Harangszó, 1933
1933-08-27 / 35. szám
1933 augusztus 27. HARANGSZÓ 279 nyei is vannak. Mert mindenkiben van egy pont, amely kiindulás lehet Isten országába. Mint egy svéd költeményben a Sátán is beismeri, Jézus jobban ért a lelkek igazi meghódításához, mint ö. A hozzászólások hosszú sorában két dolog állt elénk. Máról-holnapra nem tudunk minden elvilágiasodást az egyházban megszüntetni, de szívós meg nem alkuvással és bölcs szeretettel kell küzdeni érte. A társadalmi igazságtalanságok ellen gyakorlatilag nem mint egyházi közösség, hanem mint egyes hivő keresztyén lépjen fel kiki a maga helyén. Ünnepélyes pillanatok. Felejthetetlen volt, amint az első délelőtt munkája után az egész konferencia ajkáról felhangzott a II. hitágazat lutheri magyarázata: Hiszem, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten ... valóságos ember ... aki engem megszabadított, hogy az ő országában őalatta éljek ... Luther születésének 450 éves jubileumára emlékeztünk ujjongó hálával s megújult hittel. Ennek a lutheri örökségnek csillogó fényében tartotta meg előadását Fábián Imre: A presbiterek lelki közösségéről. Ennek alapját ebben találta meg: „a Jézus Krisztus ... nekem Uram ...“ A presbiter Urának. Jézus Krisztusnak katonája, tisztje. Előtte mindig kész meghódolni és az egy Ur előtt meghódoló katonák egymásközött is lelkiközösségben vannak. E lelkiközösséghez hozzátartozik egy nagy bánat, vétkeink felett; s egy nagy öröm, hogy Jézus megváltott drága vérével Az előadást több felügyelő és presbiter hallgatta végig, de szeretnénk, ha mind az 5000 ev. presbiter hallhatná. Nyomtatásban is megjelenik. Legsürgősebb iratterjesztési feladatainkról beszéltek Marcsek János és Tú- róczy Zoltán lelkészek. Az előbbi részletes gyakorlati útmutatások mellett hangsúlyozta ebbeli elmaradottságunkat a testvér és más egyházakkal szemben. Az utóbbi előadó pedig rámutatott arra, hogy az iratterjesztéshez nem tőke kell legelsőbb, hanem lélek. Ez is istentisztelet. Pál követeli, hogy leveleit olvassák fel. Istennek is nagy gondja ez. Elviszi Luthert Wittenbergből, hogy megszülessék az Újszövetség német fordítása. Ma a kiadók, írók és terjesztők egyaránt üzleti szempontból néznek az iratterjesztésre. Nekünk más kell. Olyan lelkűiét, mely istentiszteletnek nézi. S mindent meg kell tenni, hogy ez a lélek kialakuljon bennünk. Hogy a feladat sürgős, azt mutatja az, hogy a másik oldalon a kommunizmus és az izgatás emberei sürgősnek tartják. Azért mint vészharang zúgása kell, hogy tettre, pontos munkára sürgessen mindannyiunkat ez a feladat. Krisztus és a család. Büky Jenő lelkész és Szalay Károly dr. orvos szóltak erről a kérdésről. Az äet tapasztalata az, hogy Krisztus és a család elválaszthatatlanul összetartoznak. Krisztust nem nélkülözheti a család. És Krisztus sem nélkülözheti a családot. Ezt Luther is élesen hangsúlyozta Nagykátéjában, a VI. parancsolat magyarázatában. A Krisztusban megtalálható egész harmónia nem az egyes emberben, hanem az emberpárban valósul meg. A férfi és nő itt kiegészítik egymást. A házasság nem játék, nem egyéb helyen el nem ért vágyak titkos kielégítési helye. A házasság boldog szolgálat. Mit tegyünk ma, amikor annyi ellensége van ennek az igazi házasságnak, amikor válságba jutott a családi élet? Hódoljunk meg teljesen Krisztus előtt, mert életünk egyetlen foltja eltakarhatja körünkben Krisztus arcát, mint egy nagy templomot a szemünk elé tartott kicsiny falevél! Közelharcot a misszióban! Johnson Gisle tartott előadást a kül- misszió feladatairól. Ma bizonyos szempontból nehezebb a misszió, mint az apostolok korában; nem igazi a keresz- tyénségiink; az idegen országok nem nézik tétlenül a hódítást; sőt más vallások is misszióra indulnak. Krízisben van a misszió! Ezért most közelharcra és kézi- tusára van szükségünk. Nem szabad eljátszani az időt. önálló missziói területet kel! nekünk a magyar evangélikus egyháznak keresnünk és önzetlen, Istentől elhívott munkásokat kell az aratásba küldenünk, akiket Isten választ s még ha nem is megy minden simán — ez elég. A pusztai vihar. Dr. Hilscher Zoltán tanár A nyomor kiáltása és Krisztus felelete cimen beszélt. A nyomornak nemcsak egy kiáltása van. Ez a világ csak az elsőt hallja: az éhség, a rongyosság, a betegség, a hajléktalanság hörgő kiáltását. Nekünk meg kell hallanunk a megfertőzött lélek sikolyát is. A beteges tétlenség és az önbecsülés hiánya jellemzik ezt a lelki nyavalyát. De legborzalmasabb a harmadik jaj: kihullott a lelkűnkből minden felelősségérzés. Ma még csendes a körülöttünk elterülő puszta, de a párás levegő mutatja már előre, hogy közeledik a pusztai vihar, amely mindent elseper. Mi lesz, ha ez a sereg felnő és követelni fog. Az eddigi emberi próbálkozások nem oldották meg ezt a kérdést. Rendőrséggel, ormosokkal, szépítgetésekkel, tudománynyal, neveléssel, de még az egyházak emberi igyekezetével sem lehet mindezen segíteni. Krisztus adhat csak igazi feleletet. A nyomorban levőknek azt mondja: Megkeresem azt, ami elveszett. Az én országom nem e világból való. De számunkra fontosabb, amit azoknak üzen, akik még nincsenek ebben a nyomorban. Csak néhány parancsot: Vegyük fel az igát. szolgáljunk könyörületességgel, beszéljünk tettekkel, segítsünk a gazdagságunkból, ne nézzük, ki érdemetlen arra, személy szerint foglalkozzunk ővelük. figyelték halk pihegését. Óh, hogy csordult rá az édesanyja könnye, mikor sebesre szívott éhes szája lehullt az üres anyaemlőröl, mint hervadt virág a száradni készülő faágról. És hogyan felszáradt a fájdalom ezüst- vizű patakja, mikor a gyermek arcocskái kiteltek s in- gecskéje megfeszült domborodó mellén. Boldogan hordozza kebléhez szorítva fel- s alá a szobában. Néha hirtelen magasba emeli, mintha Istennek akarná felajánlani és hangosan mondja: — Három elvett gyermekem után tartsd meg nékem ezt a kis negyediket, Istenem! De azért anyai aggodalma és boldogsága, nappali munkája és éjszakai virrasztása közt is egy maradt Anna Mária asszony az urával. A tanácskozások minden részlete érdekelte. Ha gyermeke miatt tehette, férje íróasztala mellé ült és figyelemmel hallgatta argumentumait. Saját magát illetőleg szerény és alázatos, mint Isten legutolsó szolgálóleánya, de meggyőződése biztonságában határozott, mint egy trónuson ülő királynő. — Igazad van, Paulusom, lehetetlenség két különböző meggyőződést összeegyeztetni. A politika ismerhet ilyen kompromisszumot, a theológia nem ismer. — Feltéve, hogy theológusok és nem politikusok művelik a theológiát, — fűzi hozzá Gerhardt. Új aggodalom költözik hajlékukba. Apjuk: Berthold András ereje fogyton fogy. Lábai erőtlenek, járása bizonytalan. Hályog ereszkedik szemére, mint napot sötétítő felhőkárpít. Emlékezőtehetsége és ítélőképessége kihagy s egyformátlanul buggyanó kacagása olyan, mint az éretlen gyermeké. Az utolsó lánc-szem, mely összeköti őket a múlttal. Régi családi ház düledező utolsó oszlopa, összeomló emberroncs, de még mindig élő darabja egy nagy családi testnek. Üszkösödő fahasáb utolsó lobbanású lángja, de a régi áldott otthon oltárán. Ha ez a láncszem elp.at- tanik, ha ez az oszlop összeroskad, ha ez a test koporsóba dől, ha ez a láng éjszakába temetkezik, akkor a múlt utolsó fejezete lezáródik. Visszafelé akkor már nincsen semmi, csak előrefelé lehet még valami. Anna Mária ölébe kapja síró gyermekét s koráit énekelve elaltatja. A vallási tárgyalások eredménytelenül végződnek. Az evangélikus egyházi emberek lépésnyit se közelednek a választófejedelem álláspontjához, sőt határozottan kijelentik, hogy az egyház hitvallási irataihoz tör- hetetlenül ragaszkodnak s attól magukat eltántorítani nem engedik. A választófejedelem öklével veri az asztalt, mikor a konsistórium elnökének jelentését meghallgatja. Gyalázat! Az egész nem más, mint nyilt szembehelyez- kedés az uralkodó akaratával. Mindannyian ismerik az ő békés szándékait,de nekik harc kell, nem pedig béke!
