Harangszó, 1933

1933-09-03 / 36. szám

XXÍV. évfolyam. 1933 szeptember 3. 36. szám. AUplIotU: KAPI BÉLA 1110-lMn. Laptulajdonol: Dunántúli Luthir-Sztvatié|. Ax Omi*os Latkor- Siíretiég UtiUIm lapja. Magjalanik minden vasárnap, Poatacaekkazámla: 30.526. IClöfizetést elfogad minden evang. leiké« él tanit£. A hit erősebb, mint minden ellenség. Luther. A „fclarKicsoO1- uackmaM-klAdöUTataia QYÖR U., Peftöfi-tér I. Slófisetéai ára * asgyedóvre l F 28 (ülte, félóvro 2 P 40 fiilér. E*y évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéiioi ít)*/*-os kadvexmény. Amerikába eféas évre 2 dollár; az utódállamokba QOgy®d^vr« 1 P CO flllér. Boldog — szelídek. Máté ev. V.—5. .Boldogok a szelidek: mert ők örökségül bírják a földet.“ H a igazságos, nagy királyról esik szó: minden magyar ember egyszerre Mátyásra gondol. Ha ba- bérkoszorus hadvezérről beszélge­tünk: még ma is Napoleon nevét ejti ki ajakunk. Nagy költőt ke-' ressz? Egyszerre megjelenik előt­tünk Petőfi alakja. De ha csendes, szelíd ember után tudakozódok ak­kor az Ótestámentum ősz pat- riarchájára, Ábrahámra kell gon­dolni. Arra az emberre, aki együtt vándorol Lóttal, de mikor versen­gés, hárc, civakodás akar támadni a dúsabb föld, a kövérebb legelő miatt, akkor az öreg ember, az ezüsthajú patriarcha oda áll a fia­tal Lót elé és szelíd lelke csendes beszédével így szól: „Kérlek, ne le­gyen versengés! . . Megelégszik a soványabb határral, meggyőzi önmagát, akaratát alárendeli egy magasabb akaratnak, mely a bé­kességet parancsolja. Ö járt job­ban a szegényebb földdel is, mert Lót városát később kénköves láng perzseli fel. „Boldogok a szelí­dek ..ebben az igében maga Jézus mond áment Ábrahám maga­tartására. Tudom, a mai világnak egészen más a jelszava! Mi azt tartjuk: aki bírja, marja. Az erősebb letiporja a gyengébbet. Ha meg akarod sze­rezni a föld örömeit, értékeit, élve­zeteit: akkor félre minden jámbor­sággal, minden ügyefogyott szelíd­séggel. Erőszakold ki a magad jus­sát, verekedd ki a két kezeddel, kö­veteld hangos szóval s ha ez nem elég, vedd elő az öklödet... Nos ezen az úton elértünk oda, hogy napirenden vannak az apagyilkos­ságok az örökség miatt, hogy esz­tendős háborúk dúlnak egy kes­keny földsávért, hogy véreső hull a fejünkre, hogy tengernyi keserűség, csalódás, nyugtalanság jár a kierő­szakolt földi örömök nyomán, ezen az úton értük el, hogy a föld egy nagy rabló-tanyává lett s az élet egy elkeseredett hajsza, mely idő előtt őrli fel az embert. Úgy járunk, mint Lót: a kierőszakolt föld, az él­vezet, a kiverekedett életöröm ki­pusztítja belőlünk a lelket, ezt az égi örökséget. Sodomává lesz a világ, mely reszketve várja az Isten ítéletét. Hát boldogság ez? Meg vagy ezzel a mai állapottal elégedve? Jól érzed magadat, boldog vagy ebben a mai világban, mely félredobja a Jézus prédikálta szelídséget és megy a maga erőszakos, kegyetlen útján kiverekedni a magáét? Hát nem ez az ige mutat rá a helyes útra: „Boldogok a szelídek: mert ök örökségül bírják a földet. .A szelídek ... Akik nem a maguk ön­ző akaratát hajszolják keresztül le­tiporva a gyengébbet, hanem en­gednek az Isten békességes akara­tának s úgy tekintenek erre a föld­re, múlandó világunkra, ennek örö­meire, élvezeteire, hogy egykor számot adhassanak minden lépé­sükről. A szelidek . . . Ezek sem át­kozzák meg a földet, de meg akar­ják szentelni azt, nem tartják bűn­nek résztvenni a múlandóság örö­meiben, de ott is a Krisztus élet­Most nem arról számolunk be, hogy milyen alkalmakat nyújtott a cserké­szeknek a világtáborozás lelki életük élésére, mert ezekről a Harangszó aug. 20.-Í számában már írtunk. Most né­hány lelki vonatkozású eseményt eleve­nítünk meg az olvasók előtt. Több tábori istentiszteleten vehet­tünk részt. Voltunk anglikán, külön ma­gyar evang., magyar ref. istentiszteleten, láttunk róm. kath. misét minden nap ha­csak messziről is, de egyik sem volt programmját, a komoly életfelfo­gást viszik diadalra. A szelídek . . . Ök is tudják, hogy minden a mienk, de azt is tudják, hogy mi pedig a Krisztuséi vagyunk. A szelídek . .. Akik ezt a földet, amit emberek el­vakult harca rabló-tanyává tett, a mennyország előpitvarává akarják szentelni. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Ami ebből a világból nekik jut, az szent örökség, drága atyai ajándék, amin megpihen az örökséget adó áldása — a többiek, s amit kivere­kednek a maguk számára ebből a világból, csak olyanok, mint a rab­lóit holmin osztozkodók, akiknek feje felett összeverődik az átok és egyszer lesújt reájuk. Élvezetekbe merülve arany hegyeik között sem lehetnek boldogok, mert félelemmel várják ítéletüket. Milyen más lesz a világ, ha dia­dalra jut a Jézus programmja: „Boldogok a szelídek . . „Boldogok, kiknek szivük szelíd, S Útjukat Istenre hagyják. Kik a gyengébbet meg nem vetik, S járnak az Isten parancsán. Örökséget nyernek Kezéből Istennek. Szelídségükért Áldást nyernek végül Drága örökségül E földet bírják." Ámen. Nagy Miklós. olyan megható, bensőséges, mint északi evang. testvéreink istentiszteletei. Meg­ható volt a finnek reggeli és esti áhítata cs a tábor összes evangélikusai részvé­telével tartott dán evang. istentisztelet. Lund, koppenhágai ev. lelkész, cserkész­tiszt végezte. Ä királyi park hatalmas, terebélyes fái mint templom kupolája borították a gyülekezet fölé árnyas lombjaikat. Szép pázsitos domb aljában volt az egyszerű fakereszt s az oltár. A nap lombok között átszürődő fénye ara­A cserkészvílágtábor lelki élete.

Next

/
Thumbnails
Contents