre eljutni csak a Krisztussal s a Krisztusban lehet néki is. Mikor próbáljuk ki már egyszer mi'is ezt a régi igazságot? „Boldogok, kik az igazságot Éhezik és szomjuhozzák, Terjesztik a világosságot, S szivük vágya Krisztusuknál. Jóság, szelíd béke, Keblük ékessége, Lelki jót vesznek, Nincs fogyatkozásuk, Krisztusban, Urukban, Megelégesznek.“ Ámen. Nagy Miklós. künket, ha felidézzük intézetünk mindenkori jótevőinek áldott emlékét, őszinte hála illeti a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületet, mely ma is élismeri és méltányolja soproni tanítóképzöintézetének rendeltetését és munkáját. A világháború — mint sok mindent — megakadályozta és beláthatatlan időre lehetetlenné tette iskolafenntartó egyházkerületünk ama törekvését, hogy intézetünket kibővítse vagy megfelelő új épülettel felcserélje. Pedig 1913-ban már anyira elő volt készítve intézetünk építésének ügye, hogy ha a világháború ki nem tör, illetőleg 1918-ban kudarcunkkal nem végződik, ma bizonyára teljesen megfelelő épületben és belső hiányok nélkül folyhatnék intézetünkA soproni evangélikus tanítóképző-intézet jubileuma.
