Harangszó, 1933
1933-09-03 / 36. szám
XXÍV. évfolyam. 1933 szeptember 3. 36. szám. AUplIotU: KAPI BÉLA 1110-lMn. Laptulajdonol: Dunántúli Luthir-Sztvatié|. Ax Omi*os Latkor- Siíretiég UtiUIm lapja. Magjalanik minden vasárnap, Poatacaekkazámla: 30.526. IClöfizetést elfogad minden evang. leiké« él tanit£. A hit erősebb, mint minden ellenség. Luther. A „fclarKicsoO1- uackmaM-klAdöUTataia QYÖR U., Peftöfi-tér I. Slófisetéai ára * asgyedóvre l F 28 (ülte, félóvro 2 P 40 fiilér. E*y évre 4 P 80 fillér Csoportos küldéiioi ít)*/*-os kadvexmény. Amerikába eféas évre 2 dollár; az utódállamokba QOgy®d^vr« 1 P CO flllér. Boldog — szelídek. Máté ev. V.—5. .Boldogok a szelidek: mert ők örökségül bírják a földet.“ H a igazságos, nagy királyról esik szó: minden magyar ember egyszerre Mátyásra gondol. Ha ba- bérkoszorus hadvezérről beszélgetünk: még ma is Napoleon nevét ejti ki ajakunk. Nagy költőt ke-' ressz? Egyszerre megjelenik előttünk Petőfi alakja. De ha csendes, szelíd ember után tudakozódok akkor az Ótestámentum ősz pat- riarchájára, Ábrahámra kell gondolni. Arra az emberre, aki együtt vándorol Lóttal, de mikor versengés, hárc, civakodás akar támadni a dúsabb föld, a kövérebb legelő miatt, akkor az öreg ember, az ezüsthajú patriarcha oda áll a fiatal Lót elé és szelíd lelke csendes beszédével így szól: „Kérlek, ne legyen versengés! . . Megelégszik a soványabb határral, meggyőzi önmagát, akaratát alárendeli egy magasabb akaratnak, mely a békességet parancsolja. Ö járt jobban a szegényebb földdel is, mert Lót városát később kénköves láng perzseli fel. „Boldogok a szelídek ..ebben az igében maga Jézus mond áment Ábrahám magatartására. Tudom, a mai világnak egészen más a jelszava! Mi azt tartjuk: aki bírja, marja. Az erősebb letiporja a gyengébbet. Ha meg akarod szerezni a föld örömeit, értékeit, élvezeteit: akkor félre minden jámborsággal, minden ügyefogyott szelídséggel. Erőszakold ki a magad jussát, verekedd ki a két kezeddel, követeld hangos szóval s ha ez nem elég, vedd elő az öklödet... Nos ezen az úton elértünk oda, hogy napirenden vannak az apagyilkosságok az örökség miatt, hogy esztendős háborúk dúlnak egy keskeny földsávért, hogy véreső hull a fejünkre, hogy tengernyi keserűség, csalódás, nyugtalanság jár a kierőszakolt földi örömök nyomán, ezen az úton értük el, hogy a föld egy nagy rabló-tanyává lett s az élet egy elkeseredett hajsza, mely idő előtt őrli fel az embert. Úgy járunk, mint Lót: a kierőszakolt föld, az élvezet, a kiverekedett életöröm kipusztítja belőlünk a lelket, ezt az égi örökséget. Sodomává lesz a világ, mely reszketve várja az Isten ítéletét. Hát boldogság ez? Meg vagy ezzel a mai állapottal elégedve? Jól érzed magadat, boldog vagy ebben a mai világban, mely félredobja a Jézus prédikálta szelídséget és megy a maga erőszakos, kegyetlen útján kiverekedni a magáét? Hát nem ez az ige mutat rá a helyes útra: „Boldogok a szelídek: mert ök örökségül bírják a földet. .A szelídek ... Akik nem a maguk önző akaratát hajszolják keresztül letiporva a gyengébbet, hanem engednek az Isten békességes akaratának s úgy tekintenek erre a földre, múlandó világunkra, ennek örömeire, élvezeteire, hogy egykor számot adhassanak minden lépésükről. A szelidek . . . Ezek sem átkozzák meg a földet, de meg akarják szentelni azt, nem tartják bűnnek résztvenni a múlandóság örömeiben, de ott is a Krisztus életMost nem arról számolunk be, hogy milyen alkalmakat nyújtott a cserkészeknek a világtáborozás lelki életük élésére, mert ezekről a Harangszó aug. 20.-Í számában már írtunk. Most néhány lelki vonatkozású eseményt elevenítünk meg az olvasók előtt. Több tábori istentiszteleten vehettünk részt. Voltunk anglikán, külön magyar evang., magyar ref. istentiszteleten, láttunk róm. kath. misét minden nap hacsak messziről is, de egyik sem volt programmját, a komoly életfelfogást viszik diadalra. A szelídek . . . Ök is tudják, hogy minden a mienk, de azt is tudják, hogy mi pedig a Krisztuséi vagyunk. A szelídek . .. Akik ezt a földet, amit emberek elvakult harca rabló-tanyává tett, a mennyország előpitvarává akarják szentelni. Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet. Ami ebből a világból nekik jut, az szent örökség, drága atyai ajándék, amin megpihen az örökséget adó áldása — a többiek, s amit kiverekednek a maguk számára ebből a világból, csak olyanok, mint a rablóit holmin osztozkodók, akiknek feje felett összeverődik az átok és egyszer lesújt reájuk. Élvezetekbe merülve arany hegyeik között sem lehetnek boldogok, mert félelemmel várják ítéletüket. Milyen más lesz a világ, ha diadalra jut a Jézus programmja: „Boldogok a szelídek . . „Boldogok, kiknek szivük szelíd, S Útjukat Istenre hagyják. Kik a gyengébbet meg nem vetik, S járnak az Isten parancsán. Örökséget nyernek Kezéből Istennek. Szelídségükért Áldást nyernek végül Drága örökségül E földet bírják." Ámen. Nagy Miklós. olyan megható, bensőséges, mint északi evang. testvéreink istentiszteletei. Megható volt a finnek reggeli és esti áhítata cs a tábor összes evangélikusai részvételével tartott dán evang. istentisztelet. Lund, koppenhágai ev. lelkész, cserkésztiszt végezte. Ä királyi park hatalmas, terebélyes fái mint templom kupolája borították a gyülekezet fölé árnyas lombjaikat. Szép pázsitos domb aljában volt az egyszerű fakereszt s az oltár. A nap lombok között átszürődő fénye araA cserkészvílágtábor lelki élete.
