Harangszó, 1933
1933-09-03 / 36. szám
288 HARANGSZÓ 1933 szeptember 3. látogató és úgy élhetnénk cserkészéletet együtt a többi testvéreinkkel. Milyen igazi jamboree lenne az!“ S akkor az igazi cserkészetről beszélgettünk. — Máskor meg jöttek hozzám lelkendezve: „Milyen csodaszép reggeli áhítatot hallottunk ma. Nem értettük a nyelvét, de csodálatos volt. Az orosz menekültek énekelve imádkoztak“. így mondták: ,;Egészen bizonyos, hogy nagyon sok bűnbánat is volt az imádságukban“. — Más alkalommal meg ájulásból felocsúdó fiú mellett ültem. Mikor megismert, nagyon erősen megszorította a kezemet és csendes vallomástételre nyílt az ajka. Elmondta, hogy mennyire kell neki a más erős segítsége s hogy most mennyire érzi, Isten minden segedelem forrása. Ahol így beszélnek, így gondolkodnak, ott már nem emberi gondolatok és lelkek a rugói az életnek, hanem Isten Szent Lelke munkálkodik. Tudom, hogy a biblia szavai s az általuk munkálkodó Lélek ereje alatt élnek. Ahol így munkálkodik a Lélek, ott kell valaminek történnie, onnan várhatunk jobb jövendőt, oda reménységgel nézhetünk, mert ha kicsiny is a mustármag, lesz abból még terebélyes fa is. Ittzés Mihály. A pestmegyei ág. h. ev. felsőegyház- megye közgyűlése Cinkotán. A pestmegyei felsőesperesség aug. 21. és 22-én tartotta rendes évi közgyűlését. 21.-én délután bizottsági ülések voltak, amikor előkészítették a másnapi gyűlést. Este 7 órakor gyámintézeti közgyűlésen beiktatták Gosztonyi Tibor kir. kamarás, egyházfelügyelőt gyámintézeti elnöki tisztébe. Chugyik Pál társelnök szívhez szóló szavakkal üdvözölte elnöktársát, reámutatván a gyámintézet céljára s arra, hogy aki Krisztusnak akar híveket gyűjteni, annak előbb a Krisztusénak kell lennie. A gyámintézeti vallásos estén Margócsy István acsai lelkész a hívek figyelmét lekötően szólt arról, hogy mennyiben követheti a kér. ember és miben nem követheti a hamis sáfárt. Este a cinkotai ifjúság fáklyásmenetben a lelkészlakra vonult, ahol a hívekkel együtt ünnepelte a lelkészkedésének 40-ik évét betöltő lelkipásztorát. Ekkor adták át a hi vek ajándékát: egy ezüst kelyhet és rákosszentmihályi-sashalmi fiókegyházak ajándékát. Ez az este a hűséges ragaszkodás és a meghatottság felejthetetlen ünnepe volt. 22.-én 9 órakor az Ür szent Vacsoráját osztották ki. A közgyűlést fél 10 órakor nyitotta meg br. Pró- nay György egyházmegyei felügyelő, ki megnyitó beszédében rámutatott a gyülekezetek siralmasan súlyos anyagi helyzetére, hogy a legtöbb gyülekezetei az anyagi összeomlás fenyegeti, mert a terhek szaporodnak, a bevételek kiapadnak. Nagy takarékosságra hívta fel a gyülekezetek figyelmét. Majd a jubiláló elnöktársához, Blatniczky Pál főespereshez intézte üdvözlő szavait, ki most töltötte be lelkipásztori működésének 40-ik évfordulóját. Ünnepelte elnöktársában a lelkipásztort, ki hivatását a legnemesebb értelemben fogta fel és teljesítette a nehéz időkben is. Kifejezte az egyet, felügyelő, az egyet, egyház és az egyházmegye tagjainak nagyrabecsülését és ragaszkodását. Az elnöki megnyitó után — A következő strófákat változatlanul hagytam, de az utolsó verseket kiegészítettem. Hallgasd meg csak, Mária. Fönn van hazám az égben, Hol angyalseregek Nem múló üdvösségben Zsolozsmát zengenek Annak dicséretére, Kitől minden ered, Tért és időt kimére Jóság és Szeretet. Lakást csak ott kívánok, A vágyam oda von; Bejártam a világot, Rám fér a nyugalom. Szívem min csüggne, nincsen, Mi volt, elhervadott; Mást nem találok itten, Mint csak hitvány lomot. Szálló tanyám kietlen, Keservem sok s nehéz. Békómból oldj fel engem, Ahogy kedvedre lész. Add, hogy végéhez érjen Zarándok életem, S nyújts, míg a célt elérem Segélyt, erőt nekem. A ház, hol eddig éltem, Nem választott lakom. Ha itt a véghez értem, Jószívvel itt hagyom. Minek hasznát vehettem, Én mindent elvetek S ha lelkem kileheltem, A sírba térhetek. De üdve életemnek, Ki fényed rám veted, Mutasd nekem előbb meg Áldó tekinteted. Az örök üdv lakában Mindig boldog valék Mint más, ha bús zugában Napfényt hint rá az ég. Ott volna lakni kedvem S nem csak vendég gyanánt, Köztök, kik szent kegyedben Bírják a koronát; Művedről lelkesülten Elzengni énekem S nyugodni üdvözülten ' Szent örökségemen. Mária Anna asszony az utolsó versek elolvasásakor férje háta mögé áll s gyengéden megsimogatja annak fejét. — Egész lelkedet beleöntötted ebbe az énekbe, Paulusom. Az én lelkem is benne van. A végét így sokkal jobban szeretem. Gerhardt csendesen az ágyhoz megy s megigazítja alvó gyermekén a takarót. Azután bölcső fölé hajol s figyeli a kisebbik alvását. Majd előveszi bibliáját és abban lapozgat. A hitvallásos alapon álló papok helyzete mindjobFolium norvég és Lund dán ev. lelkészek a gödöllői ev. templom sekrestyéjénél.
