Harangszó, 1933
1933-08-27 / 35. szám
278 HARANGSZÓ T933 augusztus 27. összeköti őket valami. Kardoskut abból az Orosházából sarjadt ki, amelynek alapitói szintén hitükért elüldözött magyar evangélikusok voltak és Sárszentlörinc tájáról —, a szintén Tolna megyei Zom- báról kerültek ki körülbelül 200 éve, ép úgy, mint Sárszentlörinc alapítói. Kar- # dpskut nem régi. Mostani lelkésze az első. Valamikor nagy legelő volt e táj s nevét attól kapta, hogy egy Kardos nevű ember kutat ásatott, ahová az egész környék pásztorai a legnagyobb melegben is bízvást terelhették nyájukat. A kút nemcsak mély, hanem lefelé kiterebélyesedő volt, mint a csonkakup a töve felé. Roppant bővizű. Ez adta a hírét. Ezen a helyen jöttünk most össze: pásztor és nyáj, hogy merítsünk a legmélyebb kutbóí, amely minél mélyebb, annál terebélyesebb, melyhez a legtikkasztóbb időben is bizvást jöhetünk, amelyből az örökélet vize meríthető. Miért jöttünk? Erre a kérdésre felelt mindjárt Németh Károly elnök megnyitója. Jöttünk, mert van Valaki, aki azért jött, hogy nekünk életünk legyen és bővelkedhessünk. A Jézus Krisztus. (Ján. 10, 10.) Hiába lenne szomjúságunk, vágyunk új, dicsőbb élet után a magunk számára és egyházunk számára, ha nem lenne Jézus. Ösz- szehozó ereje csak Neki van. Neki, aki a megváltást hozza; a bajnak, a bűnnek, az elesettségnek nincs. És ö nem is vonja meg magát. Itt él Jézus Krisztus e világban, amely válságban küzd tehetetlenül, csak fel kell fedeznünk. A vezérgondolat. Ezért is lett a konferencia alaptárgya: Krisztus élete a világban. A feladatról szólva Gáncs Aladár kitér a programmszerüség és programmnélküli- ség kérdésére az Isten országának munkájában. Ez a szó programm, kimulóban levő szó. Annyira kiszámíthatatlan az élet és az Isten maga is sokszor áthúzza a legszentebb számításokat. Ma már inkább munkatervröl beszélünk és ez helyesebb. Mert Isten sokszor elrejti úti- térképét és csak pillanatról pillanatra vezet. De van, amikor mégis határozott célkitűzést ad s nekünk ma határozott kürtzengés jelzésére van szükségünk, hogy a magunk gondolatainak erőltetés nélkül ugyan, de mégis mindent odaszenteljünk egy nagy magyar keresztyén megújhodás, közelebb: egy határozott evangélikus egyházi ébredés szolgálatára. Az út ellentétek két partja közt fut: szükség van hitre és cselekedetre. Mint a Harangszó nemrég hozta fejlécében Luther szavaiként: Felebarátnak cselekedet, Istennek hit kell. Szükség van megdöbbentő felelősségérzetre és gondtalan szent ráhagyásokra; szemlélődésre és tettre, evangelizálásra és szeretetmunkára, egyéni megtérésekre és nagy néprétegek megmozdulására. Szükség van konferenciákra, de gátak is lehetnek azok; emberi munkára, de ugyanakkor mégsem az a fontos ... Ezek a gondolatok a későbbi előadásokban is kifejezésre jutottak. Ez is mutatja, hogy Istennek megvolt a konferencia számára a maga vezérgondolata: az ellentéteket le nem tagadó, azokat egy mélyebb elfogadásban feloldó és alázatosan hordozó u j ébredés. A konferencia munkája. Hogy a konferencia sokoldalú képeskönyvébe beletekinthessünk, külön sorozatban szólunk a konferencia munkájáról és külön a szolgálatáról. Blbliatanulmányképen Péter második levelének első részét vettük. Három óránk volt két csoportban. Horeczky Béla, Kiss Samu, Rimár Jenő, Marcsek János, Máyer Pál lelkészek és dr. Br. Podmaniczky Pál theol. tanár vezették. A hit gyökere, gyümölcse, elkötelező ereje nem egy oldalon új megviláIsíen hárlása. TOrlénetl elbetzélét. Irta: Kapl Bein. 35 XXX. A választófejedelem elérkezettnek látja az időt a békés tárgyalások megindítására. Bízik abban, hogy néhány lelkész elbocsátása és fogságba vetése elrettentő például szolgál mindenkinek. Tanácskozó bizottságot szerveztet azzal a megbízással, hogy evangélikus és református theológusok keressenek megegyezést a két egyház között. Küszöböljék ki az ellentéteket és teremtsenek békességet. Gerhardt Pál bizalmatlanul nézi az egészet. Hogyan várhatnák theológusoktól azt a békét, amit a választófejedelem vonakodik megadni? Valamirevaló theológus, legyen az evangélikus vagy református, kitart meggyőződése mellett, ezen változtatni nem lehet. De lehetne változtatni az államhatalom akaratán, sőt éppen azon kellene változtatni! Készültsége, éles ítélete és beszédének kifejező ereje Gerhardtot föléje emelik a többieknek. Mindnyájan elismerik, hogy ítéletében meleg szív, éles elme és kemény határozottság egyesülnek. Őt bízzák meg azzal, hogy az evangélikus érveket összefoglalja, a reforgitásban állt előttünk. A hitet nemcsak várja tőlünk Jézus, ő tudja azt is, hogy Isten adja. A hit és cselekedet nem versenyezhetnek egymással érték dolgában. Akik készebbek a hitre, azok a cselekedetre ügyeljenek; a cselekvést túlhajtó emberek a hitre. Nincs olyan megszentelődés, ahol a bűntudat megszűnhetnék. A keresztyén ember egyszerre bűnös és igaz ember. Istennek sokféle útja van a felébresztésre. A szél fú, ahova akar és ahogyan akar. Nagy szükség van a türelemre a hivő ember munkájában, a különféle természetű emberek elhqrdozásában. Ki mer beszélni róla? Az előadások sorát augusztus 16-án délelőtt a Krisztus vére és Krisztus országa nyitotta meg. Az első téma prog- rammszerinti előadója megszállt területről jött volna, de az utoilsó percben megvonták tőle a hosszabb távozásra szóló engedélyt. Magyar szivünk feljajduló fájdalma után így Urbán Ernő dolgozatát hallgattuk meg, aki betegsége miatt személyesen nem vehetett részt. Ki mer beszélni róla? Ez a kérdés tartotta a tiszteletérzés félelmében szivünket akkor is, amikor Krisztus vérének jelentőségéről hallottunk, akkor is, amikor Wolf Lajos lelkész beszélt Krisztus országáról, lelki hazánkról, csak félve, dadogva és nehezen tudunk beszélni, nehogy rosszul, tökéletlenül mutassuk be azt. Különösen három ellentét döbbenthet meg itt: Krisztus országa a lélek országa és ő mégis ebbe a való életbe akarja beültetni; eljövendő és mégis jelenvaló; eljöveteléért dolgozni kell és mégis nem a mi munkánk eredménye, hanem Isten ajándéka. Mindezt nem értjük meg addig, míg át nem megyünk egy új ébredésen. Krisztus országa küzdelemmel jár e világban. Nincs oly határvonala, amelynek szomszédságában ott ne lenne a gonosznak fejedelme. De Krisztus országának előmátus theológusok támadását visszaverje s érveiket megcáfolja. Kilenc hónapon át tart ez a kemény szellemi csatázás. Gerhardt beletemetkezik Luther műveibe. A hitvallási iratokat tanulmányozza éjjel .és nappal. Kezéből gyorstünésü órára sem esik ki a biblia. Sorról-sorra veszi a reformátusok állításait és cáfolatait s kimutatja a lutheri egyház igazságait. Egyik nehéz vita után elragadtatással kiáltja egy őszhajú archidiakonus: — Gerhardt Pál igazi lutheri theológus! — Van esze, szíve és bátorsága! — Vészes időben ő egyházunk élő lelkiismerete! — mondja egy harmadik. De azt kevesen tudják, hogy kilenc hónap óta alig van éjszakai pihenése és hogy minden nap órák hosz- szat térdenállva kéri Isten lelkének világosságát és erejét. Pedig az egyszerű diakonusi lakásban nagy események történtek. Anna Mária asszony ismét elindult az élet és halál mezője közötti keskeny bürün s mikor visszaérkezett az életbirodalmába, gőgicsélő kis fiacskát tartott karján. A kis jövevény Pál Frigyes nevet kapta a szent keresztségben. Óh ez a szegény, csenevész gyerek! Meg sem érkezett még, máris minden gondolatot magához vont. Mikor ringó bölcsőjében feküdt, lélegzet visszafojtva
